Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-164

316 Az országgyűlés képviselőházának 16 h. ülése 1938 március 28-án, kedden. mert nyomorúságban van, esetleg bűncselekményt követ el. Akkor még büntetni az állam szűkkeblűsége miatt nyomorba jutott és tévútra került rokkantat azzal, hogy a járadékát is elveszik, ez összeegyeztethető az igazsággal és a humanizmussal? Összeegyeztethető ez azzal a szellemmel, amelynek megvalósítását a rokkantaknak a háborúban ígértek, azokkal az ígéretekkel, amelyekkel őket harcra buzdították? Az egységespárt szónokai nemes versenyre keltek egymással,

y hogy a magyar katona vitézségét, hősiességét dicsérjék. Én azt mondom, hogy keljenek most egymással nemes versenyre abban, hogy ezt a javaslatot viszszaküldik a bizottsághoz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Keljenek nemes versenyre abban, hogy azt mondják, hogy minden gyanús szavalat ellenére összesen egy félmillió pengőivel akarják javítani a rokkantak helyzetét. Ebben az országban, ahol százmilliók jutottak improduktív célokra, ebben az országban, ahol még mindig lehet találni az állam részére bevételeket, ha komolyan megfogjuk a dolgot, ha a nyugdíjas elhelyezettek, a dupla, tripla és tízszeres álláshalmozók jövedelméhez hozzányúlunk, akkor meg lehet még találni azt a 15—20 milliót, ami a rokkanták becsületes ellátására kell. Ez a nemzeti becsület kérdése és miután tudom, hogy ez az igazi megoldás, miután tudom, hogy azoknak az ígéreteknek, amelyekkel a rokkantakat biztatták, csak akkor teszünk eleget, ha szavak helyett tetteket látunk, kérem a t. Házat, hogy a javaslatot utasítsa vissza, utasítsa a kormányt arra, hogy megfelelő fedezettel tisztességesen és becsületesen lássa el a rokkantjait. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Kóródi Katona Játio« Kóródi Katona János: T. Ház! Az előttem szólott képviselő úr beszédé elején tiltakozott a háború borzalmai ellen. Ehhez a tiltakozáshoz, azt hiszem, valamennyien hozzájárulunk, azonban ezt a tiltakozást nem elsősorban a megcsonkított és tönkretett Magyarországnak kellene megmondani, amely a legteljesebb mértékben le van szerelve, hanem elsősorban a környékező kisantant államoknak, akik nem hajlandók a békét békés tárgyalás révén megoldani; elsősorban meg kell pedig ezt mondani az állig felfegyverzett Szovjetoroszországnak és elsősorban meg kell mondani azoknak az ausztriai munkásotthonoknak, amely munkásotthonokban százával és ezrével kobozták el a legutóbbi napokban a fegyvereket, amely fegyverek szintén ellentétben vannak azzal az isteni paranccsal, hogy: ne ölj. Áttérve a javaslat tárgyalására, megállapíthatjuk, hogy feltételeznünk kell, hogy ha valaki, úgy a jelenlegi miniszterelnök úr, ha lehetett volna ós az ország gazdasági viszonyai megengedték volna, bizonyára jobb és sikeresebb rokkantjavaslattal jött volna a Ház elé. Az ország mai gazdasági helyzete ezt nem engedte meig úgy, ahogyan mindnyájan vártuk volna, mert azt hiszem, pártkülönbség nélkül megállapíthatjuk, hogy ezzel a javaslattal tulajdonképpen alapjában véve nem vagyunk megelégedve, ennél az ország hadirokkantjai és hadiözvegyei sokkal többet érdemelnek. Mindjárt a javaslat kezdetén kell hangsúlyoznunk azt az álláspontot, hogy a legelső alkalommal, amint az ország gazdasági viszonyai / megengedik, ezt