Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

Az országgyűlés képviselőházáriak 165. ülése 1933 március 29-én, szerdán. 353 Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával éhii. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval elmondjam azt, amit még interpellációmban el akartam mondani, de amit nem mondhattam el azért, mert a t. Ház bölcsessége úgy találta, hogy nem lehet beszédidőmet meghosszabbítani. Elsősorban az orvostársadalom tönkretétele, pusztulása és az^ egész^ orvosi kezelésnek szociális intézménnyé való átalakítása az egész országban nemcsak a betegekre, nemcsak az orvosokra, hanem a polgári társadalomra nézve is katasztrofális következményekkel fog járni azért, mert a polgári társadalom épületéből az orvosok tönkretételével megint egy sziklát méltóztatnak kiágyúzni. De ha méltóztatik majd azután látni a kimaradó adókat az orvosoknál, azok is azért fognak hiányozni, mert az orvosok nem fogják tudni adóikat az eddigi mértékben megfizetni. Nem tudom, hogy a pénzügyminiszter úrnak milyen felvilágosítást adnak a köztisztviselői karból. Itt, ebben a Képviselőházban is vannak köztisztviselők és vannak képviselők, akik köztisztviselőkkel érintkezésben vannak. Azok meg tudják mondani a miniszter úrnak, hogy a köztisztviselő-társadalomnak — nem a hivatalos Kansz. főtitkárának, hanem a köztisztviselőtársadalom tagjainak, akik privátim beszélnek az emberekkel — mi a véleménye. Első kérdésük, hogy mi lesz azzal a köztisztviselővel, aki nem fog tudni elmenni az ambulanciára? Hiszen az ambulancia miatt szükségtelen volt az Otba. rendelőintézetét megcsinálni, mert ha a köztisztviselő éppen ambulanciára akart elmenni, hála Istennek, elmehetett Budapesten elég helyre (Csilléry András: 178 helyre!) — ahogy képviselőtársam mondotta, 178 helyre. Ha azt akarta megállapíttatni, hogy rossz-e a szeme, akkor elmehetett a szemklinikára, ha meg akarta állapíttatni, hogy rossz-e a hallása, elmehetett a fülklinikára, ha a gyomrával volt baja, elmehetett a belgyógyászati klinikára, ha pillanatnyi sebészeti intézkedést akart, elmehetett a sebészeti ambulanciára. Legyen meggyőződve^ a miniszter úr, hogy eddig ezeken a klinikákon nemcsak százszorta jobban voltak ezek az ambulanciás betegek ellátva, hanem meg vagyok győződve afelől is, hogy az a köztisztviselő, aki a jövőben jól meg akarja magát vizsgáltatni, ezentúl sem fog az Otba.-hoz menni, ahová nem tudom kiket fognak majd nagy bölcseség alapján kinevezni. (Jánossy Gábor: Akkor tárgytalan az egész, ha mem veszik igénybe!) Csak t. képviselőtársamnak tárgytalan, de ha maga köztisztviselő volna, levonnának a fizetéséből 1 százalékot (Jánossy Gábor: Az vagyok levontak a fizetésemből majdnem 50 százalékot!) és nem kapna érte semmit, nem így beszélne. (Dinnyés Lajos: Mit kap érte, halljuk! — Jánossy Gábor: Akkor orvos nélkül fogok meghalni! — Élénk derültség. — Egy hang a baloldalon: Minél később, Gábor bácsil — Jánossy Gábor: Pedig a szívem vérzik az orvostársadalomért, meg valamennyi foglalkozási ágért! — Zaj. —Elnök csenget.) T. képviselőtársaimnak itt 1926 óta állandóan, minden igazságtalansággal szemben vérzik a szíve, de azért az igazságtalanságokat nyugodt lélekkel ugyanúgy megszavazta, mint ahogy ezt is megszavazza, (Jánossy Gábor: Sohasem szavaztam