Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-171

Az országgyűlés képviselőházának 171. hitelműveletre teljes terjedelmében szükség nem lesz, mert azokat az intézkedéseket, amelyeket a közigazgatás racionalizálása terén tettünk már folyamatba, illetve teszünk folyamatba az év folyamán, fokozatosan fogják éreztetni ha­tásukat, azonkívül kétségtelen, hogy egyes meg­levő, tehát nem új adónemek jobb kiaknázása szintén bizonyos fedezetet fog nyújthatni en­nek a hiánynak áthidalására. E tekintetben különösen bátor vagyok utalni arra, amit már többízben kifejezésre juttattam, hogy a jövedelem- és vagyonadó ki­vetésénél különös súlyt fogok helyezni arra, hogy az eddigi adóztatás alól bizonyos mérték­ben kivont nagyobb jövedelmek és vagyonok megfelelően megadóztattassanak, (Helyeslés.) s már a mai nap folyamán volt értekezlet a pénzügyminisztériumban, ahol az adófelszólam • lási bizottságok elnökeivel értekeztünk abban a tekintetben, milyen módozatok volnának a legalkalmasabbak ennek a problémának meg­oldására, amit az^ igazságos és arányos teher­viselés szempontjából, különösen a niai nehéz helyzetben, feltétlenül szükségesnek tartok. (Helyeslés. — Farkasfalvi Farkas Géza: De csak ott lehet, ahol tényleg van jövedelem!) A közteherviselés kérdésére vonatkozó be­számolóm azonban nem volna teljes, ha nem tennék említést az autonómiák kérdéséről, amelyeknek terhe szintén komoly súllyal ne­hezedik a magyar közgazdasági élet vállaira. Nézetem szerint a közteherviselés problémájá­nak súlypontja kezd erre a kérdésre áttolódni, ennek következtében feltett szándékunk, hogy ugyanazokat a takarékossági és gazdasági szem­pontokat, amelyeket az állami igazgatás kere­tében érvényesítünk, érvényre juttassuk az autonómiák terén is az egész vonalon, s ezen­kívül gondoskodjunk arról, hogy az állami igazgatásnak s az autonómiák igazgatásának feladatkörei pontosan körülhatároltassanak s különösen eleje vétessék annak, hogy ugyan­azon funkciók felesleges költségmegterheléssel két vagy több helyen intéztessenek. (Helyeslés.) A kormány e tekintetben a legnagyobb alapos­sággal és eréllyel fog eljárni, de meggyőződé­sem az, hogy az autonómiák is fel fogják is­merni az idők parancsszavát és a partikuláris érdekek félretételével a kormánnyal vállvetve fognak dolgozni ennek a problémának meg­oldásán. (Helyeslés.) T. Ház! Most, hogy a költségvetés ismer­tetésének végére értem, legyen szabad röviden összefoglalnom azokat az elveket, amelyek a kormányt a költségvetés összeállításánál ve­zették. Ezek a következők voltak: Azonnali keresztülvitele mindazoknak a megtakarításoknak, amelyek az állam mai szer­vezetében végrehajthatók. E tekintetben, azt hiszem, kétséget nem hagy hátra, hogy a do­logi kiadások tekintetében feltétlenül elért eredmény ennek a szempontnak teljes érvénye­sítését jelenti. Figyelemmel kellett lenni azon­ban arra, hogy egyes intézmények, amelyek jogosultsága felett a vita a közvéleményben megindult, nem ejthetők el annak veszélye nél­kül, hogy soha többé nem lesznek feltámaszt­hatók, mert az intézmények szünetelése esetén sokszor elsorvadnak azok az előfeltételek, ame­lyek nélkül azok létezni nem tudnak. (Éber Antal: Ez áll a -magángazdaságra is!) A budget összeállítása során előkészítésre kerültek s tárgyalás alá vétettek mindazok a síziervezeti változtatások, amelyeket a miniszter urak expozéjuk alkalmával a t. Ház előtt bő­KÉPVISELŐHAZI NAPLÓ XIY, ülése 1933 április 7-én, péntekért. 