Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-163

292 Az országgyűlés képviselőházának 16 monarchia részéről, Ausztria és Magyarország részéről a háborúban katonai szolgálatra bevonult 8.321.000 főnyi létszámból 3,614.000, vagyis '43*43% esett a^ régi magyar birodalomra, holott annak népessége a «monarchia egész népességének csak 40%-át tette. Ez tehát azt jelenti, hogy a. magyar birodalom lakossága a háborúban tulajdonképpen 3%-kai felüláldozott azon a köteles részen, amelyre népességének arányánál fogva köteles lett volna. (Szilágyi Lajos: Sokktel többe] áldozott ennél!) A magyarbirodalom területéről ezek szerint a statisztikai adatok szerint 205.000 fővel több egyén vonult be katonai szolgálatra, mint amennyinek kiállítására az ország népességének arányában tulajdonképpen kötelezve volt. Szilágyi t. képviselőtársam azt mondja, hogy ez a szám valójában sokkal többre rúg. Bizonyára arra gondolt, hogy a hajborúnak már első szakaszában magyar csaípatokat osztottak be osztrák esanatok kötelékébe, úgyhogy ezek veszteségeit lehetetlen volt megállani tani, illetőleg magyar részre elkönyvelni. (Eckhardt Tibor: Osztrák számlán szerepeltek!) Ez a több mint 205.000 ember is azt jelenti, hogy Magyarország a maga köteles részén felül annyi embert állított a frontra, a hadvédelem szolgálatába, hogy ez a többlet köírülbeilül felét teszi ki az egész hadbavonult belga hadseregnek és egyötödét Románia egész mozgósított haderejének. Magyarország nemcsak, bogy több katonát adott, de a dolog természetéből folyik és abból »a magatartásból, amelyet a magyarság a háború alatt az összes frontokon tanúsított, hogy «a magyar birodalom a veszteségek százalékszámában és arányában is messze előtte jár a monarchia másik fele lakosságának. Halottakban mi 42%-ot veszítettünk, eltűntekben majdnem 48%-ot. hadifoglyokban is több mint 41%-ot, tehát itt is magasabb áldozatokat hoztunk^ mint amennyire a népesség arányában valójában kötelesek lettünk volna. Végeredményben a magyar birodalomnak minden ezer lakosából több mint 18 ember meghalt, 36 ember megsebesült, több mint 19 eltűnt, 30 pedig hadifogságba került. Az ösaszes veszteség tehát, amely a régi Magyarország ezer lakosára esik, 103 főt tesz ki, amivel szemben Ausztriának minden ezer lakosára csak 99 főnyi veszteség jutott, tehát majdnem 4%-os különbség áll fenn itt is a mi javunkra, vagy hátrányunkra, ahogy megítéljük a dolgot. Mondanom sem kell, hogy a veszteségeknek ebben a tömkelegében, a tömegáldozatoknak ezekben az iszonyú számaiban természetszerint előljártak a magyar birodalom színmagyar területei, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden _ oldalán.) előljárt a színmagyar lakosság, előljártak azok a vármegyék, amelyekben a magyarság színe-java élt, előljártak és a legsúlyosabb veszteségeket szenvedték például Csongrád vármegye, ahol ezer lakosra 106 főnyi veszteség esett, azután Csanád vármegye, ahol ezerre 105, Békés, ahol ezerre 104, Heves, ahol ezerre 101 esett, azután a többi színmagyar vármegyék: Jász-Nagykun-Szolnok, Szatmár, Zala, Bihar, Szabolcs és Hajdú vármegyék. Hozzá kell tennem, — és meg is ragadom az alkalmat, t. Ház, hogy hozzátegyem —• hogy a magyarsággal együtt véreztek, a magyarság áldozataival arányos áldozatot hoztak ugyanannak a nagy célnak, az ezeréves Magvaror szagnak védelmében nemzetiségi testvéreink is. TTgyanúgy áldoztak, vitézségükkel