Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-157
Az országgyűlés képviselőházának 157. fától nem látják az erdőt. (Ügy van! Ügy VOM! jobbfelől.) A minisztériumok ma a konkrét közigazgatási ügyek intézésébe vannak elmerülve és nem látják át a helyzetet abban a látókörben, amelyben azt egy minisztériumnak lánia kell. (Ügy van! jobbfelől.) En a minisztériumokat oda akarom terelni, hogy ők kormányozzák az országot s felelősséggel irányítsák és ellenőrizzék a közigazgatást. {Helyeslés jobbfelől. — Jánossy Gábor: Ez a hivatásuk!) Ezt pedig nem konkrét ügyek intézésével, hanem az ellenőrzés, a felügyelet megfelelő megszervezésével lehet elérni. Ennek a szempontnak rendkívüli jelentősége van az alsófokú közigazgatás nívójának javítása és emelése szempontjából is. Ha én a minisztériumok ellenőrző munkáját meg tudom szervezni úgy, hogy a minisztériumok állandóan nézzék, tanítsák, oktassák, felvilágosítsák az alsófokú hatóságokat, akkor sokkal nagyobb eredményt érek el, mint a merev fegyelmi jog gyakorlásával. (Rassay Károly: Akkor előbb ott lenn ki kellene járniok az iskolát, hogy oktathassanak! — Jánossy Gábor: Ott kezdjék alul! Igaza van!) Ami az iskolát illeti, t. képviselőtársam, ebben a tekintetben egyet kell, hogy konstatáljak. Azok között a viszonyok között, amelyek között tényleg él, és annak a képzettségnek megfelelően, amelylyel tényleg Ibir, a magyar közigazgatási szervezetről meg kell állapítani, hogy bámulatosan jól teljesíti hivatását. (Ügy van! jobbfelől) Nem azt mondom ezzel, hogy tökéletesen, nem azt mondom ezzel, hogy nem kell többet elérni, nem kell többre törekedni. Hogy többet elérjünk, arra törekszem én akkor, amikor meg akarom szervezni az ellenőrzést, a felügyeletet oktató módon, és amikor megszervezem a közigazgatási szakvizsgát, amely nem ugyan a mai, hanem a jövendő generációkat fogja képesíteni arra. hogy sokkal fokozottabb igényeknek megfeleljenek. Azt hiszem, méltóztatik megengedni, t. Képviselőház, 'hogy a I. fejezet részleteivel tovább ne is foglalkozzam, hanem áttérjek a II. fejezet rendelkezéseire s itt csak röviden adjam elő azt, hogy a II. fejezet célja és feladata tulajdonképpen az, hogy precizírozza a hatósági fórumokat.^ Szükséges ez annál inkább, ,mert most másodfokon már közigazgatási bírósági döntés alá fog kerülni az ügyek jelentékeny része, eddigi jogrendszerünk szerint pedig igen sok esetben vitássá volt tehető az. hogy valamely közigazgatási ügynek melyik hát az elsőfokú hatósága. Ezt egyszer oracízen le kellett fektetni, ha azt akarjuk, hogy az ügyekben bíróság járjon el másodfokon. Tulajdonképpen ez volt a cél és ezt a célt — azt hiszem — elérem ezzel a II. fejezettel. A III. fejezet — teljesen elismerem — vegyes felvágott. Ez részben olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek sürgetőek voltak azért, hogy bizonyos hiányokat, amelyek eddigi jogszabályainkban mutatkoztak, kiküszöböljünk. Nincs semmi más célja, mint a kiáltó hiányok kiküszöbölése. Vannak benne egészen jelentéktelen részletkérdések, vannak benne fontosabb kérdések, amelyeknek a céljuk az, hogy vitákat, kételyeket és hiányokat küszöböljenek ki. Lényeges része a harmadik fejezetnek a közigazgatási szakvizsga kérdése és ha szabad, e kérdéssel egy kicsit bővebben fogok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen igazuk van azoknak a képviselő uraknak, akik azt ülése 1933 március 9-én Á , csütörtökön. 