Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-165

348 Az országgyűlés képviselőházának j Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Az 1930 : XI. te. 2. §-a rendelkezik arról, hogy a kormányzó úr tízéves jubileuma alkalmából Debrecenben állami közkórház állíttassék fel. Ezt a kor­mány olyképpen hajtotta végre, hogy nem új közkórházat épített és szerállt fel, ahogyan azt a törvény megalkotása után joggal elvárhatta volna Debrecen és Hajdú vármegye közön­sége, hanem renováltatta azt a közkórházat, amely tíz éven keresztül használaton kívül volt helyezve, ezt nevezte el Horthy Miklós-közkór­há'znak és így adták át rendeltetésének. Akár­mennyire csalódást okozott is a kórházra vo­natkozó törvényszakasznak ilyetén módon való megvalósítása, ha fájó szívvel is, Debrecen kö­zönsége belenyugodott, mert azt hitte, hogy most már elhelyezést találnak a közkórházban azok a betegek, akiket az egyetemi klinikára nem lehetett felvenni, hiszen köztudomású, hogy az egyetemi klinikán a betegek felvétele elsősorban a tanuló ifjúság tanulmányai szem­pontjából történik és csak másodrendű szerepet juttatnak a gyógyításra alkalmas betegek fel­vételének. Ebben az újonnan felszerelt régi közkór­házban annakidején 250 ágyat kontempláltak. Takarékos beosztással mégis sikerült a kórhá­zat úgy felszerelni és fejleszteni, hogy 301 férő­hely állna ott a betegek rendelkezésére. A bel­ügyminisztérium és a kultuszminisztérium szűkmarkúsága folytán azonban nem történik meg ennek a 3Ö1 férőhelynek kihasználása, ha­nem ezidőszerint is csak 263 az a legnagyobb szám, amennyi beteget a kórházban — bele­értve a gyermek-klinikát és a ragályos betegek osztályát — elhelyezhetnek. Ezen a számon túl a belügyminiszter úr nem ad költségvetési fe­dezetet a közkórháznak és a kultuszminiszter úr nem engedi meg a felvételt. Olyan kis ösz­szegiben limitálták ugyanis a kórház rendelke­zésére bocsátott összeget, hogy abból a kórház a legjobb akarattal sem tud több beteget elhe­lyezni. Ennek a szűkmarkúságnak a következ­ménye az a katasztrofális egészségügyi hely­zet, amelyben Debrecen van és ha ezt rövide­sen meg nem változtatja a kormány, akkor ha­marosan odáig fogunk jutni, hogy Debrecen a járványok megrögzött fészke lesz és ott a nyári hónapok bekövetkezésekor olyan járvány fogja felütni a fejét, amelyhez hasonló az ország egyetlen városában sem lesz. A gyermek-kli­nikán 140 berendezett ágy van, tehát a felvé­telre alkalmas helyek száma 140, ebből azonban fertőző gyermekbetegekre 64 esik, ma pedig 140 helyett összesen csak 44 van engedélyezve, tehát 96 férőhely ott áll üresen. Ott van ezzel szemben a betegek nagy száma, akik elhelye­zést várnak, ott vannak a szülők, akik kétség­beesve keresik fel a tisztiorvosokat és akarják gyermekeiket a gyermek-klinikára felvétetni, ahol azonban ridegen elutasítják őket, fedezet­hiány miatt, annak ellenére, hogy a hozzátar­tozóknak látniok kell, hogy az üres ágyak és üres szobák egész sora van ott. Az egyéb fer­tőző betegeknél aZ cl helyzet, hogy 1933-ban mostanáig 115 vörhenyes beteg volt, akik közül a kórházban összesen csak 12-őt helyeztek el, a 92 difteriás betegből ezidőszerint 9-et, 44 tífu­szos betegből pedig 12-őt helyeztek el. Hangsú­lyozom, hogy ennyit helyeztek el akkor, ami­kor a klinikán ezidőszerint 96 üres hely állana a betegek befogadásáfa. A felnőttek szempontjából még súlyosabb és katasztrofálisabb a helyzet. Ennek az átala­kított