Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-171

Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1933 április 7-én, péntekén. 569" keretű kompenzációs egyezmény lépett életbe január elsején, hogy Komániával oly kereske­delmi egyezményt kötöttünk a közelmúlt na­pokban, amely különösen ipari kivitelünk részére biztosít eddig meg nem volt lehetősége­ket, hogy tárgyalásokban állunk egyéb álla­mokkal is, nevezetesen legutóbb Svájccal, hogy Franciaországgal sikerült olyan megállapodást kötnünk, amely a lehetetlenné vált búzakivitel helyett tengeri-kontingens kivitelét biztosítja számunkra, hogy Olaszországgal szakadatlanul folyamatban van a gazdasági kapcsolatok kimélyítése, akkor azt hiszem, hogy eléggé rámutattam azokra a tényekre, amelyekből ennek az eredménynek szükségszerűleg elő kel­lett állnia. De bizonyítja ez az eredmény egy más politikának helyességét is, nevezetesen deviza­politikánk helyességét. (Ulain Ferenc: Na, arról már lehet beszélni!) Devizapolitikánk arra irá­nyul, hogy .a pengő vásárlóerejének fenntar­tása mellett az export útjában álló akadályo­kat elhárítsa és ott adja meg a támogatást és a lehetőségeket, ahol arra szükség van. Ez tudniillik a kompenzációs költségmegtérítés szisztémája. Ennél kifogásolható, hogy büro­kráciára vezet, kifogásolható, hogy egyes érde­kelteknek talán kevésbbé válik javára, de az eredmény azt mutatja, hogy a nemzet egyete­mének javára szolgál. (Zaj.) Es ez természetes, mert emellett a szisztéma .mellett lehetségessé válik az, ami semmiféle lineáris szisztéma és kísérletezés mellett, — amely mindig valuta­politikai kockázattá fajul — nem érhető el, tudniillik, hogy a segítség oda nyujtatik, az exportnak azokra az ágaira és azokba az orszá­gokba irányuló exportokra, ahol arra szükség van. {Ellenmondások balfelöl. —- Éber Antal: Ahol a bürokrácia szükségesnek gondolja!) és viszont az import ama ágai terheltetnek meg, amelyek ezt a megterheltetést elbírják, anél­kül, hogy a belső árviszonyokban változást idéznének elő. (Ulain Ferenc: Rossz dolog! A nemzet ráfizet! — Egy hang jobb felől: Nem ért hozzá! — Egy hang a balodalon: Arra jó, hogy egyesek keressenek!) Az az eredmény, amelyet a devizabeszolgátatások terén a Nem­zeti Bank tapasztal, szintén ugyanerről tanús­kodik, mert azt mutatja, hogy a devizabeszol­gáltatás arányai az utóbbi időben a kivitelhez képest megjavultak. Az az óvatos politika, amelyet a devizakér­dés terén tanúsított, érvényesülni fog a hitel­ügyi politika terén is. Erről a helyről figyel­meztetem a közvéleményt, — és ezt most, ezek­ben a nyugodt időkben még jobban meg' .me­rem tenni, — hogy ne üljön fel semmiféle híreszteléseknek, mert sem hitelügyi, sem va­lutapolitikai téren semmiféle kísérletezésre, kalandra, erőszakos intézkedésre nem vagyunk kaphatók. (Elénk helyeslés és taps a jobbol­dalon és a középen.) Másfelől viszont azt ké­rem, hogy az infláció hipochonderjei se han­goztassák szavukat, mert azt hiszem, hogy ma, amikor háromszáz és egynéhány milliós jegy­forgalommal (Ulain Ferenc: Teljesen igaza van!) és egy nyomott árszínvonallal állunk szemben, az infláció kísérletéről beszélni sem lehet. Hitelügyi kérdésekről beszélve, legyen sza­bad rekapitulálnom azt is, hogy a kormány hivatalbalépése óta hitelügyi téren minő in­tézkedések történtek abban a tekintetben, hogy a hitelek kamatterhe enyhíttessék. 