Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-169
520 Az országgyűlés képviselőházának 1 El sem tudom képzelni, mi más érdekük fűződhetnék^ ezeknek az uraknak a miniszteri biztos személyéhez, mint az, hoigy annak működésével meg vannak elégedve. Ez annyira természetes, hogy ezért méltóztassanak megengedni, hogy azt a kifejezést használjam, hogy képtelen vagyok azoknak az adatoknak valószínűségében hinni, de mindenesedre, tekintettel a képviselő úr kérésére és óhajára és abból ia tiszteletből kifolyólag is, amellyel az ő közérdekű akciói iránt mindig, viseltetem, ezt az ügyet ki ifogom vizsgáltatni. Általánosságban a társulatokról csak any-, nyit, hogy tudatában vagyok annak, hogy rna rettenetes f nagy széttagoltságukban elsősorban tulajdonképpen racionalizálásra szorulnak, mert hiszen a megcsonkított vonallal kapcsolatosan úgy eltagozódtak ezek a társulatok, hogy feltétlenül foglalkoznunk kell racionalizálásukkal. Másodsorban pedig az a baj, hogy az autonómiák keretében olyan adminisztrácionális költségrend S'zer alakult ki, amelyeknek a mai idők redukált megélhetési és fizetési viszonyaihoz és az ugyancsak lecsökkent adófizetési képességhez mérten való csökkentését szükségesnek tartom. ; Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Bizonyos megnyugvással hallottamaz igen t. miniszter úr válaszát. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a 15 község bíráinak panasza csak egy töredékét foglalta magúban azoknak a panaszoknak, amelyektől hangos az a vidék. Annyira könnyen nem tudom elintézni például ezeknek a társulati pénzeknek egy vidéki zugbanknál való elhelyezését sem, mert tudomásom szerint a társulatoknál szabály az, hogy a pénzt a postatakarékpénztárnál kell elhelyezni. Mindenesetre a gondosságnak nagyon korlátolt mértékére mutat, hogy egy már régen nem nagyon jóhírű vidéki kis intézetre bíznak ilyen közpénzeket. Hát, ha a jóhiszeműséget talán meg is lehet állapítani, de a gondosság megfelelő mértékében mindenesetre legalább is kételkedni kell. Ami mármost azt illeti, hog ya társulat többsége foglalit állást Kövessy Győző miniszteri biztos úr újból való kinevezése mellett, ezzel szemben az én értesülésem az, hogy a társulatnak csak egy úgynevezett véleményező bizottsága mondatta ki, hoigy ő továbbra is ragaszkodik Kövessyhez, viszont az érdekeltség maga, a társulat túlnyomó nagy részében, elsősorban pedig az érdekelt gazdaközönség élesen ellene volt esztendők óta annak az ügykezelésnek, amelyet Kövessy Győző miniszteri biztos úr bevezetett. Egyébként teljesen megnyugtat engem, hogy az igen t. miniszter úr itt tárgyilagos, komoly, alapos és szigorú vizsgálatot igér. En bízom abban, hogy azok a jó magyar gazdák, akik engem erre az interpellációra felkértek, semmi esetre sem mondottak valótlan adatokat. Ha ezek az adatok talán nem isi (százszázalékosan igazak,, mert 'hiszen ezek nehezen ellenőrizhető dolgok és igen nehezen bionyíthatók, mégis meg vagyok győződve arról, hogy túlnyomó részükben be fognak igazolódni és ezek beigazolódása esetén várom az igen £ miniszter úr intézkedését, megtorló intézkedését is. Abban a reményben, hogy a miniszter úr intézkedései megnyugvást fognak kelteni a 69. ülése 193S április 5-én, szerdán. Tisza-Szamosi Armentesítő Társulat érdekkörében, a miniszter úr válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr második interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Interpelláció a t. belügyminiszter úrhoz. A t. miniszter úr többszöri megnyugtató kijelentése után is tovább folyik egyes vidékeken az ellenzék hivatali üldözése - és csendőri brutalizálása. 1. Gergelyi csonkaberegmegyei községben legutóbbi Tárnára való leutazásom alkalmával folyó évi január hó 29-én délelőtt a község lakossága engem Tarpára menet az úton nagy számban üdvözölt. Nem volt és nem is lehetett gyűlés jellege a dolognak, ezért a tájékozatlan lakosság, illetve pártom vezetősége nem jelentette a hatóságnak. A főszolgabíró elrendelte a tömeg szétoszlatását, ezt azonban a csendőrök a lehető legdurvább módon hajtották végre, s kicsi híja, hogy vérontás nem történt. Azóta már több mint két hónapja telt el ennek az eseménynek, s még mindig folyik a község lakosságának kihallgatása és zaklatása ebben az ügyben, sőt a község református lelkészét, Rácz Jenőt is minden törvény és jog ellenére csendőrök állították elő a szolgabírói hivatalban. 2. Sáránd községben, a derecskéi járásban, a csendőrök pártom ottani vezetőembereit körmönfont és alaptalan gyanúokok ürügyén felrendelték a községházára s ott összevissza verték őket. 3. Hajdúböszörményben a rendőkapitány a legbrutálisabb módon akadályozza pártom híveit a legelemibb szervezkedésben, még a gyülés'tilalommal adódó legszűkebb keretekben is. Elkoboztatja a párt programmját és nyomtatványait s a legdurvább módom fenyegeti és sértegeti a Nemzeti Radikális Párt hívéit. Hajlandó-e a t. miniszter úr ezeknek az áldatlan és tűrhetetlen állapotoknak egyszersmindenkorra végetvetni s egyszer már megbüntetni azokat példás módon, akik kortesgyűlöletből, túlbuzgóságból, hatalmi túlkapásból értelmi szerzői ezeknek a méltatlan dolgoknak?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsi-Zsilinszky Endre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Nagyon sajnálom, hogy a belügyminiszter úr nincsen jelen. Igazam meni tartozom azok közé, akik minden alkalmat felhasználnak arra % hogy egészen kicsi és jelentéktelen atrocitásokat a Ház elé hozzanak, isőt én azok közé tartozom, — nem tudom, helyesen tettem-e a múltban, vagy nem — aki nagyon is nagyszabású választási atrocitásokat sem hoztam a Ház elé azért, mert reménykedtem, bíztam a t. belügyminiszter úrnak többszörös ígéretében, hogy ezek a jövőben nem fognak előfordulni. En olyan csendőri atrocitásokat sem hoztam ide, hogy a választás alatt embereimet bevitték a csendőrök a községházára, (Mojzes János; Sőt jnég a