5B7 vebben fognak majd ismertetni, de amelyre — legalább a leglényegesebbekre — röviden, egy két vonással, bátor voltam már kitérni. Ami pedig a legfőbb szempont volt a költség­vetés összeállításánál, ez a teljes őszinteség szempontja, (Helyeslés balfelöl.) az az előirány­zási metódus, amelyet különösen az üzemeknél követtünk, amikor az üzemek deficitjének lep­lezetlen kimutatására törekedtünk, s ez, azt hiszem, teljes mértékben .megnyugtathatja a t. Házat és a közvéleményt (Ulain Ferenc: Ez dicséretes érdem!) arról, hogy költségvetési problémánk nem olyan súlyos, hogy megold­hatatlan lenne és hogy azok a hiányok, amelyek átmenetileg jelentkeznék, nem olyan méretűek, hogy rendes hitelműveletek útján áthidalhatók ne lennének. A magam részéről azt tartom ezen költségvetés összeállításánál a legbecse­sebb tapasztalatomnak, hogy ezt a megnyug­vást >e költségvetésből megszerezhettem. (He­lyeslés. — Ulain Ferenc: Nem elég a leszállí­tás! — Zaj a középen.) T. Ház! Amint azt már a kölcsöntörvény­javaslat benyújtásánál is kifejtettem, a költ­ségvetési helyzetnek tulajdonképpeni kulcsa a gazdasági helyzetben rejlik. A gazdasági hely­zet megerősödése az, amelyen egy szilárd ál­lamháztartás felépülhet. Ezért legyen szabad néhány szót szólnom — az államháztartás kér­déseivel végezvén — a gazdasági problémákról is, amelyek bennünket foglalkoztatnak. {Hall­juk! Halljuk!) A imodern világban bele vagyunk kapcso­lódva a nemzetek sorsközösségébe s ezért nem közömbös előttünk, hogy a világgazdaságban micsoda fejlődés folyik és milyen tendenciák érvényesülnek. Ha a mai helyzetben a világ­gazdaság alakulását kutatom, akkor tulajdon­képpen arra a paradox megállapításra kell jutnom, hogy a világgazdasági tendenciák ér­vényesülését vajmi nehéz felfedezni. Az az izolálás, amely néhány éve a nemzetek gazda­sági életében egyre jobban érvényre jut, azt eredményezte, hogy az egyes államok keretén belül a gazdasági fejlődés többé már nem pár­huzamosan Ihálad, ihanem azon a vékony össze­függésen kívül, amelyet az árupiacok körül­belül párhuzamos alakulása jelent, kevés az olyan tendencia, amely a különböző országok­ban közösen jelentkezik. Tulajdonítható ez an­nak is, hogy az utóbbi időben a politika vette át a vezetőszerepet és hogy a közgazdasági történést is a politika determinálja. Ebben a helyzetben mégis igyekeztem azonban tenden­ciákat kihámozni, hogy legalább azt állapítsuk meg, hogy politikai kérdések megoldása esetén megvannak-e azok az előfeltételek, amelyek alapján a javulás elindulhat. Azt hiszem, két olyan tünet van, amely azt mutatja, hogy ilyen javulás előfeltételei adva volnának, ha a politikai atmoszféra megfele­lőbbé válnék. (Ügy van! a középen.) A két tünet közül egyik az, hogy az áresés, amely az utóbbi évek folyamán egész zuhanásszerű volt, megállt, legalább is meglassubbodott a világ­piacokon, a másik tünet pedig az, hogy a tőke­bőségnek felismerhetetlen jelei mutatkoznak, amit igazol az, hogy egyes külföldi államokban nagyobb állami emissziókat a piacok játszva jegyeztek le. Ez a két tünet némi bizalommal tölt el» de kétségtelen, hogy ebből a két tünet­ből még nem lehet jobb jövőre következtetni, mert ez feltételezi bizonyos nagy politikai, sőt gazdasági problémák megoldását is. Itt van elsősorban a külkereskedelmi forgalom problé­82 -

Next

/
Thumbnails
Contents