Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

234 Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 1933 március 22-én, szerdán. hozzájárult, most így került vissza a Társadalombiztosító Intézethez. Most kezdődik el az igazi játék. Ahhoz tudniillik, hogy fúrni lehessen és ezt a munkát el lehessen kezdeni, hogy a nyáron a betegeknek' vizük legyen, a főszolgabíró valamelyes építési engedélye is kell. Erre a főszolgabíró ezt az aktát átteszi Pest vármegye alispánjához, Pest vármegye alispánja átteszi a földmívelésügyi minisztérium vízrajzi osztályához, a földmívelésügyi minisztérium vízrajzi osztálya elküldi azt a Földtani Intézethez ; a Földtani Intézet helyesnek tartja, hogy ez a kút megépüljön, erre a Földtani Intézet aktája rijból visszakerül a földmívelésügyi minisztérium vízrajzi osztályába. Természetesen ez mind csak úgy volt lehetséges, hogy szinte naponta sürgették, hogy ott a nyáron víz legyen a betegek részére. Mondom, az akta visszakerül a földmívelésügyi minisztérium vízrajzi osztályába, ahonnan leküldik az alispáni hivatalhoz. Az alispáni hivatal most azt mondja, hogy helyszíni szemlét fog elrendelni és a helyszíni szemle elrendelésével egyidejűleg hirdetményt fog kibocsátani, amelyben felszólítja a környéken lévő összes kúttulajdonosokat — Pestújhelyen tudniillik nincs egyetlen kúttulajdonos sem ég a kórház óriási területén egy kút építése egyáltalában nem veszélyezteti egyetlen kúttulajdonos víz jogát sem, amit végeredményben az íróasztal mellől is látni lehet, hogy akinek valamelyes kifogása van, az jelentkezzék 30 napon belül és 30 nap leteltével majd megtartják ezt a helyszíni szemlét, megállapítják azt, hogy tényleg ott nyugodtan lehet-e építeni és ha jól megy, szeptemberre, vagy októberre víz lesz az intézet részére, akkor tudniillik, amikor már nem kell és a tüdőbetegek egész nyáron át szívhatják a port és a piszkot, nem lesz egészséges ivóvizük azért, mert ilyen lehetetlen, bürokratikus, szinte azt lehet mondani, anarchikus állapot van itt. Méltóztassék elgondolni, lehet-e magános embernek ilyen körülmények között valamilyen vállalkozásba belekezdenie? Vállalhatja-e egy magánember azt, hogy mindezeket a hivatalos retortákat végigjárja, hogy kitapossa ezeket az utakat

