Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. tudniillik félreértésre adíhat okot, ezért helyesebb az «állásban» szó. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Képviselőház! A 39. § 9, bekezdéséhez kívánok módosítást benyújtani, valamint egy új 14. bekezdés iránt teszek javaslatot. A 9. bekezdés úgy szól, hogy a magyar királyi miniszterelnök az illetékes miniszter előterjesztésére a közszolgálat érdekében a gyakorlati közigazgatási vizsga letételét megengedheti annak, aki a háromévi gyakorlati időt az 1929 :XXX. te. 65. §-ának 1. bekezdésében megkívánt elméleti képesítés megszerzése után stb. Kérem az itt következő négy sor törlését és helyette a következő szavak felvételét. (Olvassa): «A 6. bekezdésben megemlített közszolgálatban vagy más hivatáskörben töltötte el és ott kiváló képességéről tett tanúbizonyságot.» Az eredeti szöveggel szemben ez szabatosabb, félreértést kizáró szövegezés. Mély tisztelettel vagyok bátor ezt elfogadásra ajánlani. Az új 14. bekezdés szövegét a következőkben vagyok bátor indítványozni. (Olvassa): «Az 1929 :XXX. te. 65. §-ának, valamint a jelen szakasznak rendelkezései a hivatalos statisztikai szolgálatnál (1929:XIX. te.) rendszeresített főiskolai képesítéshez kötött állásokra nem vonatkoznak.» Ennek indokolása az, hogy a statisztikai hivatalnál egészen különleges minősítés áll fenn az előbb említett törvénycikk értelmében. Nemcsak jogi képesítésről, hanem orvosi, mérnöki képesítésről is van szó és nem volna indokolt, hogy ott is azt a bizonyos közigazgatási gyakorlatot^ kössük ki. Nem is gondoltunk erre, de hogy félreértés ne legyen, szükségesnek tartom ennek az új bekezdésnek a beiktatását. Kérem, méltóztassék indítványaimat elfogadni. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Hozzájárulok az előterjesztett módosításokhoz. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 39. §-t bekezdésekre fogom bontani. Az 1., 2., 3., 4. és 5. bekezdés meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. A 6. bekezdéshez a belügyminiszter úr nyújtott be indítványt.

f A házszabályok 150. §-a alapján kérdem a Házat, van-e valakinek kifogása az ellen, hogy a belügyminiszter úr által beadott indítványt a Ház tárgyalja? (Nincs!) Senkinek kifogása nem lévén, kérdem a t. Házat, hogy a 6. bekezdés eredeti szövegezésével szemben méltóztatnak-e elfogadni a belügyminiszter úr módosító indítványát, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a belügyminiszter úr módosító indítványát fogadja el. A 9. bekezdésnél az eredeti szövegezéssel szemben F. Szabó Géza képviselő úr adott be módosító indítványt. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben F. Szabó Géza képviselő úr módosító indítványával. (Nem!) A Ház V." Szaibó Géza képviselő úr módosító indítványával fogadta el a bekezdést. A 7. és 8. bekezdés meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Következik a 10.. 11, 12. és 13. bekezdés, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. ülése 1933 március 9-én, csütörtökön. 6*3 amelyek meg nem támadtatván, elfogadottaknak jelentem ki. A 14. bekezdéshez F. Szabó Géza képviselő úr pótlást javasolt. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 14. bekezdést az F. Szabó Géza képviselő úr által javasolt pótlással elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a bekezdést F. Szabó Géza képviselő úr pótló indítványával fogadta el. Következik a 40. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakasz szövegét felolvasni. Pakots József jegyző (olvassa a szakasz szövegét.) Elnök: Mivel szólni senki nem kíván, a szakasz meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 41 §. Feliratkozott valaki? Palkots József jegyző: Petrovácz Gyula! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Mivel szólni senki nem kíván, a szakasz meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Pakots József jegyző (olvassa a 42. és a 43. §-£, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta, annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirend szerint következik ia kiadatási és bűnügyi jogsegély tárgyában Ankarában tkelt magyar-török egyezmény becikkelyezéséről az igazságügyminiszter törvényjavaslata. Az előadó urat illeti ia szó. Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Képviselőház! A világháború előtt a török állaim szuverenitása korlátozva volt, amennyiben a külföldi állampolgárok ügyeiben, mind civilis, mind kriminális ügyeiben, nem volt meg a bíráskodási joga. Ez a jogállapot már, a középkor végére volt visszavezethető. (Dinnyés Lajos: Jaj de fontos ez!) Nem fontos, de ide tartozik a tárgyhoz. Amikor a kapitulációk rendezték ezt a jogi helyzetet és jogállapotot és az összes európai államok, sőt az Egyesült Államok is egymásután kiterjesztették igazságügyi joghatóságukat a török birodalom területére, majdnem a legutolsók között volt az osztrák-magyar monarchia, amelynek a passarovici béke során sikerült 1718-ban felségjogát erre a területre is kiterjeszteni saját állampolgárait illetően. A török állam igyekezett magát szuverénné tenni az igazságszolgáltatás tekintetében is, szuverenitásának ezt a kiterjesztését iazonban nem tudta elérni egészen a világháború lezajlása utáni időkig. A párizsi 1856. évi szerződés, amely felvette a török államot az európai államok közé, szintén nem segített ezen az állapoton és a török államnak meg kellett elégednie azzal, hogy egy elvi deklarációt tegyen. Amikor a világháború kitört, a török állam egyoldalúlag fel akarta bontani a kapitulációkat, ez ellen azonban az összes európai államok tiltakoztak, úgyhogy ez a szituáció sem vált javára. A sèvresi béke egyenesen kifejezetten kikötötte ezeknek a kapitulációknak a fenntartását és csak később, a török állammal kötött külön békeszerződésben, a lausannei szerződésben sikerült a török államnak egy felszabadító nyilatkozatot kieszközölnie. Az ezt követő időben nem volt olyan megállapodás a magyar és a török állam között, amely ezt a helyzetet rendezte volna és éppen ezért szükségessé vált egy nemzetközi egyezmény létesítése. Ki kell emelnem, hogy 1918-ban, a világháború végén, az együttesen folytatott há10