1931 novem­berében még 8% volt a Magyar Nemzeti -Bank ! kamatlába, és ez fokozatosan 5%-ra csökken­tetett. A kormány hivatalbalépése után, októ­ber havában, további félszázalékos csökkentés lépett életbe, ami által 4'5%-ra, tehát olyan színvonalra szállott alá a jegybank kamatlába, amilyen annak fennállása óta még nem volt. Kzzel kapcsolatban az Országos Hitelügyi Ta­nács egy határozatával a betéti és kihelyezési kamatláb további félszázalékos leszállítása' iránt intézkedett. Október utolsó napján jelent mega 6300/1932. M. E. számú rendelet a gazda­védelmi intézkedésekről, (Eckhardt Tibor: Tel­jesen értéktelen! — Ellenmondások jobb felől.) amelynek egyik szakasza további kamatcsök­kentést léptetett életbe, (Ulain Ferenc: Szem­fényvesztés volt!), amennyiben a mezőgazda­sági hosszúlejáratú tartozásoknak 7, ^ illetve 7'5%-os kamata helyett a kamattételt átmene­tileg 5% -ban állapította meg. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezt az intézkedést egészítette és építette ki, azután a folyó évi 450. számú rendelet, amely a külföldi hitelezők alapjával szemben fennálló pengőletételi kötelezettség mérvét egységesen a fennálló tőkehátralék 5%-ában állapította meg, ami praktice a mezőgazdasági adósokra vonatkozóan azt jelenti, hogy az eddigi tőke­törlesztési részletek letételétől is átmenetileg mentesültek. Hangoztatnom kell azonban, hogy mindezek az intézkedések csak átmenetiek, nem jelentenek jogi értelemben vett rendezést, mert a hitelezők jogai érintetlenül fenntar­tattak. További intézkedés hitelügyi téren az volt, amely lehetővé tette, hogy bizonyos gazdasági célokra, különösen a termelés, a tavaszi mun­kálatok céljaira hitelforrások nyittassanak meg. Röviden utalok a mezőgazdasági termelési hite­lek nyújtására vonatkozó rendeletre és az ezzel kapcsolatos hitelügyi megállapodásokra, az úgynevezett begyujtási hitelekre, a tatarozási hitelekre, amelyeket hatályossá tesz és kiegé­szít a tatarozási adókedvezmények nyújtása olyan keretekben, amilyenekre eddig példa nálunk még nem volt, (Helyeslés jobbfelöl.) és végül utalok a kisipari hitelellátás bizonyos mérvű javítására is. Ezeket az intézkedéseket egészíti ki majd a vízitársulatok tekintetében most bejelentett intézkedés, valamint az az intézkedés, amely­ről most fogok szólni, és amely a mezőgazda­sági rövidlejáratú adósságok kamatainak átmeneti enyhítésére vonatkozik. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A t. Ház előtt alkalmam volt bejelenteni, hogy a mezőgazdasági adósságok problémájá­nak tárgyalását a legjobban úgy vélem előre vihetni, hogy a mezőgazdasági és hitelügyi érdekeltségekből vegyes bizottságot állítok ösz­sze. Ez a bizottság néhány héttel ezelőtt meg is alakult, tárgyalásait felvette és örömmel jelenthetem, hogy ezeknek a tárgyalásoknak során a teljes kölcsönös -megértés jeleivel talál­koztam. Minden túlzástól mentesen, objektíve bírálták és ítélték meg az érdekeltek egymás helyzetét. Ilyen körülmények között a -meg­értés meglévén, meg kellett keresni az anyagi eszközöket is, és örömmel jelenthetem, hogy sikerült olyan anyagi eszközöket biztosítani, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a. mezőgaz­dasági rövidlejáratú hitelek terén bizonyos könnyítések életbeléptethetők legyenek. . : '••) Az a rendelkezés, amelynek részleteit a jövő 82*

Next

/
Thumbnails
Contents