1

? Vállalhatja-e valaki azt, hogy például egy építési engedélyt megszerezzen, vagy egy telekparcellázást, vagy telekkitüzést el tudjon érni. Nekem egy igen előkelő építési vállalkozó azt mondotta, hosy az intézet nagyon helytelenül csinálta, Miért várta be ezeket a hivatalos eljárásokat? Én sokkal egyszerűbben csinálom: ha nekem egyszer megvan az építtetővel a megállapodásom, fúrok kutat. Mit törődöm én azzal, hogy a szolsrahíró utólag mit kifogásol? Legfeljebb megtörténik az, hogy 200, vagry 300 pengőre megbüntetnek. Be az még: mindig sokkal kevesebb, mint amennyi kiadásom van kocsiköltség és egyéb címen, amíg ezt az ügyet hivatalosan el tudom intézni. Az esetek tömegét tudnám idehozni, de idő sem áll rendelkezésemre. Ha például az intézet a betegek elhelyezésére gyógyfürdőhelyen megfelelő házat akar építeni, amely építés költségeit •— amint kiszámították — a parasztházakban eddig fizetett bérekből bőségesen lehet amortizálni, ezt nem lehet megcsinálni, mert a bürokrácia ráfekszik mindenre és megöl mindent. En legutóbb egy alkalommal azt mondtam ezeknek az uraknak: el fogják érni azt, hogy egyszer lesz egy nagy kereszt és arra rá lesz írva, hogy itt volt valamikor Magyarország, megették a bürokraták. De tényleg megtörténhetik, hogy itt mindent megöl az a bürokratikus felfogás, amely ránehezedik az életre, amely vagy az egyik oldalon csak egészen illegális eszközök igénybevételével teszi^ lehetővé az ügyek gyors elintézését, vagy a másik oldalon ráterpeszkedik, ránehezedik. Próbáljon valaki bemenni egy miniszteriális hivatalba! Ott mindenki úgy ül, mint a csalhatatlan Üristen, akinek hatalmában van minden és az első szó mindenkor az, hogy nem. Ezzel kezdődik az ügy tárgyalása. Azután el kell kezdeni magyarázni, beadni, iktatni, utána szaladgálni, meglesni, hogy referens mikor van benn, mikor van jókedvében, mikor lehet hozzá bejutni, meggyőzni őt arról, hogy ez közérdek, erre tényleg szükség van. A vége azután az, hogy talán nagy nehezen, mikor valaki már százszor megunta a munkát és megunta az egész eljárást, tényleg hozzá jut ahhoz, hogy megkapja az engedélyt. Ez a kútfúrási eset, amelyet kiragadtam, mint egy példái, csak egy csepp abból az egészen lehetetlen adminisztrációból, amellyel ma az egész ország ügyeit intézik. Ma tehát, amikor ilyen szomorú viszonyok vannak, amikor ilyen beteg az egész gazdasági élet, igazán kívánatos volna, hogy valami frisseséget, valami az élettel összhangba állót lehessen a miniszteri burokba egyszer belevinni és ne folytatód jók a régi aktaelintézés, ne maradjon meg az a szeilem, az a gyakorlat, amely ott uralkodott, hogy amikor egy aktát nem tudtak elintézni, akkor átküldték a közalapítványi igazgatósághoz, mert abból indultak ki, hogy míg az akta onnan visszajön, két év múlva, a referens úgysem ül már ott a helyén és akkor más törheti a fejét azon, hogyan intézze el az aktát. Ezt a szellemet ki kell irtani és lehetővé kell tenni, hogy azoknak a feleknek ügyeit, akik a minisztériumokhoz, a hatóságokhoz, a városokhoz, vagy községekhez fordulnak, tényleg gyorsan intézzék el mindenféle akadékoskodás nélkül. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Igen t. képviselőtársam azzal tisztel meg engem ma, hogy szakminiszterek kérdésében interpellál engem, bizonyára azért, mert meg akar győződni arról, hogy bizonyos mértékig tájékozódva vagyok-e a dolgokról. Első kérdése az: van-e tudomásom arról, hogy az utóbbi hetekben a munkanélküliség emelkedett. Ebben a kérdésben igren t. képviselőtársam már ma másodszor hivatkozik bemutatkozó beszédemre, amelynek többek közt az volt a tartalma, hogy munkanélkülisegély nincs, ellenben munkaalkalmat fogunk teremteni. (Kabók Lajos: Mikor?) Igen t. képviselőtársamnak már az ellőbbi interpellációknál megadhattam volna erre vonatkozó válaszomat, tudniillik azt, hogy íha mi nem tervszerűen foglalkoztatjuk az esryes vállalatokat és a különféle termelési ágakat, akkor annak a veszélynek tesszük iki magunkat, amelyet annak idején ostoroztak is:en t. képviselőtársaim, hogy teljesen egyoldalú, az élettel nom harmonikus, tehát diszharmonikus intézkedések látnak nairvilásrot. amely diszharmonikus; intézkedések eredmenvekermen olyan intézménvek létesülnek, amelyeknek semmiféle célja nincs, amelyeket itt azután mindenki szóvátesz. Magam is elismerem, hoary volt idő. ami kor — hoiry ísry fejezzem (ki maeramat — tervszerűtlenül létesítettek intézményeket éppen azért, mert az ellenzék ilyen állandó ostro-