a javaslatot ki kell egészíteni, azokat az illetményeket, amelyeket ez a javaslat kodifikál, fel kell emelni és minden téren oda kell hatni, hogy a hadirokkantak ügyét a parlament és az ország annak a megbecsülésnek megfelelően intézze el, amelyet a hadirokkantak és hadiözvegyek megérdemelnek. (Esztergályos János: Addig mit csináljanak a hadirokkantak?) Bátor vagyok tisztelettel megjegyezni, hogy ez a hadürokkantjavaslat a bizottsági tárgyalás alkalmával esak a pénzügyi és honvédelmi bizottságnak adatott ki. Szerény nézetem szerint a társadalompolitikai bizottságnak is ki kellett volima adni, mert úgy át van szőve az egész javaslat szociális vonatkozásokkal, hogy lehetetlenség, hogy ezek: a motívumok ne nyertek volna alaposabb érvényesülést a javaslatnak így való tárgyalása alkalmával. (Erdélyi Aladár: Helyes!) Egyáltalán az a szerény megjegyzésem, hogy ma majdnem minden törvényjavaslatnak a társadalompolitikai bizottság elé is kell kerülnie, mert szociális vonatkozásai minden javaslatnak majdnem elkerüllhetet lenek Amiről én főkép beszélni akarok, az elsősorban az a téma, amelyről többször szólaltam fel itt a Ház előtt: a trafik- és az italtmérési engedélyek revíziója. (Halljuk! Halljuk!) Már az elmúlt évi költségvetési vita alkalmává! határozati javaslatot voltam bátor benyújtani, amely azt célozta, hogy a trafikengedélyek szigorúan, a legrigorózusabb módon vizsgáltassanak felül úgy, hogy azokat az égbekiáltó anomáliákat, amelyek ezen a téren még ma is fennállanak, radikális módon szüntessék meg; (Erdélyi Aladár: Főleg a nagy trafikoknál H Az akkori pénzügyminiszter úr, báró Korány' Frigyes, nyilatkozott és azt mondotta, hogy ő elvben helyesli a trafik- és italmérési engedélyek revízióját. Legutóbb egy interpelláció keretében voltam bátor ezt a kérdést a Ház elé Ciozni és a pénzügyminiszter úr azt válaszolta, — ez még az elmúlt év novemberében volt — hogy megindítja a trafikengedélyek revíziójának ügyét. A t. Házat és az egész magyar közvéleményt mindenesetre érdekli, hogy ebben az ügyben eddig mi történt. (Dinnyés Lajos: Semmi!) A dohány jövedéki központtól szerzett információim szerint elsősorban az adatgyűjtést igyekeztek megteremteni, hogy összehozzák a trafikengedélyek revíziójához szükséges statisztikát. Ebből a célból összeíró ívet bocsátottak ki, amelyet a dohányjövedéki központtól ma szerzett információm szerint az ország minden trafiktulajdonosa máris kitöltött és ezek az ívek statisztikai feldolgozás céljából máris bent vannak a dohányjövedéki központban. Ismertetni fogom az összeíró ív kérdőpontjait, mert ezek azt bizonyítják, — el kell ismernünk — hogy ezen a téren a dohányjövedéki központ elismerésreméltó munkát végzett. Az összeíróív az 1932. évi december 31-iki állapotot veszi alapul és a következő kérdéseket foglalja magában: Az engedélyes neve, életkora, családi állapota, lakhelye, a dohányeladási engedély neme és jellege, (dohány nagy- és különleges- vagy kisáruda) kizárólagos jellegű-e, vagy más üzlettel kapcsolatos, az engedélyesnek van-e ingó, vagy ingatlan vagyona, hol, miből áll és milyen átlagos forgalmi értéket képvisel, mennyi volt e vagyon után az 1932. évre kivetett vagy ones jövedelmi adó, — mindezeket az adatokat az illetőknek adókivetési határozattal kellett igazolniuk — az engedélyesnek van-e az áruda