Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

"Âz országgyűlés képviselőházának 165. ülése 1933 március 29-én

} szerdán. 365 szerződést nem kötnek!) felhozták, hogy helyesebb lett volna, ha már 350.000 vagy 300.000 előfizetőnél is ilyen, a postára kedvezőbbarány állapíttatott volna meg. Ezt utólag nagyon könnyű megállapítani, nagyon szimpatikus lett volna. De az kétségtelen, hogy a rádió kifejlesztése és olyan magas nívóra emelése, hogy a mostoha viszonyoknak ellenére most is meghaladja a 320.000-es létszámot az előfizetők száma, csakis egy nagyon hozzáértő, céltudatos és a magántevékenység elevenségét, élelmességét és üzleti szellemét felhasználó vállalkozás révén volt lehetséges. Most, amikor ez a vállalkozás bevált és ilyen eredményeket ért el, azt mondani, hogy most elveszem tőled az előnyöket, mert nagyon jól sikerült a dolog, ellenben abban az esetben, ha nem sikerült volna ez a vállalkozás, nem jutna eszembe megvonni ezeket az előnyöket, nem lenne méltányos. Ha a szerződés beválása, egy kis palántának terebélyes fává való felnövekedése után azt mondanánk, hogy most miután sikerült a vállalkozás, már nem engedjük 50—50 százalékkal a részesedést, akkor az állammal többé senki sem kötne szerződést, ez nem volna üzletszerű, nem volna méltányos, nem volna jogos. Ami a kérdésnek azt a részét illeti, hogy milyen jövedelmek vannak itt, ez nem titok, ezek szerepelnek a nyilvánosságra került mérlegekben és zárszáimadásokbam! a Képviselőház előtt is, amelyekben tudniillik benne van az az adat, amelyet a felszólalt képviselő urak is felhozták, hogy rádióelőfizetési díjak címén a társaiság az előző évi mérlegben kereken 4 és fél millió pengőt, az idén pedig nem egészen 4-7 millió pengőt szerepeltet, mint bevételt. Ez a zárszámadás adataival is teljesen megegyezik, 50.000 pengő kivételével, amely eltérés onnan ered, hogy a zárszámadás tudivalevőleg a költségvetési év szerint irányul, a vállalat mérlege pedig a naptári évhez igazodik. Kifogás tárgyává, tették, hogy a mérlegben hogyan szerepelhet tulajdonképpen egy 3 milliós összeg műsor, hírszolgálat, szerzői jog, propaganda és a rádió műszaki fejlesztése címén, amikor a műszáki költség, a hálózat és az állomás karbantartása külön is szerepel, meglehetősen szerény, 173.000 pengős össizeggel. Itt tévedés van, mert a kisebb műszaki költség a rádiótársaság saját tulajdonát képező, t kisebb létesítmények karban tartásának: költsége, míg az invesztált és a posta tulajdonát tevő hatalmas, nagy technikai létesítményekhez való nagy hozzájárulási, említettem 4 és fél millió pengős összegének amortizációja szerepel ebben a 3 milliós összegben, és annak agy tekintélyes hányadát teszi ki. (Rassay Károly: Mennyivel szerepel?) Szerepelnek itt még különböző tételek. Nem feladatom részletes mérleganalizisbe bocsátkozni, csupán egykét adatot akarok felemlíteni. (Rassay Károly: Pedliff ez volna a legérdekesebb!) Például a szerzői jogdíjak maguk fél millió pengő 'körüli évi összeget tesznek ki, az Operaház támogatása 100,000 pengőt messze meghaladó összeget tesz ki. (Rassay Károly: Elég kevés!) a műsorköltség ©spy millió pengő körül mozgó összeget tesz ki, (Rassay Károly: A gramofónlemezek bevásárlása mennyi, kétezer pengő? — örgr. Pallavicini György: Ingyen kapják a lemezeket!) A gramofónlemezeket nagyon elismeri a kéoviselő úr. (Rassay Károly: Ezek a legjobbak!) Ez egyéni izlés dolga, a képviselő úrnak ez tetszik a legjobban. Vannak, akiknek más is tetszik, de nem akarok efelett vitatkozni, ezt népszavazás alá bocsátottuk, megszavaztattuk a rádióelőfizetőket és ezeknek a beérkezett válaszoknak feldolgozása most van folyamatban. Megnyugtathatom a Képviselőházat, hogy minden meg fog történni arra vonatkozólag, hogy a közönség igényeinek megfelelően állítsák össze a műsort. Ezekre a mérlegadatokra csak azért tértem rá, mert ezek részben kifogásoltattak, s csak meg akartam állapítani ezekből azt, hogy nincs semmiféle eltitkolás, világos adatok vannak és teljesen érthető számadások. Ez egy kitűnően vezetett vállalat, amely minden bírálatot kibír, amely magyar nemzeti szempontból is — méltóztassanak meggyőződve lenni — igen nagy szolgálatot tett. (Rassay Károly: Ismerjük!) Kétségtelen, hogy a mai igazán nagy világversenyben is egészen elsőrangú színvonalon áll és maga a posta is, amely pedig a leginkább szeretné a maga bevételeit fokozni a rádiótársasággal szemben, megállapítja, hogy a leghelyesebben és a legjobban ellenőrzött megnyugtató irányban működik. Kérném, méltóztassék ezeket a felvilágosításaimat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon. — Rassay Károly: Elhangzott!) Elnök: Sorrend szerint következik vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció a t. belügy- és pénzügyminiszter urakhoz. A Pelsőtisza vidékéről, Biharból s általában az északi és keleti határvidékről, de az ország egyéb részeiből is egyre több panasz és adat érkezik olyan nagyfokú élelmiszerhiányról, aminőre példa az elmúlt évek során sohasem volt. Egyes vidékeken majdnem semmi búza, rozs, tengeri és burgonya sem termett, ami termett is, az is felélődött, vetőmagra használódott, vagy a nagy adó- és kamatteher nyomása alatt eladódott úgy, hogy a Felsőtiszánál fekvő községekben a törpebirtokosok és nincstelenek kamarája teljesen üres, a nyomor leírhatatlan. Hajlandó-e a t. belügyminiszter úr mindazokban a községekben, ahol a lakosság nagyrészének mindennapi kenyérrevalója biztosítva nincsen s a családok ezrei az új termésig valósággal éhínségnek vannak kitéve, megfelelő mértékben szükségmunkákat kiiratni és ha igen, milyen mértékben, milyen pénzügyi alátámasztással? S ha e szükségmunkákra az anyagi fedezet nyilvánvalóan elégtelennek bizonyulna, hajlandó-e a fedezet kiegészítéséről gondoskodni? vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Elvben igazán nem rajongok a szükségmolikáért. Magyarországon nem szükségmunk-i formájában, hanem nagyszabású, a múltnak hibáit, mulasztásait pótló munkák beállítása révén gyönyörű szépen el lehetne intézni a munkanélküliség kérdését, különösen akkor, ha a kormány ráébredne arra az elemi igazságra, hogy az agrárius Magyarországon a munkanélküliség kérdése elsősorban egy új birtokreformnak a problémája. Magyarországon birtokreform és helyes, okos telepítés révén, egész Európában páratlanul és egyedülállóan szervesen meg lehetne oldani az egész munkanélküliség kérdését anélkül, hogy különös szükségmunkákíhoz kellene folyamod-