Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-169

Az országgyűlés képviselőházának 16: Nagyon szeretném kérni a t. túloldalt, méltóztassanak a kormányra hatni ebben az irányban. Nem hiszem, hogy a belügyminisz­ter úr az ilyen eljárást akceptálja, és még kevésbbé hiszem ezt a miniszterelnök úrról. Legyen már vége annak a szolgalelkűség­nek, hogy lefelé mindenki túl akarja lici­tálni kormánypártiságban a kormányt és ér­demeket akar szerezni az ilyen becstelensé­gekkel. Legyen ennek egyszer vége, tessék egyszer már parancsolni az alantas hatóságok­nak! (Malasits Géza: A belügyminiszter a szomszéd szobában sem parancsol, nemhogy a csendőröknek parancsolna!) Azt akarja a kormány, hogy valóban ne a becsületes és nyílt ellenzéki kritika érvényesüljön, amely­nek én is képviselője vagyok, hanem a föld­alatti izgatás? t . Azokat akarja erősíteni 1 ? Akkor tisztes­séges magyar embereknek mérsékelt ellenzéki szellemben és egy egész országnak a sajtóköz­véleménye által elismert, koncepciózus Pro­gramm jegyében való szervezkedését miért akadályozzák? Ml ennek az oka? Ki ennek az oka, ki felelős ezért? En nem tudóin ezért azt a kistisztviselőt felelősségre vonni, én itt csak a kormányt vonhatom felelősségre. Nagyon komolyan ós nagyon jó szándék­kal szeretném, a t. belügyminiszter urat arra kérni, hogy végre-valahára vessen véget ezek­nek a lehetetlen ázsiai, nem is ázsiai, hanem afrikai állapotoknak. (Malasits Géza: Ne bánt­suk Afrikát, ott angol közigazgatás van! Ott nem bántják a négert azért, mert szervez­kedik!)^ Aat hiszem, hogy a t. túloldalnak is jóérzésű, józan és a becsületes, jószándékú kritika iránt fogékony tagjai a lényegben egyetértenek velem, és én még mindig, a mai vszonyok között is remélem, hogy ezek az atrocitások a jövőben nem fognak előfordulni. A megtörtént atrocitásokkal szemben azonban védelmet és megtorlást kérek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­mi niszter úrnak. Következik Musa István képviselő úr interpellációja a belügyminiszterhez. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Interpel­láció a m. kir. belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak, hogy Kiskunhalas megyei városban még a múlt év folyamán a községi képviselőtestület 18 tagjának megbízatása kisorsolás folytán megszűnt. A kisorsolt 18 képviselőtestületi tag­ság választás útján még a múlt év december hó 31-éig a törvény, illetőleg a városi szabály­rendelet értelmében betöltendő lett volna. Ezen képviselőtestületi tagválasztás több­szöri halasztás után még a mai napig sem tar­tatott meg és a képviselőtestület — dacára annak, hogy 18 tag megbízatása még a múlt év folyamán lejárt —, jogait továbbbra is gya­korolja. Tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, hogy ezen törvénytelen állapot megszüntetésé­ben haladéktalanul intézkedni méltóztassék. Musa István s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Musa István: T. Képviselőház! Interpellá­ciómnak nem az a célja, hogy közigazgatási csodabogarakkal izgassam a közvéleményt, hanem a távollévő belügyminiszter úr figyel: 1. ülése 1933 április 5-én, szerdán. 523 mót akartam felhívni a törvény hiányossá­gára és beavatkozását akartam kérni annak az anomáliának megszüntetésére, amely interpel­lációm tárgya, és amelynek orvoslására más mód nem állott rendelkezésemre. Arról van szó, hogy Kiskunhalas megyei városban az 1929. év folyamán a törvény és a szabályrendelet rendelkezéseinek megfelelően újjáalakították a képviselőtestületet. Az újjá­alakított képviselőtestület 36 legfőbb adófi­zetőből és 36 választott képviselőből állt. A törvénynek megfelelően az 1932. év folyamán 18 választott képviselő kisorsolás útján kilé­pett a _ képviselőtestületből. Ezeknek a kisorso­lás útján kilépett képviselőtestületi tagoknak helye választás útján az 1932. év december 31-éig betöltendő lett volna, minthogy ezeknek az 1932. ev folyamán lejárt a megbízatásuk. A város vezetősége még a múlt év «november hó folyamán felterjesztést intézett Pest vár­megye alispánjához, amelyben kérte a képvi­selőtestületi tagválasztásnak december hó 2S-ára való kitűzését és ezzel egyidejűleg a képviselőtestületi tagválasztási elnökök sze­mélyére nézve is javaslatot tett. Pest vár­megye törvényhatósági bizottságának közgyű­lése december 7-ére tűzte a tárgysorozatra a pestmegyei városok képviselőtestületi tagvá­iasztási elnökeinek megválasztását. Ebből a tárgysorozatból csodálatos módon éppen Kis­kunhalas megyei városnak képviselőtestületi tagválasztási elnökeinek megválasztása ma­radt ki, (Dinich Ödön: Nem ez az első eset!) úgyhogy emiatt a választást el kellett halasz­tani. 1933 január hó 10-én Pest vármegye tör­vényhatósági bizottsága megválasztotta a kép­viselőtestületi tagválasztási elnököt és az al­ispán február 8-ikára kitűzte a képviselőtestü­leti tagválasztást. A választás kitűzésének hí­rére újra megindult, a pártok szervezkedése, amely szervezkedésben a legerőtlenebb volt a hivatalos párt név alatt szereplő egységes­párt. (Felkiáltások a baloldalon: Mint minde­nütt! — Hegymegi Kiss Pál: Kifizették már a képviselőválasztási borszámlát ?) Még nem. Éppen most 28-ikára volt megidézve Pest vár­megye főispánja, de nem jelent meg és Pest vármegye tiszteletbeli főjegyzője, aki azonban az idézést nem bírta megkapni, mert ismeret­len helyen tartózkodik és nem lehet felkutatni. {Zaj. — Dinich Ödön: A vármegyeházán nem találják meg a főjegyzőt, mert ismeretlen he­lyen tartózkodik 1 — Zaj,) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Musa István: Bocsánatot kérek, hogy erre is kitértem. (Dinich Ödön: Nem Erdélyi Ló­rántban van a hiba; másokban van a hiba. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ennek a hivatalos név alatt szereplő egységespártnak teljes erőt­lensége nyilvánosan is kifejezésre jutott a helybeli lapban megjelent nyilatkozatban, amely nyilatkozatban a hivatalos párt listá­ján szereplő képviselőtestületi tagjelöltek ki­jelentik, hogy nevük az ő akaratuk, tudomá­suk^ és beleegyezésük nélkül került el arra a listára, amelyet az egységespárt kibocsátott és azzal semmiféle közösséget nem vállalnak. (Mojzes János: Kölcsönkérnek jelölteket a kép­viselőtestületi választásokra!) Erre a lapnyi­latkozatra következett azután be az a várat­lan fordulat, hogy Pest vármegye alispánja a február 8-ikára kitűzött képviselőtestületi tag­választást bizonytalan időre elhalasztotta. (Hegymegi Kiss Pál: Előbb megszervezik az egységespártot. —- Dinich Ödön: A főszolga­bíró urak túlkapásai!) A választásnak ez a

Next

/
Thumbnails
Contents