57 mondják, hogy nevetséges megint egy új törvénnyel jönni, holott már 1883-ban kodifikálva volt a szakvizsga, de még mindig nem csinálták meg. Ez engem nem ment fel az alól a kötelezettség alól, hogy megcsináljam, és én komolyan szándékozom is megcsinálni. Nem vindikálom magamnak az érdemet, mert már az 1929 : XXX. te. kodifikálta a szakvizsgát, azonban az életbeléptetési intézkedések közben szerzett tapasztalatok mutatták meg azt, hogy ennek az 1929 : XXX. tc.-nek voltak ebben a tekintetben olyan tévedései, amelyeket feltétlenül ki kell küszöbölni. Ez a törvény tudniillik mereven ragaszkodott ahhoz, hogy ennek a közigazgatási szakvizsgának egységesnek kell lennie. Ez az egység, ha fenntartjuk, lazt a követelményt állítja a közigazgatási tisztviselővel szemben, hogy egyformán részletekben legyen gyakorlatilag tájékozott a közigazgatás minden ágazatában. (Egy hang a balközépen: Ki van zárva! — Jánossy Gábor: Ez igaz!) Hogy ez mit jelent, azt nem kell magyaráznom, mert nem született e világon r ember, aki azzal a kapacitással, azzal a képzettséggel rendelkeznék, hogy ezt az anyagot különösen gyakorlatilag tudja. (Ügy van! Ügy van!) Ennélfogva feltétlenül szükséges volt az, hogy a rendszernek ezt a merevségét megváltoztassam és tágítsam odáig, ameddig a szükséges nívó elérésének célja megengedi. Azt hiszem, megoldottam a kérdést azzal, hogy kívánok egy általános vizsgát mindenkitől, amelyen praktikus tanúságot tesz arról, hogy olyanmérvű tájékozottsága van a közigazgatás egész területén, — praktikus értelemben vett tájékozottsága — amilyent egy megfelelő nívón álló modern közigazgatási embertől megkívánni lehet; ezenkívül a részletekbe menően abszolút tudása és gyakorlata van abban a szakban, amelyben működik és a jövőben működni akar. (Helyeslés.) A részletekkel tovább nem is foglalkozom, ellenben legyen szabad most egypár kérdésre reflektálnom, amelyek a vita során hozattak fel. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy azokra a kifogásokra, amelyeket Rassay Károly t. képviselőtársam és ebben a vonatkozásban több képviselőtársam is hangoztatott, már reflektáltam. Egy kérdésre kívánok még különösen kitérni, és ez a váratlanul és incidentaliter felvetődött kérdés, a nők helyfoglalása a községi képviselőtestületben. (Halljuk! Halljuk!) Határozati javaslat, illetőleg módosítás nyújtatott be abban az irányban, hogy az eddigi törvényes állapottal szemlben tegyek olyan változtatást, hogy a virilis jogon jogosult nőt eresszem be személyesen a községi képviselőtestületbe. Elvileg nekem ez ellen a megoldás ellen semmi kifogásom nincsen; annál kevésbbé lehet kifogásom, mert hiszen — amint nagyon jól tudjuk — az országgyűlési képviselőválasztás tekintetében a nők már teljes aktív és passzív választójoggal birnak. Nem látok tehát elvi nehézséget abban, hogy ez a rendszer tovább kiépíttessék. Ne méltóztassanak azonban tőlem azt kívánni, hogy most incidentaliter egy törvényben, amely csak azért foglalkozik a községi virilistákkal és azok képviseleti jogával, mert ennek gyakorlása körül a gyakorlatban sok vita, félreértés és kellemetlenség volt, s ezt akarja precízen szabályozni, ezzel a kérdéssel kapcsolatban egy ilyen fontos elvi kérdést oldjak meg. Ez teljes lehetetlenség, mert teljesen igazság9*
