Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-164

•i^^^^^^^^^^^™ Âz országgyűlés képviselőházának 164. ban, mert ha résztvettek volna és azt az 1. §-tól az utolsóig végigverekedték volna, nem alakulhatott volna ki bennük olyan elhatározás, hogy ezt a törvényjavaslatot vissza kell utasítani. Arra az álláspontra nem helyezkedhetünk, hogy^ ne legyen ebből a törvényjavaslatból törvény. Mi csak arra az álláspontra helyezkedhetünk, hogy ebből a törvényjavaslatból törvény legyen, de további módosításokat kérünk az igen t. miniszterelnök úrtól és pedig — amint hangsúlyoztam — nem egymást túllicitálva a pénzösszegekben, hanem főleg olyan megoldásokat keresve, melyek az állam pénzügyi helyzetét is tekintetbe veszik, viszont azonban az igazságosságot szolgálják. íme, tehát egész sereg feladatkör, amely a részletes vitára vár. A hadirokkantakra végzetes csapás volna, ha ez a vita ebben a tenorban folynék tovább, ahogy az ezideig folyt, ha pártpolitikai ellentétek játszanának közre. Hiszen már olyan hangokat is hallottunk, amelyek az ezért a törvényjavaslatért való felelősség alól az igen t. miniszterelnök urat nagylelkűen ki akarják venni, a mögötte álló pártot azonban teljes mértékben bele akarják meríteni a felelősségbe. Már beszédem elején használtam azt a kifejezést^ hogy politikai naplopásnak tekintem azt a kísérletet, ha valaki Bethlen Istvánt el akarná választani Gömbös Gyulától. Most megtoldom ezt azzal, hogy hasonlóképpen politikai naplopásnak tartom mindazt a kísérletet, (Esztergályos János: Szeressék egymást!) amely bennünket az igen t. miniszterelnök úrtól vagy a miniszterelnök urat tőlünk el akarná választani. (Weltner Jakab: Csak ásó, kapa választhatja el, de önnél ez sem biztos!) Együtt indultunk mi a miniszterelnök úrral olyan programm alapján, amelyet amikor rádión meghallott az ország, az egész ország melléje állott. Mi ebben a tekintetben nem ingadozunk olyan sűrűn, hogy már más volna a véleményünk, mint akkor volt. Semmi okunk nincs erre, különösen nincs ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása kapcsán, ahol a miniszterelnök urat nehéz helyzetben lévőnek látjuk. Tudjuk, hogy bensejében Önmaga is kevésnek tartja azt, amit hozott, de ha mi követeltük tőle egyhangú házhatározattal, hogy most jöjjön ezzel a törvényjavaslattal, (Esztergályos János: De nem ezt követeltük!) nem lehetünk igazságtalanok, hogy szemére hányjuk, hogy csak ilyen törvényjavaslattal jött és nem többel. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: T. Ház! Befejezem beszédemet azzal,

t amit már az előbb említettem, hogy a törvényjavaslatnak két különböző része közül imponál nekem az a rész, amely a kedvezményeket tartalmazza, de nem tartom kielégítőnek azt a részt, amely a pengőösszegeket számjegyekben tünteti ki. Reményem van azonban arra, hogy a felvonultatott érvek tekintetében a miniszterelnök úr nem fog a tagadás álláspontjára helyezkedni. Ebben a reményben, de a törvényjavaslat intencióit is tekintve, nem helyezkedhetem más álláspontra, mint hogy a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik) Elnök: Szólásra következik? . Dinich Ödön jegyző: Weltner Jakab ! ülése 19SS március E8-án

} kedden. 311 Weltner Jakab: T. Ház! (Mozgás a középen. — Györki Imre: A fúró bácsit üdvözlik! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Weltner Jakab: T. Ház! Kétségtelen ... (Mozgás a középen. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni. Csendet kérek! Weltner Jakab: T. Ház! Kijelentem, hogy a törvényjavaslat tárgyalását... (Folytonos zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Györki Imre (a közép felé): Na már mi lesiz ottan? Ennyit nem ért a beszéd!) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a rendreutasítás az elnökre tartozik. Weltner Jakab: ... nem szabad pártpolitikai szempontból tekinteni. Lelki ismeretlenség volna a rokkantak nyomorúságát és szenvedését pártpolitikára kihasználni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Távol lesz tehát tőlem, hogy erre a területre vigyem a dolgokat, mert mindenkinek, a Képviselőház minden pártjának egyet kell értenie abban, hogy a cél: a rokkantaknak minél többet nyújtani, a rokkantakat minél jobban ellátni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon) Ez vezet engem felszólalásomban. Mielőtt azonban rátérnék a lényegre, néhány szóval meg kell emlékeznem Szilágyi Lajos képviselőtársam néhány szaváról. Nem foglalkozom jóslásokkal, de előre megjövendölhetem, hogy a tárgyilagosság szobrát a képviselő úrról nem fogják megmintázni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Egészen valószínű!) A képviselő úr mint ellenzéki tud goromba lenni, mint kormánypárti tud brutális lenni. Amikor bennünket és egyáltalában az ellenzéket arra figyelmeztet, hogy Bethlent és Gömböst ne igyekezzünk megfúrni, (Derültség a baloldalon.) akkor kiváló lelkiismeretességgel és ügyességgel fúrt-faragott a keresztény gazdasági párt ellen, (Esztergályos János: Ügy van!) amely tudtommal szintén kormánytámogató párt, tehát abba a hibába esett, amelytől az ellenzéket óvni akarta. De a tárgyilagosságtól és az igazságtól messze eltért, amikor a közelmúlt eseményeit tárgyalta, amikor arról beszélt, hogy a rokkantak ellátásának hiányossága a szociáldemokratapártot is terheli. Böhm hadügyminiszterről nyilatkozott és elfelejtette megmondani, hogy amikor Böhm hadügyminiszter volt, akkor a bolsevista túlzó követelésekkel, az 5400 koronás leszerelési segéllyel szemben állt ott a helyén. Elfelejtette megmondani, hogy a Hadigondozó Intézetet a bolsevisták előreküldött rohamcsapata foglalta^ el. (Esztergályos János: Ügy van! Ezt a képviselő úr nem is tudja!) Nagy különbség, hogy ez ellen védekezett a szociáldemokratapárt és amikor az ellen védekezett, ez nem azt jelenti, hogy nem akart volna a rokkantakkal törődni és hogy nem foglalkozott a rokkantak sorsával. Ez az egyik dolog. De tegyük fel, hogy azokban az időkben a rokkantakról tényleg nem gondoskodtak kellő módon. Mikor volt az az idő, milyen pillanatot említ a képviselő úr? Azt azidőt, amikor az összeomlás után az egész ország a forradalom válságában volt, amikor az összeomlott hadseregek visszajöttek, amikor a háború folytán gazdaságilag teljesen ki voltunk aknázva, azt a& időpontot, amikor parlament nél-