Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-170

556 Az országgyűlés képviselőházának 170. ülése 1933 április 6-án, csütörtökön» En a t. képviselő úrnak, bár a miniszterelnök úr tegnapi beszéde igen világos volt, kénytelen vagyok egy pótmagyarázattal szolgálni. Ez az invitatio nem >a t. képviselő úr vezérlete alatt álló legnagyobb ellenzéki pártnak szólt, hanem szólt a magyar nemzeti társadalomnak, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi nem; akarunk pártokkal erősödni, mi a magyar nemzetet akarjuk megszervezni. Wgy van! Ügy van! a jobboldalon.) A kormányelnök úrnak nem egy párt megnyeréséből, (Jánossy Gábor: Ügy van!) 8—10 képviselő megnyeréséből van eredményeket szolgáltató politikája, hanem abból, ha a magyar nemzeti társadalom többsége a háta mögé áll, úgy, ahogy ő mondotta: foglalkozási és felekezeti különbségre való tekintet nélkül. (Jánossy Gábor: Ügy van!) és ha teljes polgári és felekezeti egyetértésben a nemzet nagy többsége osztja az ő célkitűzéseit, az ő elgondolását, s hajlandó vele együtt a nemzetet szolgálni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) Azt mondotta a t. képviselő úr, hogy ez a kormány rekordot ért el a törvénytelenségek elkövetésében és csak csábos kijelentések azok, hogy a közigazgatás reformjával és a közigazgatás nagy átfogó elgondolásával előbbre kívánják vinni a közigazgatás ügyét. (Egy hang a középen: Fáj nekik a választások eredménye!) Ez igazán nevetséges, mert mindnyájan emlékezünk rá, hogy az a kormány, amelynek Eckhardt Tibor képviselő úr is részese volt 1920-ban és 1921-ben valóban a törvénytelenségek sorozatát követte el. ö részese volt mint sajtófőnök ennek a kormányzatnak, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: ön is benne volt! ön is képviselő volt!) En képviselő voltam, de nem támogattam azt a kormányzati rendszert, én Nagyatádi Szabó István pártjához tartoztam, mi csak azért ültünk itt, mert itt kellett ülnünk, de sohasem osztoztam aboan a nézetben, amely a legszélsőbb extrémitápokkal, mondhatnám, valósággal telítve volt. Az egész beszéd, amely elhangzott a feledékenységre volt építve. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Utalás történt itt arra, hogy a kormány belpolitikája, gazdasági politikája) és < külső szerződéses politikája sem vezetett semmi eredményre. Nem tudom honnan veszi a képviselő úr adatait, (Jánossy Gábor: Önmagából!) de mindenesetre megállapítom azt, hogy a gazdasági élet a legnagyobb bizonytalanságban volt az ősszel, akkor, amikor a t. képviselő úr által^ titokban támogatott kormány ült a helyén és ezt a gazdasági bizonytalanságot csak fokozta a társadalmi bizonytalanság, amelyet, mondhatom, az egész országban szerteszéjjel sikerült bizonyos politikai pártcsoportoknak felidézni az üres jelszavakkal, a nagyhangú ígéretekkel, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) az adónemfizetésekre való bíztatásokkal (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) és olyan kortéziával, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A revízió feltételeiről beszéljen!) amely a polgári társadalom stabilitásának aláásására igen alkalmas volt, de semmiesetre sem alkalmas arra, hogy ezekben a nehéz, időkben a magyar nemzeti társadalom ellenálló erejét fokozza. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Igaza van Eckhardt Tibornak, nyilt választójoggal nem lehet revíziót csinálni! Tökéletesen ie-aza van Eckhardtnak, nem lehet a világ elé menni nyilt választó joggal! — Zaj.) A képviselő úr a tizenkétéves rendszer cégtáblájának átfestésével vádolja meg a kormányelnök urat, de a kormányelnökségre hiva> tottságot érző ellenzéki vezér úr elfelejtkezik arról, hogy ahhoz, hogy egy kormányzati rendszer helyébe egy másik, javultabb vagy hibáitól megtisztultabb kormányzati rendszert lehessen tenni, nemcsak idő kell, hanem embe rek is kellenek. Ezeknek az embereknek a kiválogatása folyamatban van és úgy látom, hogy az állami adminisztráció egész vonalán átfésülési folyamat van, (Pakots József: On dolálják .most!) mert megfelelő munkatársak nélkül a legkiválóbb kormány sem képes célkitűzéseit elérni. De tovább megyek. Azt kérdi a képviselő úr: mi volt ennek a rendszernek lényege? Ennek a rendszernek lényege roppant egyszerűen kifejezhető: . fenntartani az országban a belsői rendet, (Maíasits Géza: Hogy hogyan tartja fenn, arról Zsilinszky képviselő úr beszélt tegnap!) biztosítani az anarchia után, ama kormányzati anarchia után, amelyért a felelősség a felszólalt képviselő urat is terheli, az országban a személy- és vagyonbiztonságot és ezentúl konzerválni a megmaradt kis területrészen azokat az erkölcsi és gazdasági erőket, amelyek előfeltételei a revízió elkövetkezésénei. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Lehet a tízéves rendszerre azt mondani, amit akarunk, és gusztus dolga, hogy az ember mit mond. (Pakots József: Ön is mondott! A ragyogó bethleniről!) Kérem, hallgasson meg a t. képviselő úr. Én a balköizépen ültem s azt mondottam ott a balközépi oldalon, hogy arra az, ízléstelenségre soha sem fogok vállalkozni, hogy azt a pártot, amelynek megalapításában részt vettem, sárral dobáljam meg. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) Ezt mondottam, t. képviselő úr és ezt nem is tettem. (Jánossy Gábor: Igaz! Nem is tette!) Bár többen nagyon invitáltak arra, hogy erre vállalkozzam. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Tudtam, hogy a t. túloldallal sok mindent leihet csinálni csak pojitikát nem és alkotó munkát nem lehet végezni. Azért jöttem vissza, mert tisztában voltam vele, hogy lehet ott Dunaünnepe J^t rendezni, de egy nemzet vezetésének feltételei ott nem voltak megtalálhatók. (Maíasits Géza: Soyány volt a koszt, azért ment vissza!) Azt mondotta az előttem szóló t. képviselő úr, hogy a miniszterelnök úr reá azt a benyomást teszi, otnimt egy zátonyra jutott hajó kapitányának segélykiáltása. A hajó ;nem jutott zátonyra és ez a célzás már nem az első. Ismét nyilvánvaló, ebben a célzásban benne van az, hogy Gömbös Gyula miniszter elnök úr mint vezérkari százados jutott ide a parlamentbe. En kijelentem, nagyrabecsülöm a polgári foglalkozást, de hogy egy szolgabíró és egy vezérkari százados között mi volna az a rendkívül nagy eltérés, ezt nekem eddig nem siikerült kitalálnom. (Derültség és taps a jobboldalon.) A hajó nem jutott zátonyra, kemény kezekben van (Sztranyavszky Sándor: Ez fáj nekik! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és nyugodt szívvel állítom, hogy .nem is fog' zátonyra jutni. (Sztranyavszky Sándor: Bármennyire oda akarják juttatni!) Bármennyire közreműködnek egyes politikai pártok ebben. (Simon András: A lékelésben!) A hajó be fog futni abba a révbe, amelyért mindannyian dolgozunk, amely a történelmi Magyarországot fogja jelenteni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) De azt is mondja a t. képviselő úr, hogy a revízió előfeltétele a titkos választójog. Engedjék meg, t. Ház, hogy utaljak valamire. Méltóztassék a weimari Németországra egy szem-