Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Àz országgyűlés képviselőházának 16 élhetőségi alap volt. Olyan államban amely úgy elvileg, mint gyakorlatilag nem helyezkedik a munkanélkülisegély alapjára, a munkanélküliség problémáját a meglévő, vagy a közelmúltban megvolt munkaalkalmak csökkentésiével megoldani nem lehet, annyival is fcevésbbé, mert, hogy erre a konkrét esetre mutassak rá, ebben az esetben ellentétbe helyezkednénk és ellentétbe helyezkedne az igen t. kormány a nemzeti munkaterv 44. és 45. pontjával is, vagy pedig ellentétbe kerülnének ezek a pontok a tényekkel s a való élettel, ami pedig, azt hiszem, pártkülönbség nélkül senkinek az érdeke nem lehet, azon csalatkozás következtében, amelyet az ilyen eljárás szükségképpen maga után von. T. Ház! En a dolog egészen hisztorikumát nem akarom itt előadni s nem akarom itt a t. Ház türelmét és idejét etekintetben ígénybevenni, nem terjeszkedem ki a kérdés gazdasági részleteire sem atekintetben, hogy a vasút ott többszázezer pengőnyi beruházást tett iparvasútban és a többiben, amelynek ki nem használása, ha már egyszer megvan, gazdaságosnak szintén aligha nevezhető. Abba sem bocsátkozom bele, hogy maga az Államvasút veszi-e, vagy venné-e üzembe ismét ezt a bányát, avagy bizonyos egyezséget tudna-e létesíteni a magánvállalatokkal, feltéve természetesen, hogy az utóbbi megoldás nem vezetnex arra, hogy a munkások továbbra is kenyér nélkül álljanak ott a kőfal előtt és várják a szó szoros értelmében a teljes anyagi leromlást. Ennek következtében csak szorosan az interpellációmban tartott előadott kérdésre szorítkozom,, s azt megismétlem az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr előtt, hogy van-e tudomása az ottani állapotokról, hajlandó-e a keresetnélkül maradt munkásokat keresethez juttatni? Nézetem szerint ez a legigazságiosiabban, legpártatlanabbul és legobjektíveibb módon azáltal tehetné meg, ha mielőbb pártatlan és a múlt tárgyalásai vagy a bánya megindítása által abszolúte nem veszélyeztetett szakközeget küldene a helyszínre, aki az összes érdekelteket meghallgatná, a kérdés műszaki részleteit .megvizsgálná és azután referálná az igen t, kereskedelemügyi miniszter úrnak. ' Annyival is inkább szükségesnek tartom a pártatlan szakközeg kiküldését, mert a közelmúltban olyan sajnálatos incidens fordult ott elő, amelynek meg nem ismétlődését azt hiszem, mindnyájan kívánhatjuk, másrészt kívánatosnak tartom, hogy az igen t. kormány mielőbb s minél alaposabb, pártatlan, objektív relációt kapjon a múlt héten ott történtek igazi okairól is. Megjegyezni kívánom azt is, ámbár ezt bizonyítani nem tudom, csak éppen felvetem — ez sem tartozik interpellációm tárcába és errenézve nem is intézek kérdést, —• vájjon az egész diszeli bányaügy, illetve az onnan eredő közszállítás ügyei valami Összefüggésben állnak-e az Imperial Részvénytársaság ügyeivel és vájjon ebben az ügyben folyik-e vizsgálat vagy nem? Ezt nem érintem, valamint nem érintem azt sem, vájjon ebből az ügyből kifolyólag más ibűnvádi eljárás, vagy vizsgálat v van-e folyamatb

an? Mindenesetre akár az egyik, akár a másik eiset is all fenn a bűnvádi eljárás megindítása tekintetében, ennek kárát a munkások létminimumukban nem fizethetik meg. Abban a reményben, hogy az igen tisztelt •kereskedelemügyi miniszter úr ugyanaboan a l. ülése 1933 március 22-én

} szerdán. 245 i szellemben fog válaszolni, amelyben az igen t. j miniszterelnök úr válaszolt az előbb Peyer KáI roly képviselő úr interpellációjára, voltam bátor interpellációmat előterjeszteni. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván válaszolni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A közüzemek kérdéséről az elmúlt hetekben egy interpellációra, adott válaszomban rámutattam arra, hogy einnek a kérdésnek a megoldását rendkívül kényessé és nehézzé teszi a megoldás nyomában esetleg fellépő fokozódó munkanélküliség kérdése, vagyis egy olyan súlyos szociális szempont, amelyet éppen a mai nehéz időkben nem hagyhatuin-k figyelmen kívül. Ennek iskolapéldája éppen a diszeli kőbánya esete. Nem akarok most kiterjeszkedni arra, hogy helyes volt-e vagy nem ezt a bányát létesíteni, hogy helyes volt-e ebbe igen tekintélyes összeget — amennyire emlékszem, 600.000 pengőt meghaladó összegről van szó — beleinvesztálni 'különösen olyan stádiumban, .amikor, mint utóbb a Kúria által érvénytelenített szerződés esetéből kiderült, nem is volt olyan jogilag biztos szerződési instrumentum, (Ügy van! Ugy van! — Mozgás.) amelyre ennek a bányának a kitermelése alapítható lett volna. Mondom, mindezekkel a kérdésekkel nem foglalkozóim, mert általában az az álláspontom, hogy ezekben a nehéz időkben nem visszafelé kell néznünk, hanem előre kell mennünk. (Helyeslés jóbbfelől.) Én tehát eninek a bányának ügyét és helyzetét mint adottságot nézem. Az adottság az, hogy létesült egy üzem, amely sokszáz embernek, családtagokkal együtt talán ezernél is több embernek adott kenyeret s ez moist megszűnt, mert a közbirtokossággal a Málv. részéről kötött szerződést a bíróság megsemmisítette, úgyhogy, mikor legutóbb erről az üzemről megemlékeztem, akkor ezt az üzemet mint nem működő, tehát megszűnt üzemet jelöltem meg. Ezzel nem mondtam azt, hogy ez az üzem ezzel végleg el van ekképpen intézve, hanteim akkor is azon az állásponton voltam, hogy a kérdést meg kell vizsgálni. Őszintén megvallva, különböző okokból szerettem volna, ha a sajnos csak gyér számban megszüntethető közüzemek között a diszeli kőbányát is láthattam volna. Tartozom azonban az igazságnak azzal, hogy helyes, ha ezt a dolgot újból megfontolás tárgyává téve mindenféle szempontból megvizsgáljuk, különösen pedig abból a súlyos szociális szempontból, amely az ott eddig foglalkoztatott munkásság helyzetével kapcsolatos. Azt reméltem ugyanis, hogy talán ezt a munkásságot à többi környékbeli bányák át fogják venni, ha ezáltal egy feléledő konkurreintciátol megszabadulnának. Sajnos, azonban ezek helyzete is annyira rossz, hogy komoly remény erre — bár teljesen nem adom fel ebbeli reményemet — nem mutatkozik. Ilyen körülmények között, azt hiszem, teljesen helyes és elfogadható az interpelláló képviselő úrnak az az intenciója, hogy a múlt által egyáltalában nem feszélyezett /alakit, egy szakértőt küldjünk le oda és annak tárgyilagos véleménye alapján újból elfogulatlanul döntsük el ezt a kérdést olyan módon, ahogyan azt a közérdek és ennek körében a szociális szempont is megkívánja. Még csak fel akarom használni ezt az alkalmat arra, hogy innen az ország házából komoly intelmet intézzek az ottani munkássághoz és lakossághoz, hogy Őrizze meg nyugalmát és hi35* >:-