Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

Az országgyűlés képviselőházának 156. tetői a fősúlyt az elemi iskolákban. (Helyes­lés. — Ulain Ferenc: Ez. utána beszéd után az összes elemisták az egységespártra szavaznak! —• Derültség.) T. képviselőtársam nagyon könnyen tréfálkozik, tíz- meg százezer szegény hatéves magyar gyermeknek ezen a keserves sorsán, mert képviselőtársamat, t. barátomat hat órakor nem ráncigálják ki jó meleg ágyá­ból, hanem alhatik, ameddig jólesik. Egyúttal arra kérem az igen t. miniszter urat s az egész vallás- és közoktatásügyi kor­mányt, hogy az egységes tankönyv gondolatát méltóztassék megvalósítani. Ez kényes dolog, mert felekezeti iskolák is vannak, de egy gya­korlati példával mutatok rá ennek szükséges­ségére. A szülők vegyes házasok. A fiú ta­nulja a történelmet s valamit kérdez édes­apjától; édesapja felel neki. Erre a kislány, aki meg édesanyja vallását követi, hegyezi kis fülecskéjét és azt mondja: apukám, nem úgy van! — Hogyne volna úgy, édes gyerme­kem! — Azt mondja a kislány: En a mi isko­lánkban máskép tanultam. — S nagy családi vitatkozás és 'háborúság támad, nem törté­nelmi név vagy történelmi időszak miatt, (Egy hang jobb felől: Átértékelt történelem!) hanem azért, mert ugyanazon történelmi ese­ményt más és más felfogással magyaráznak ugyanazon típusú iskolákban. En a gyermeki lélek fejlődésére és a ma­gyar jövő szempontjából ezt is helytelennek és károsnak tartom. Emlékeztetem ezt a tisz­teletreméltó gyülekezetet (Derültség és zaj.) a jelenlegi igen t. vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úr kiváló és halóporában is áldvaáldott elődjének, néhai való jó gróf Klebelsberg Kunónak arra a gyönyörű mondására, hogy nemzeti multunk hagyományait meg kell őriz­nünk és nemzeti hivatásunkat át kell érez­nünk, a nemzeti gőg minden képrázata — ő úgy mondta: minden illúziója — nélkül. (Ulain Ferenc: De gyönyörű mondás!) Ez az új magyar evangélium. En megértem s azt hiszem, t. barátom is megérti. De kár, hogy az óra már éjfélre jár. (Derültség. — Felkiál­tások: Még csak fél tizenegy!) Rövidlátó va­gyok, nem. látom. Ezeknek a gondolatoknak az elültetése már ott kezdődik az elemi iskolákban (Ügy van! jobbfelől.) és ahogy elültetjük a magyar lélekbe nemzeti multunk hagyományainak megőrzésére >a magot, úgy fog az kikelni és úgy fogja az a magyar jövő, az a magyar ifjúság — a hatéves gyermekektől, az egye­temi ifjúságtól végig az egészifjú nemzedék — a dicsőséges új, boldog, történelmi Magyar­országot megérni. Ügy legyen! (Elénk helyeslés.) Elnök: A házszabályok 134. §-ának második bekezdése alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nevében Petri Pál államtitkár úr fog az interpellációra válaszolni. (Ulain Fe­renc: Gábor bácsi most kilép a válasz után mindjárt a pártból!) Petri Pál: T. Ház! Az a kívánság, hogy az elemi iskolákban a tanítás kezdete reggel nyolc óráról kilenc órára tétessék át, már többízben volt (határozathozatal tárgya, ez a kérdés azon­ban meglehetősen sok nehézséggel van össze­kötve. Nehézségeik vannak ugyanis pedagógiai és szociális téren is. A pedagógiai nehézségek még áthidalhatók volnának éppen Jánossy Gá­bor t. képviselőtársamnak a tananyag csök­kentésére vonatkozó javaslatával, mert a jelen­legi tananyagot reggel kilenc órától elvégez­tetni tényleg bajos volna. De nagyon nehezen hidalhatok át a szociális ndhézségek. KÉPVISELŐHÁZI KAfLÓ XIV. ülése 