Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

22 Az országgyűlés képviselőházának 11 adatokat közöl, nyitott ajtókat talál nálam, mert biszen az a legbecsületesebb szándékom, hogy azt, amink van, .javítsuk, még jobbá tegyük. (Ulain Ferenc: Ne legyenek 60.000 pengős fizetések élősdi vállalatnál! — Gáspárdy Elemér: Sehol se ebben az országban!) ; Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Kétbly Anna képviselőtársunk intenéllációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolyvasását. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. 3. Mire alapítja a belügyminiszter úr azon rendelkezését, amely szerint a társadalmi gyűjtésekből nyújtott segélyek a segélyezettek ingatlanaira betáblázandók? 2. Hajlandó-e a miniszter úr az ilyen értelmű rendeletet visszavonni?» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Ház! A legutóbbi évek hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy a megdöbbentő események egymásra torlódnak, mégis az események sorozata sem tudta kitörölni emlékezetünkből 1925 karácsonyának azt a szörnyű elemi csapását, amikor a Fehér Körös áradása elpusztította a Fehér és Fekete Körös közötti területet. Erre a pusztításra felfigyelt az egész ország, részben azért, mert egy sereg szegény ember minden ingó és ingatlan vagyonát,^ házacskáját és ami benne volt, elvesztette, részben azért, mert ennek az áradásnak bizonyos külpolitikai vonatkozásai voltak, tudniillik az áradás a román hatóságok hibájából történt, amelyek a kellő árvízvédelmi védekezést elmulasztották. Ennek >az eseménynek olyan országos visszhangja volt, hogy a közvélemény nyomására Mayer János akkori földmívelésügyi miniszter úr leutazott a veszélyeztetett, elöntött területekre, de miár jó előre még az elutazása előtt kijelentette az újságíróknak, hogy <a kormánynak csak nagyon szerény eszközök állanak rendelkezésre 'ara árvízkárosultak felsegélyezésére. (Györki Imre: iSvájci borházakra volt pénz!) A pusztulás méretei azonban akkorára nőttek, hogy rendkívüli minisztertanács foglalkozott a felsegítés módozataival és az erről kiadott kommüniké azt mondja, Ihogy a minisztertanács elhatározta, hogy az árvízkárosultak felsegélyezésére orozágots gyűjtést indít, anniak megszervezésével pedig dr. Vass József népjóléti {minisztert bízza meg. Az országos gyűjtés megszervezésén kívül a második nemzetgyűlés is foglalkozni akarván ezzel a kérdéssel, demonstrációs ülést terveztek, amelyen Apponyi grófnak és Bethlen grófnak kellett volna a kérdéssel foglalkoznia. Természetesen ez az ülés is kiemelte volma <a kérdés kettősségét, részben az elpusztított értékeket, részben pedig, mint ugyancsak a kiadott kommüniké mondja, «szóba kerültek volna mindazok a kérdések, amelyek az árvízkatasztrófa külpolitikai jelentőségét kidomborítják.» A gyűjtés megindult. Budapest főváros egyedül 500 millió koronával kezdte meg a gyűjtést, maga a demonstrációs ülés azonban elmaradt, mert belefulladt egy nagyobb árvízbe, egy nagyobb jelentőségű és az égés« országra pusztítást jelentő áradásba, sa frankhamisításba. s cmivel épnek külpolitikai jelentőségét szintén kidomborította volna ez a demonstrációs ülés. ez a soronkívüli ülés, ezért el kellett maradnia 6. ülése 1933 mároius 8-án, szerdán. és meg kellett várnia azt a kéthetes spáciumot, amely a szerencsétlenség és a szünetelő nemzetgyűlés ülésezése között volt, hogy ezzel időt nyerjenek e második áradás következményeinek elsimítására. Ezzel kapcsolatban tehát már csak egyetlen egy utolsó akkord hangzott el, a népjóléti miniszter úr sajtófogadásán, amelyen a miniszter ismertette az árvízkárosultak felsegélyezésére indított mozgalmat és megállapította, hogy 11 községben 412 család maradt hajlék nélkül. A segélyakció — mondotta — ezeknek a hajlékoknak a felépítését kívánja lehetővé tenni, szerinte iái hitelképes vagyoni fedezettel bírók hajlékuk felépítésére kamatmentes kölcsönt fognak kapni, a többit pedig társadalmi gyűjtésből fogják fedezni. A kárt a miniszter körülbelül 25 milliárd koronára becsülte. A többi, ami ekörül az árvízpusztulás körül lejátszódott, elúszott és belefulladt ia frankhamisítás körüli 'eseményekbe. A közvéleményt, a nyilvánosságot egészen lekötötték ezek az események és nem törődtek tovább azzal, hogy mi történik ezekkel a szerencsétlen emberekkel. A továbbiakat már ezeknek a szegényeknek a panaszából kell megtudnunk, akik most elmondottak nekem, hogy a népjóléti minisztérium néhány év múlva felszólította őket azoknak ta segélyeknek visszafizetésére, (Kabók Lajos: Szép kis segély.) amelyeket a Horthy kormányzó vezetésével megindított társadalmi gyűjtés eredményéből kaptak. Akkor sikerült valahogy elsimítani ezt az ügyet és akik a segély visszafizetésére voltak felszólítva, figyelmeztették, illetőleg kérték a miniszter urat, hogy csak a hitelképesek és vagyoni fedezettel bírók részére jelentettek kölcsönt a kiutalt összegek, <a többiek számára a társadalmi gyűjtés összege olyan segélyezést jelentett, amelyről természetszerűleg senki sem gondolta, hogy valamikor visszafizetésre kerülhet. Most azután a belügyminiszter úr rendeletet intézett a békési illetékes hatóságokhoz, hogy a kölcsönt fizettessék vissza és megfenyegette a segélyezetteket, hogy ellenkező esetben kicsiny birtokukra, apró kis viskójukra be fogiák táblázni ezeket az összegeket. Kérdezem, t. Képviselőház, mire akarják ezt betáblázni, milyen okból és milyen jogon? 1926-ban, amikor ezeket a segélyeket kiosztották a társadalmi gyűjtésekből, amikar ezek a szerencsétlen emberek megkapták a segélye; ket, egy katasztrális hold föld ára 2000 pengő volt, ma pedig ugyanennek a földnek az ára 400 uengő'. Az állatárak akkor a marnak ötszörösei voltak. Közben a lakosság rettentő veszteségeket is szenvedett, rettenetes rossz evek követték egymást, úgyhogy ezek <a szerencsetlenek ma már inségakeióra szorulnak, rongyosak, éhesek, eladnivalójuk nincs, (Mozgás) mert ami termett nekik, azt a végrehajtás. elviszi tőlük a közterhek fejében. Munkájuk nincs, mert éppen olyan jól tudja a miniszter úr, mint mi, hogy ha akarnának is dolgozni, a mai körülmények között munkát nem kapnak. Az illetők, akik újabban ennek a kölcsönnek minősített segélynek elengedéséért folyamodtak a miniszter úrhoz, megírják és megmondják azt is, ho™v még abban az esetben sem volnának képesek visszafizetni ezeket az összegeket, ha elzárással büntetné őket a miniszter úr. Tragikus emlékezés ez arra a Bach-korszakbeli esetre, amikor a magyar falvak jelentkeztek arra, hogy hajlandók lesznek leülni adótartozásukat, mert másképpen nem tudják 1 megfizetni.