Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-162
252 Az országgyűlés képviselőházának 1 a belügyminisztériumban. Ez természetesen magától értetődő, hogy ha a magyar művészek joggal megkövetelik az előadási jogot, mert magyar kultúra van odaát, amelynek kimélyítését akarják odaát szolgálni, akkor joggal megkövetelheti a békéscsabai és a tótkomlósi tótajkú lakosság is a tót előadást. (Patacsi Dénes: Ott nagyobb területen van magyar kultúra, mint itt tót!) Én ezt nem vontam kétségbe, képviselő úr! Mit szól hozzál Tökéletesen egyetértek ebben Önnel. Szóval megkövetelhetik, hogy amikor három évben egyszer ilyen tótnyelvű előadás engedélyezését kérik, akkor a belügyminiszter úr ne olyan «tót nem ember* alapon intézze el a kérdéseket, hanem igenis tessék ezeknek a tótnyelvű magyar állampolgároknak kulturális igényeik kielégítését lehetővé tenni. (Jánossy Gábor: Ezer év óta tejben-vajban fürösztöttük őket! — Peyer Károly: Ugyan ne beszéljen ilyet! — Jánossy Gábor: A magyarság^ rovására éltek itt a nemzetiségek! — Malasits Géza: Miért nem vezetik be a Hugenberg-kultúrát! Ezer moziban hirdetik!) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, maradjon csendben! Kéthly Anna: Szóval mindaz, amit a miniszter úr itt felsorolt, amikor a «Magyarság»nak erre a cikkére is hivatkozik, már azután történt, miután ezt az előadást ismételt kérelmezés, intervenció ellenére sem engedélyezték. (Farkasfalvi Farkas. Géza: Kifelé hogyan fogják ezt magyarázni? — Peyer Károly: Ne csináljanak ilyet! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Malasits Géza: Hitler megakadályoz minden árubehozatalt Németországba! — Farkasfalvi Farkas Géza: Mégis magyar képviselők! — Jánossy Gábor: Hát Magyarországon vagyunk vagy nem? — Malasits Géza: Miért nem tiltakozik a Hugenberg-kultúra ellen!) Malasits képviselő úr maradjon csendben. Kéthly Anna: Ezt a kérdést nem lehet sem kiabálással elintézni, (Ellenmondások a jobboldalon.) sem pedig a magas lóra való felüléssel, hanem tessék megcsinálni azt, amire én kértem a miniszter urat: tessék ezt a dolgot visszafelé kibogozni egészen elindulási pontjáig és így revízió alá venni a belügyminiszter úrnak azt az álláspontját, hogy egész, egyszerűen nem engedi meg, hogy tótnyelvű előadás legyen Békéscsabán és Tótkomlóson. (Peyer Károly: Angol, francia vagy németnyelvű előadást lehet tartani?! — Malasits Géza: Hugenberg-kultúrát szabad mindenütt hirdetni! —- Zaj a jobboldalon. — Malasits Géza: A legostobább német háborús filmeket itt adják elő!) Mivel pedig a miniszter úr éppen a kérdés lényegére nem adott választ, természetes, hogy válaszát nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. (Patacsi Dénes: Na, magyarok! — Esztergályos János: Szóval még mindig a kása nem étel, a tót nem ember!) Következik gróf Somssich Antal képviselő úr 28. számú interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. 2.. ülése Î933 március 22-én, szerdán, Dinich Ödön jegyző (olvassa): «Interpellá : ció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Hajlandó-e a miniszter úr az adóhátralékok és azok kamatainak behajtása tárgyában oly intézkedéseket foganatosítani, melyek az önhibájukon kívül és a gazdasági lehetetlenülés folytán kétségbeejtő helyzetbe jutott kisgazdatársadalmat megnyugtatják? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben! Gr. Somssich. Antal: T. Képviselőház! Senki sem vonta kétségbe azt, hogy mindenkinek rendesen be kell fizetnie adóját. A falu népe szintén ezen van és régente is az volt az első, hogy az adót rendesen és időben befizette. A súlyos gazdasági viszonyok azonban olykép alakultak, hogy igen sok kisgazda elmaradt az adófizetéssel és nagyobb adóhátralék szaporodott fel. Egyik-másik esetben ezek a most utóbb történt adóvégrehajtások konok adónemfizetőkkel szemben indokoltak voltak, de semmiesetre sem lehet általánosítani ezt a módszert a következő időkben is. A gazdaadósságok és a földteherrendezés még meg nem oldott problémája mind nyomasztólag hat ezekre a szerencsétlen kisgazdákra, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen lehetetlen gazdasági helyzetbe. Az iparcikkek árai most is magasak, míg az ő terményeikért alig kapnak valamit. Kölcsönt pedig sehol sem kapnak. A rendkívüli időkben rendkívüli intézkedéséket is kérünk ezen a téren a kormánytól, főleg az adóhátralékokra nézve. Az a tiszteletteljes kérésem az igen t. pénzügyminiszter úrhoz, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy az adóhátralékok után kamatot ne kérjen, ne hajthassa végre az olyan gazdát, aki adóval hátramarad, s aki a folyó évi adóját rendesen, pontosan megfizeti, annak az adóhátralékát az állam adja hosszúlejáratú kölcsönbe, úgyhogy éveken át törleszthesse kamatmentesen az adóhátralékos összeget. Borzasztóan elkeseredik az a gazda, aki az adóhátralék után kamatot fizet, fizet, folyton fizet, feneketlen hordó, az egész pénze belemegy, s a végén mégis fennáll az egész tartozása. Ez elkeseredést és lehangoltságot szül a vidéken, — kisgazdapárti képviselőtársaim jól tudják, de jól tudják a kormánypárti képviselő urak is — hogy ezen már morális szempontból is okvetlenül segíteni kell. Hiszen az állam segít magán, egyszerűen nem fizet kifelé, nem fizet kamatot az adóssága után. Egy másik kérésem pedig az, hogy amikor adóvégrehajtások vannak és állatokat foglalnak le, ezeket az állatokat ne bocsássák nrédául az árverési hiénáknak, hanem az állam vegye át az állatokat a katonai kincstár részére élelmezés céljából. A katonai kincstár nem károsodik, mert utóvégre azt az állatot itt vagy ott úgyis meg kell vennie, viszont az így befolyt összeg mindenesetre sokkal tetemesebb volna, mert például egy tehénért a gazda 120 pengőt is megkapna, míg az árverési hiéna megveszi 40 pengőért. E mellett az államkincstár is csak iól járna, mert nagyobb az összeg, mely befolyik. Abszolút immorális az. hogy bajbajutott kisembereken árverési hiénák híznak és gazdagodnak. (Esztergályos Járos: Űgy van! Ezt csinálják!) Kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, szíveskedjék ezirányban intézkedni. (Esztergályos^ János: Teherautókat eladnak 40 és 30 nengőért. A hiénák viszik el és az állam nem kap semmit!)