1933 március 8-án, szerdáűi 37 Méltóztatnak tudni, hogy az elemi iskola az egész társadalom iskolája, és különösen a munkásosztály, amely reggel hét órakor már munkába megy, nagy aggodalommal nézné, ha gyermekét kénytelen volna fűtetlen szobában, őrizetlenül hagyni: úgyhogy csak akkor' tud munkába menni, ha gyerekei mindjárt meg­felelő, egészségügyi ' viszonyok közé juthatnak és reggeltől kezdve fűtött szobában, higiénikus helyen lehetnek. Ennek ellenére a dologgal fog­lalkozunk, és a nehézségekre vonatkozólag a megoldás pozitív lehetőségét kutatjuk. Ennél nehezebb kérdés az egységes tan­könyveknek és a tananyag redukálásának kér­dése. Mint méltóztatnak tudni, a jelenlegi val­lás- és közoktatásügyi miniszter úr hivatali elődje egy pályázatot hirdetett az egységes tankönyvekre vonatkozólag. Ha ez a pályázat eredménnyel is járna, akkor is az egységes tankönyv bevezetése még, sajnos, hosszabb időt vesz igénybe. Hosszabb ideig fog ez tartani azért, mert a jelenlegi tankönyvekkel már el vannak látva az iskolai segédkönyvtárak. Min­den tankönyvkiadó ugyanis az általa kiadott tankönyvek 10%-át köteles az iskolai segé'd­könyvtárakba beadni és ezekből a szegény tanulókat lehetőleg ingyen látják el tanköny­vekkel. Hozzájárul még az is, hogy az idősebb gyermekek tankönyveit használják a fiatalab­bak, úgyhogy az egyes tankönyvek változta­tása szociális szempontból is nehézségeket okozna. Éppen ezért a miniszter úr ideiglenesen arra a megoldásra törekedett, hogy a jelenlegi tankönyvek árait szállítsa le igen nagy mér­tékben s ha a szaksajtóban és a napilapokban méltóztattak elolvasni az erre vonatkozó híre­ket, méltóztattak látni, hogy a jövő tanévtől kezdve olyan tetemes csökkenés áll he az elemi iskolai tankönyvek árában, hogy még azoknak is, akiknek ezeket meg kell venniök, akik tehát segédkönyvtárakból nem kaphatnak tanköny­veket, azok megszerzése nem fog nagyobb ne­hézségeket okozni, amennyiben az első osztá­lyos «Abc» könyv 70 fillérbe, a másodosztályos könyv pedig egy pengőbe fog kerülni. (Fel­kiáltások balfelől: As is sok!) Ami a tananyag redukálását illeti, ebben a tekintetben figyelmeztetem Jánossy Gábor t. képviselőtársamat, hogy éppen most lépett életbe egy új tanterv. Az 1904-es tantervet 1925-ben egy új tanterv váltotta fel, amelynek utasítása 1932-ben lépett életbe és az ennek r a tantervnek megfelelő anyag sokkal redukál­tahb, •mint a régi tanterv anyaga. Ebben a tan­tervben az általa kiemelt egészségügyi ismere­tek oktatására is nagy súlyt helyezünk. Amel­lett, hogy a tanterv a gazdasági ismeretek ta­nítására is súlyt fektet, az időik követelményei­nek megfelelően a közoktatásügyi tanács^ kü­lön is utasíttatott az azzal való foglalkozásra, hogy a tanterv keretén belül hogyan lehetne a gazdasági ismeretek oktatását minél eredmé­nyesebbé tenni. A tantervnek folytonos változ­tatása különhen is nem kedvező és nem (kívá­natos, mert a tanítóknál a pedagógiai bizton­ság érdekeit csökkent i. Ennek az új tantervnek bevezetése is csak úgy volt lehető, hogy a ta­nítóképezdékhen és pedagógiai szemináriumok­ban a tanítóságot külön tanfolyamokon átké­pezték és az új tantervvel megismertették. Azt hiszem, hogy a Jánossy Gábor t. kép­viselőtársam által óhajtott követelményeket, az egészségügy intenzívebb oktatását és a gazda­sági ismeretekre való nagyobb kiképeztetést ennek az új tantervnek keretein belül sikerülni 6

Next

/
Thumbnails
Contents