ugyan3. ülése 1933 március 23-án, csütörtökön, úgy kitűntek, ugyanúgy harcoltak és ugyanúgy helytállottak a horvátok, ugyanúgy harcoltak és helytállottak a németek vagy a ruthének. Méltóztassanak megengedni, hogy ebből levonjak egy következtetést a múltra vonatkozóan, nevezetesen azt, hogy a magyar nemzetiségi politikát a múltra vonatkoztatva sok szemrehányással lehet illetni. Magam i? azon az állásponton vagyok, hogy ennek a politikának teljes revízióját hirdetem, de mégis ezek a számok és ezek az arányok, a nemzetiségeknek ez a részvétele, ez az odaadása, ez az áldozatkészsége s ez a hűsége a közös háborúban azt mutatja, hogy őket olyan erős és eltéphetetlen szálak kötik ahhoz a geográfiai és történelmi egységhez^ amelyet Magyarország jelent, hogy ezeket azok az átmeneti államalakulások, amelyek a régi Magyarország területének kétharmadrészén megosztozkodtak, vég érvényesen tőlünk el nem szakíthatják. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) De ezek a számok, t. Képviselőház, amelyek részére itt az önök szíves figyelmét kértem, nemc&ak az elismerés és hála szavait kell hogy megszólaltassák bennünk a multakkal és a hősökkel szemben, akik vérüket áldozták ^s akik annyi szenvedéssel álltak helyt odakint a magyar jövendőért, hanem ezeknek a számoknak kellene, illetőleg az elmúlt 12—14 esztendőre visszavonatkoztatva kellett voiiia, hogy egy új politikának elkötelezettségét hordozzák magukban. (Úgy van! a baloldalon.) Ezek ia. számok mindnyájunkra nézve az egész országra nézve, erre az egész új alakulásra nézve, amely az ország sorsát a forradalmak után kezébe vette, azt a kötelezettséget kellett volna hogy hárítsák, hogy ezeknek a számoknak, ezeknek az áldozatoknak megfelelően iái tettekben, az ország télies ^belsŐ átala.; kításában. kormányzati átalakításában egy új közigazgatási politika inaugurálásában, egy új választójogi politikai inamgurálásában, egy megfelelő földbirtokpolitika bevezetésében keresse és találja meg a bála leró vsának megfelelő módját azokkal az áldozatokkal szemben, amelyeket ezek a számok jelentenek. T. Képviselőház! Azt hiszem, az^ unalomig ismertek azok a számok, lamelyek képet adnak arról, hogy milyen mértékig teljesítettük mi ezeket ia kötelességeket ezekkel az áldozatokkal szemben. Nemcsak ezeknek a mélyreható, szociális és nemzeti tekintetben is annyira megokolt és szükséges reformoknak elejtésével maradtunk adósok ezekkel az áldozatokkal szemben, hanem adósok maradtunk annak a szűkebb értelemben vett lanyagi méltányosságnak mérete tekintetében is, amellyel honorálnunk kellett volna a háborúnak áldozatait, sebesültjeit, rokkantjait és szenvedőit. Ezek a számok is, az anyagi áldozatkészségnek az a mértéke, •amelylyel az ország honorálta ezt ia, tömeghősiességet és ezeket a tömegáldozatokat és: amelyek mellett tíz esztendőn keresztül változtatás nélkül kitartott, — azt kell mondianom — mélységes és megdöbbentő cáfolatát jelentik azoknak a szavaknak és ígéreteknek, amelyeket a háború alatt ebben az irányban tettünk és egyúttal — legyen szabad azt mondanom^ — mélységes megfeledkezést .arról a kötelességérzetröl és arról a báláról, laimellyel a háború és a forradalmak utáni Magyarország ezekkel az áldozatokkal szemben tartozott. (Igaz! Ügy von! balfelol.) Méltóztatnak tudni, a fővárosnak iá kormányhoz intézett memoranduma ebben a tekintetben felsorolja azokat az adatokat, ame-