Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-165
Az országgyűlés képviselőházának 16 selőház! Dinnyés Lajos képviselő úr 1933. évi március hó 1-én interpellációt intézett hozzám az állásnélküli okleveles mezőgazdák elhelyezése tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: Gazdasági szakemberek nagyobb számú elhelyezkedésére alig kínálkozik más lehetőség, mint a mezőgazdasági termelés átszervezési munkálataiban való intenzív közreműködés. Az ugyanis, hogy bizonyos meghatározott nagyságú birtokkategóriák törvényileg köteleztessenek okleveles gazdatisztek alkalmazására, a mezőgazdaság válságos helyzetére való tekintettel ma nem látszik időszerűnek. A mezőgazdasági termelés átszervezése, — amely tág fogalmi körbe a talajmívelés és növényápolás tökéletesítése, a legjobb vetőmagvak kiválasztása, a piacra kerülő termények minősítő osztályozása, helyes kezelése, az értékesítés, úgyszintén a mezőgazdasági kereskedelem megszervezése csak úgy beletartozik, mint az állattenyésztés különböző ágainak továbbfejlesztése, — oly rendkívül nagy és széleskörű feladat, melynek megvalósításánál igen sok diplomás szakember elhelyezésére és foglalkoztatására volna meg a lehetőség. E feladatok elvégzése azonban csak kis részben állami feladat, nagyobb részben a gazdatársadalomé, aminthogy azokban a külföldi államokban, ahol a mezőgazdaság a legmagasabb fokon áll, a termelés átszervezését célzó feladatok legnagyobb részét a gazdatársadalom látta el a maga kitűnően megszervezett érdekképviseleteivel és^ szövetkezeti intézményeivel. Államháztartásunk ezidőszerinti helyzetében a mezőgazdaság átszervezésének fenti értelemben vett nagy munkájában az állam anyagi támogatásáról sajnos, kis mértékben^ lehet csak szó. Az államhatalomnak tehát főként az irányítás szerepére kell szorítkoznia, s a gazdatársadalom okszerű vezetésével kell a termelés átszervezésének kérdését megoldáshoz juttatni. A földmívelésügyi kormányzat f különösen nagy súlyt kíván helyezni a gazdasági szakoktatás megfelelő átszervezésére, hogy a kis- és középgazdaságok termelési eredményeinek fokozása érdekében a most említett gazdaságok szükségleteihez igazodó szakképesítéssel bíró megfelelő számú szakerő álljon rendelkezésre. Hasonlóképen lehetőséget nyújtana állástalan mezőgazdák elhelyezésére a telepítési akció tervbe vett megindítása és a tagosítási eljárások fokozottabb mérvben való keresztülvitele. , ' Kérem a t. Házat, hogy ezen írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Kállay Miklós s. k.» Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Folyó évi március hó 1-én interpellációt intéztem az igen t. földmívelésügyi miniszter úrhoz az állásnélküli okleveles mezőgazdák elhelyezése tárgyában. Interpellációm elmondásakor kiemeltem, hogy az okleveles gazdák tudatában vannak annak a szomorú és nehéz helyzetnek, amelyben ma az államháztartás^ van. A sok száz és sok ezer jelenleg állás, kenyér és munka nélkül lévő okleveles gazda és szakember álláshoz juttatásával kapcsolatban hangsúlyoztam azt is, hogy nem gondolunk arra, hogy ezek elhelyezésével az államháztartás amúgy is nehéz helyzetét valami úton megterheljük. Annál inkább megdöbbenéssel hallom a t. földmívelésügyi miniszter úr válaKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. ülése 193$ március 29-én, szerdán. 343 szát, aki olyan irányban válaszol nekem, amiről meg sem interpelláltam, illetőleg olyan irányban válaszol nekem, amilyen irányban hozzá kérdést nem is intéztem. Tudniillik a miniszter úr válaszában hangsúlyozza azt, hogy az államháztartás jelenlegi súlyos helyzetében ezt a kérdést nem tudja megoldani és nem áll módjában lehetővé tenni azt, hogy okleveles gazdákat és szakembereket helyezzen el a szaikoktatás terén. En r erről egy szót sem mondtam. Ha én ilyen értelemben szóltam is valamit, én azt mondottam, hogy elsősorban a szakminisztériumban, a földmívelésügyi minisztériumban az újonnan felveendőknek igenis tessék előírni követelményképpen a mezőgazdasági diplomát, az oklevelet. En többet e téren nem mondottam. Azonfelül a földmívelésügyi miniszter úr azt ^mondja nekem adott válaszában, hogy az a kívánság^ miszerint bizonyos nagyságú birtokkategóriák, köteleztessenek okleveles gazdatisztek alkalmazására, ma nem látszik időszerűnek. Hát időszerűnek látszik ma az, hogy három—négy—ötezer holdas nagy latifundiumokat parkettáncosok vezessenek? A lapokban méltóztatnak olvasni, — naponként vannak ilyenek — hogy külföldről bejött ulánusok^ és dragonyos tisztek vezettek egy hitbizományt, amikor a mi vérünkből, a mi húsunkból való Okleveles, becsületes magyar emberek százai és ezrei, mind szakemberek, ma kenyér nélkül vannak. Időszerű-e ezeknek megengedni, hogy itt a magyar föld és a magyar jövedelem rovására vagyonokat herdáljanak és konfiskáljanak és dirigáljanak a drága magyar földön és a magyar munkaerővel. Nem tudom megérteni, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak melyik bürokratája sugalmazta ezt a választ. Ott van az 1927. évi gazdatiszti törvényünk. Semmiféle lépés sem történt itt, — legkevésbbé a földmívelésügyi minisztérium vigyázott arra, — hogy annak intenciói mindenképpen és mindenkor be legyenek tartva. Amikor van az orvosoknak orvosi kamarájuk és a mérnököknek mérnöki kamarájuk és különféle más kamarák vannak, melyek féltve őrzik a maguk privilégiumát, a maguk tudását, itt ebben az agrár országban lehet csak szó arról, hogy itt mindenféle fuserek, foltozó vargák ezer és tízezer holdakat vezessenek. A földmívelésügyi kormányzat azt mondja elbben az interpellációra adott válaszban, — ezt sugalmazzák a bürokraták a miniszter úr szájába —, hogy nem tartja időszerűnek e kérdés megoldását. Azt mondja, hogy a szakemberek elhelyezkedésére nincs lehetőség mert az átszervezésben való intenzív közreműködésre nincs pénz. Én e téren egy szót sem mondottam, én csak azt mondottam, hogy ma, amikor olyan sok esetben csődbe kerül egy gazdaság és vagyonfelügyelőt kiildenek ki a bíróságok, akkor elsősorban okleveles szakembert küldjenek oda, ne mindenféle ügynököt, vigécet küldjenek vagyonfelügyelőnek, akinek szakértelme nincs s akinek működéséből úgy az adósnak, mint a hitelezőnek csak kára van. Azt is mondottam még, hogy az ilyen bíróság által elrendelt különböző mezőgazdasági becsléseknél ahol szakdolgokról van szó, a bíróság szintén szakembert nevezzen ki. Arra kértem a^ földmívelésügyi miniszter urat, hogy az igazságügyi miniszterrel egyetértőleg mél50