közkórháznak van egy, a ragályos bete­tt, ülése 193S március 29-én, szerdán, gek befogadására alkalmas pavillonja. Ez a pavillon 51 beteg befogadására alkalmas -és ma az a helyzet, hogy ez teljesen üresen áll, oda egyetlenegy beteget fel nem vesznek, még pedig azért nem, mert a közkórháznak nincs költségvetési fedezete és így az a helyzet ma Debrecenben, hogy olyan ragályos vörhenyes, difteriás és tifuiszbetegeket kénytelenek házi ápolásban részesíteni, akik egy szobában 6—8 hozzátartozóval együtt fekszenek. Azt hiszem, ennél tarthatatlanabb állapot nincsen az egész országban. Ugyanez a helyzet az egyéb betegségeknél. E tekintetben különösen a tüdőbetegek elhe­lyezésére utalok, Debrecenben van egy tüdő­betegszanatórium, az Auguszta-szanatórium, amelyben ma összesen csak 10 debreceni férő­hely van, 10 debreceni beteget vesznek fel. Eb­ben a szanatóriumban ezidőszerint 63 ágy áll üresen, amelyet nem foglalnak el % annak elle­nére, hogy a tisztiorvos megállapítása szerint Debrecenben ezidőszerint 300 fertőző tüdőbete­get tartanak nyilván. Megállapítható, a tiszti­főorvosnak a közigazgatási bizottsághoz ter­jesztett jelentése szerint, hogy a debreceni ha­lálozási statisztika egyike a legrosszabbaknak: 250 ember hal meg ugyanis évenként tuberku­lózisban, ami az orvosi tudományos megálla­pítás szerint azt jelenti, hogy körülbelül en­nek a tízszerese, tehát 2500 súlyos tüdőbeteg van Debrecenben, akik kórházi ápolásra vagy zárt intézeti ápolásra szorulnak, mert különben megfertőzik a környezetüket. Hogy tovább vázoljam azt a tarthatatlan állapotot, amely fennál, rá kell mutatnom arra, hogy mi a helyzet nemibetegek elhelye­zésénél. Ebben a tekintetben az a helyzet, hogy a rendőrség által nyilvántartott prostituáltak közül, a betegeket nem tudják mind elhelyezni sem a kórháznak a nemibeteg; bőrgyógyászati osztályán, sem pedig a klinikán. Az egyiken is felvesznek néhány beteget, a másikon is fel­vesznek néhányat, ahhoz azonban, hogy felve­hessék mindazokat, akik kórházi ápolásra szo­rulnak, akik fertőző nemibetegek, legalább 90 férőhelyre lenne szükség. Ma ezzel szemben az a helyzet, hogy a kórházban elhelyeznek 40 ilyen beteget, az egyetemi klinikára felvettek »zárna pedig ezidőszerint 8. Ennek következté­ben az a helyzet, hogy ezeket a szerencsétlen betegeket rendőrségi fogdában helyezik el s a rendőrség kénytelen őrizetbe venni ezeket a betegeket, (Peyer Károly: Hallatlan botrány!) csak azért, hogy ne járjanak szabadon és ne fertőzhessenek meg senkit. Mag ci cX rendőrség vezetője ismételten és ismételten tiltakozott az ellen, hogy fogdában helyezzék el ezeket a be­tegeket, egyrészt azért, mert maga is belátja, hogy törvénytelenséget követ el, amikor embe­reket személyes szabadságuktól megfoszt, más­részt pedig teljesen tarthatatlan az az állapot, hogy azokat a szerencsétlen teremtéseket a vá­ros közepén levő rendőri fogdából a város má­sik végébe, a Nagyerdőben levő egyetemi klini­kára vezessék ki rendőri fedezet alatt gyógy­kezelés céljából. Ehhez hasonló botrány, kijelentem, sehol az egész országban nincs és én csak csodál­kozom a belügyminiszter úron és a kultusz­miniszter úron, hogy hogyan tűrhetik meg ezt a helyzetet olyan vámosban, mint Debrecen, egy eg; etemi városban, ahol gazdasági aka­démia van, ahol elsősorban az ő kötelességük volna figyelni arra, hogy az egyetemi ifjúság ne legyen kitéve ilyen könnyen történő nieg­í'ertősisnek,

Next

/
Thumbnails
Contents