Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-157

Az országgyűlés képviselőházának 157. hagyást köt ki, teljesen kivétessenek a közvetlen felügyelőhatóság ellenőrzése alól és indokolt volna, hogy az ilyen ügyekben fellebbvitel esetében a 25. §-ban felsorolt azok a másodfokú hatóságok határozzanak, amelyeknek hatáskörébe a jóváhagyás is tartozik. (Rassay Károly: Mi lesz most ezzel a módosítással?) Ez az indokolása az új bekezdés beiktatásának. Ezeknek alapján mély tisztelettel kérem ennek elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kíván-e valaki szólani? (Rassay Károly: Szót kérek!) Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Ház! Egészen őszintén megvallom, nem egészen értettem meg F. Szabó Géza t. barátom indítványát. Előadása alapján úgy értettem, hogy a törvényben rendelkezés van olyan tekintetben, hogy ott is, ahol ma a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye, ez a panaszjog elvétetik akkor, ha ez tulajdonképpen már a másodfokú határozat ellen menne be. Nem egészen értettem meg, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Majd én megmagyarázom!) ezért arra kérem a miniszter urat, legyen szíves ezt megmagyarázni, mert mégis nehéz ilyen elvi kérdésben így állást foglalni. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Legyen szabad egy példát felShozcnom. Például itt van a vadászati haszonbérügy. A törvény értelmében hatályba csak akkor lép a szerződés, ha az alispán vagy a másodfok azt jóváhagyja. Az elkövetkezendő törvényjavaslat szerint ez az ügy már másodfokon közigazgatási bíróság elé kerül. A felügyeleti hatóságnak azt a jogát, hogy a szerződést jóváhagyja, nem akarom elvonni arra aa esetre sem, ha a közigazgatási bíróságihoz megpanaszolják az intézkedést. A közigazgatási bíróság tehát akkor foglalkozik a kérdéssel, amikor a törvény értelmében ez a határozat joghatályossá válik annak következtében, hogy a szerződést jóváhagyja. Erről van szó. (Rassay Károly: így már értem!) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozatihozatal. Először a^ szakaszt magát teszem fel szavazásra s azután külön, mint pótlást, F. Sziabó Géza képviselő úr indítványát. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a 25. §-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 25. §-t elfogadta. Most pedig külön kérdem, méltóztatik az ehhez a szakaszhoz F. Szabó Géza és Míkecz István képviselő urak által előterjesztett pótlást, mint új bekezdést elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a pótlást elfogadta. Következik a 26. §. Kérem annak felolvasását. Pakots József jegyző' (olvassa a 26—32. §-okat, mnelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 33. §-íJ: F. Szabó Géza: F. Szabó Géza: T. Ház: A 33. § arról rendelkezik, hogy a törvényhatósági legtöbb adót fizetők névjegyzékének alapjául szolgáló kimutatások összeállításánál a törvényhatóság területén kivetett mely adókat kell É számításba venni és a mondat vége azt mondja «és a vármegyei pótadót kell száimításba venni» a felsoroltakon kívül. Ez félreértésre adhat alkalmat, mert ez ia megiegyzés generálisan van odavetve, holott ez természetszerűleg csak a vármegyékre vonatkozik. Éppen ezért, hogy ülése 1933 március 9-én, csütörtökön, 61 zavar ne legyen, tisztelettel javaslom, hogy a szakasz első bekezdésének végén, a sz>akasz utolsóelőtti sorában az «és» szótól kezdve a hátralevő rész töröltessék és ennek helyébe a következő szöveg vétessék fel (olvassa): «Vármegyében ezeken felül a vármegyei pótadót is számításba kell venni.» Ez tiszta és világos rendelkezés, azért kérem, méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván vadaki szólni? (Nem!) Ha szólni senkisem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A módosításhoz hozzájárulok. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Az eredeti szakaszt szembe fogom állítani az F. Szabó Géza képviselő úr által szövegezett új szakasszal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szakaszt szemben az F. Szabó Géza képviselő úr által javasolt fogalmazással elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a szakaszt F. Szabó Géza képviselő úr fogalmazásában fogadja el. Következik a 34. §. Pakots József jegyző (olvassa a 3d. §-t.): Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Igen t. Képviselőház! Ebben a szakaszban a legtöbb adót fizető nők tagsági jogának mikénti gyakorlása van szabályozva. A miniszter úr elvben elfogadja azt a gondolatot, amelyet az általános vitában voltam bátor kifejteni, hogy tudniillik, amikor az országgyűlés és a városi törvényhatóságok megnyitják kapuikat a passzív választjog tekintetében is a nők előtt, (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) akkor nem lehet soká fenntartani azt az álláspontot, hogy a vármegye és a község elzárkózzék ez elől. A miniszter úr ia>zzal indokolja, hogy az én benyújtott határozati javaslatomat nem tudja elfogadni, hogy ez most egy incidentaliter felvetett gondolat, amely nem illik bele a törvényjavaslat konstrukciójába. (Halljuk! Halljuk!) En nem tudok ezzel egyetérteni, mert ha a törvényjavaslatnak ez a szövege azt tudja szabályozni, hogy a nem a községben lakó legtöbb adót fizető férfi tagsági jogát akár személyesen, akár megbízott útján gyakorolhatja, akkor nem tudom megérteni, miért ne mondhatná ki ugyanezt a nőkre vonatkozólag is. {Ügy van! Ügy van! balfelől. — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azért, mert áttöri a» elvet. Ez csak világos!) Azt méltóztatott mondani, hogy csak akkor lehet ezt szabályozni, ha megengedjük általában, a választhatóság alapján is, hogy a nőknek a községi képviselőtestületekben helyük legyen, mert akkor új jogot szervezünk azzal, ha ezt ebben a javaslatban kimondjuk, itt pedig egy meglevő jog mikénti gyakorlásának szabályozásáró van szó. Annak a nőnek megvan a joga arra, hogy ott helyet foglaljon, csak a jog mikénti gyakorlása szabályoztatok itt. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Megbízottat küldhet!) Tehát nem adok új jogot, csak szabályozom a gyakorlás jogát, mégpedig a férfiakéval analóg. En tehát nem vagyok meggyőzve afelől, hogy a miniszter úrnak ehhez nem lehet hozzájárulnia és meg vagyok győződve róla, hogy ha a miniszter úr nem tenné ezt pártkérdéssé, hanem megengedné, hogy ebben a kérdésben a t. Háznak szabad akarata nyilvánuljon meg, akkor a Ház többsége az én álláspontomban