Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-158

74 Az országgyűlés képviselőházának 158. ülése 1933 március 10-én, pénteken. hirdetné ezeket a tanokat. Ö a nála megszokott szellemességgel kevésbbé átlátszó öltözékben szervírozza őket, de, ha gondolkodunk, hogy ez a propaganda eui prodest, nem tudom, nem világosít ja-e fel Berki t. képviselőtársamat arról, hogy vájjon miről van itt szó tulajdonképen? En csak azért akartam erre ráutalni, mert én — mint ismétlem — nem azért nem fogadom el ezt a törvényjavaslatot, mintha de'cizíy és helyrehozhatatlan kárnak tekinteném ebből a szempontból, bár ismétlem, hogy súlyos az aggodalom a miatt, hogy soha egy elkezdett Infláció meg nem állt. Ez a tétel áll az ú. ,n. •nevelő-vámokra is, amelyeket csak addig hoznak be egy iparra nézve, amíg az megerősödik. De — amint sir William Beveridge legutóbb 'megjelent és a vámokról írott munkájában mondja, — tessék egy országot mutatni, ahol !

egy ilyen gyermekipar valaha is teljeskorúvá vált volna, vagyis ahol valaha is bekövetkezett volna az, hogy el lehetett volna mondani, hogy a nevelő-vámokra nincs szükség, és az ipar lemondott volna róluk. Ugyanez áll itt is. Ha egyszer megkóstoltuk azt, hogy ilyenmódon is keresztül lehet esni pillanatnyi nehézségeken, súlyosan fenyeget az a veszedelem, hogy megint rajta vagyunk azon az úton, amelynek a végén 'rettenetes anyagi, szociális és erkölcsi romlás fenyeget. En azért szólaltam fel és azért nem fogadom el a törvényjavaslatot, mert nagyon szeretném, ha az igen t. pénzügyminiszter úrban meg tudtam volna erősíteni némileg azt az ő lelkében bizonyára amúgy is élő meggyőződést, hogy a válság megoldására minden eszközt fel szabad használni, minden úton szabad járni, minden módszert meg lehet próbálni, de szerintem ez az egyetlen út, ez az egyetlen eszköz, ez az egyetlen módszer, amelyhez a multak tapasztalatai és a tudomány tanításai szerint soha nem lett volna szabad hozzányúlni, és amely útnak a követése, vagy nem követése körül annak, aki valóban lelkiismeretes közgazda és közgazdasági államférfiú, bármi következzék is be, fel kell vennie a harcot a közvéleménnyel, akár győzelem, akár vereség lesz is a vége, mert a közvélemény ezen 'hangulatával szemben alulmaradni sokkal nagyobb dicsőség, mint, figyelembevéve a közvéleményt, az országot helyrehozhatatlan károsodás és bajok elé állítani. Ez az én elgondolásom a javaslat szempontjából, és ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy azt elfogadhassam. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólani. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém tisztelettel beterjeszteni az ipari és mezőgazdasági kiállításokról és árumintavásárokról szóló törvényjavaslatot. Kérem, hogy hogy azt kinyomatni, szétosztatni s tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint a pénzügyi bizottsághoz utalni méltóztassék. Van szerencsém továbbá beterjeszteni a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság bíráinak és hivatalnokainak felelősségéről szóló törvényjavaslatot. Tisztelettel kérem annak kinyomatását, szétosztását s a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint az igazságügyi bizottsághoz tárgyalás és jelentéstétel végett való utalását. Tisztelettel, beterjesztem továbbá az Országos Ütfejlesztési Alap 1930/31. évi kezeléséről szóló jelentést. Kérem annak kinyomatását, szétosztását s a közgazdasági és közlekedésügyi bizottsághoz ' tárgyalás és jelentéstétel végett leendő utalását. Végül beterjesztem a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1932. évi XVI. egyetemes értekezletén elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásokról szóló jelentést. Kérem annak kinyomatását, szétosztását s tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint . a társadalompolitikai bizottsághoz való utalását. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr által benyújtott két törvényjavaslatot és két jelentést a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és a miniszter úr által megjelölt bizottságoknak tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! HaMjuk!) Éber Antal képviselő úr felszólalása késztet arra, hogy néhány szót szóljak most, a törvényjavaslat vitájának kezdetén, egyrészt azért, hogy reflektáljak azokra a megállapításokra, illetve véleménynyilvánításokra, amelyeket az igen t. képviselő úrtól éppen ebben a pillanatban hallottunk, de másrészt azért is, hogy egy másik kérdésre is ^rátérjek és ezáltal talán megrövidítsem, illetőleg megkönnyítsem ennek a vitának a lefolytatását. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselő úr inflációs veszélyről beszélt. Azt hiszem, hogy — amint már egyszer egy hasonló alkalommal az igen t. képviselő úrnak mondottam — Kálmán királynak azzal a mondásával élhetnék, hogy boszorkányokról, amelyek nincsenek, ne beszéljünk. (Ulain Ferenc: Csak tíz év előtt voltak!) Nincsenek boszorkányok azért, mert — hogy csak egészen futólag említsem meg — akár az áralakulást, akár pedig a bankjegyforgalom terjedelmet, volumenjét nézzük, semmiféle olyan tünettel nem találkozunk, amely inflációs tünetnek volna nevezhető. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Az áralakulásban határozottan visszamenő tendencia érvényesült a legutóbbi év folyamán (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és bankjegyforgalmunk is olyan szintre szállott le, amely mellett inflációról beszélni egyáltalán nem lehet. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon és a középen.) Szerintem tudományos szempontból is téves az igen t. képviselő úrnak az a megállapítása, amikor a jegybank kimutatásának «egyéb tartozások» alatt könyvelt tételek között szereplő összegek nagyságával operál, mert ezek az összegek nem mobilak, ezek nem mozgathatók meg, ennek következtében még burkoltan sem jelentenek virtuális bankjegyforgalmat sem. (Éber Antal: Most méltóztatik mobilizálni őket!) Ezek az összegek egyébként a. Nemzeti Bankba effektive befizetett összegek, ezek olyan Összegek, amelyeket a magyar közgazdaság önmagából kitermelt, ennek következtében, ha ezeknek az összegeknek igénybevételéről van szó, semmi egyebet nem teszünk, mint amikor bármely más alkalommal a közgazdaságból már kitermelt és valahol felhalmozott tőkéket veszünk igénybe. (Ügy van! Ügy van!, a jobboldalon.) Ez vonatkozik annak a 15 millió pengőnek felhasználására, amelyet a transzferalapból veszünk most igénybe közmunkákra, és amely éppen azért nem bankopréssel való kö^niunkafinanszírozast jelent, ha-