meg igazságtalanságot! Nem így áll a dolog, hanem úgy, ahogy a miniszter úr mondotta! — Ulain Ferenc: Mindjárt gondoltam! — Zaj. — Elnök csenget. — Pakots József: Talán Fábián is közbeszólhat!) Kérem a t. .miniszter urat, hogy abban az esetben, ha a köztisztviselő társadalom olyan nagyon meg van nyugodva, hogy még jobban meg legyen nyugodva, és ne legyen egy ember se, akit a miniszter úr válasza ki nem elégít, méltóztassék itt megmondani nekünk, mi lesz azzal a köztisztviselővel, vagy a köztisztviselőnek feleségével és gyerekével, aki nem tud bemenni az ambulanciás rendelésre, aki otthon fog feküdni, akinek arra volna szüksége, hogy az orvos őt meglátogassa. Az Otba.-ból fognak elmenni az orvosok, megvizsgálni a fekvő beteget? Vagy ha a t. miniszter úr a segédhivatali tisztviselők memorandumára hivatkozott, engedje meg, hogy arra kérjem, kegyeskedjék ebben a kérdésben emlékezetét felfrissíteni. Nem az Otba. rendelőintézetét kérik a segédhivatali tisztviselők, hanem azt kérik, hogy az ő otthoni betegellátásukról gondoskodjanak, hogy az úgynevezett háziorvosi intézményt vezessék be náluk. Mert igenis, t. miniszter úr, a köztisztviselői társadalom betegellátásán ebben a kérdésben 3 -millió pengővel nincs segítve. Most úgy tudom, 350.000 pengőt, mások szerint 500.000 pengőt méltóztatnak ennek a kis új ^ betegellátó intézetnek berendezésére, átalakítására egyelőre fordítani és úgy hallom, hogy már megint nagyobb összegeket is kérnek ezekből az Otba.-pénzekből. Ha a miniszter úrhoz még nem jutott el a kérelem, megnyugtathatom a miniszter urat, hogy rövidesen ott lesz a kérelem nem is néhány százezer pengőről, hanem sokkal nagyobb összegekről az Otba. berendezésére, hiszen tudjuk már, hogy amikor valamit így berendeznek, az a berendezés mindig valamiből megy, valamiből fizetni kell. Minthogy itt más pénz nem áll rendelkezésére, (Dinnyés Lajos: Freskót is festenek a falra!), ennélfogva rendelkezésre fog állni az a pénz, amelyet a szegény köztisztviselők fizetéséből levonnak. Figyelmébe ajánlom a t. miniszter úrnak, hogy amikor azt méltóztatik mondani, hogy az orvostársadalommal egyetértésben, objektív véleményének meghallgatása után méltóztatik a kérdést elintézni akarni, akkor egy kérése van Magyarországon mindenkinek, köztisztviselőnek, orvosnak is, — kivéve azt a 42 orvost, akik várandósaik, (Jánossy Gábor: Hogyan? — Mozgás a baloldalon.) akik itt várják ezeket à rangokat, amelyeket megkaphatnak -- az a kerése, hogy tessék őket békében hagyni, tessék meghagyni azt a szituációt, amely mellett a betegeknek megvolt a megfelelő orvosi kezelesük, és amely mellett az orvosok keresete sem csappant meg. Méltóztassék elhinni, miniszter úr, nem mindig van szükség arra, hogy egy miniszter tevékenykedjék. Nagyon szeretem a tevékeny minisztereket és a tevékeny kormányokat, de vannak esetek, amikor a tevékeny kormányzat helyett jobb az a kormányzat, amely nem csinál semmit. (Zaj.) Ha a miniszter úr népszerű, — nem azt mondom, hogy népszerű, hanem joggal népszerű — akar lenni a köztisztviselő- és orvosi' társadalomban, (Szilágyi Lajos: De nem akar!) — nahát azért nem verekszik ellene! (Derültség.) — akkor méltóztassék ebben a kérdésben eltekinteni a cselekvéstől. Ez nem fog többe kerülni a t. miniszter úrnak,, nem a miniszter úr, 51*