Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 16 vaslatát fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen) Ha igen, úgy ezt határozatkép mondom ki (Farkas István: Nem járulunk hozzál — Jánossy Gábor: Már ki van mondva a határozat! — Zaj.) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr a házszabályok 143. §-ának b) pontja alapján kért szót. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tegnapi beszédem végén Klein Antal t. képviselőtársammal szemben azt a kijelentést tettem, hogy ő, amikor német problémáról van szó (Zaj. — Halljuk Halljuk!), azt mindig meg szokta beszélni a német követtel. Kötelességemnek ismerem, hogy ezt a kijelentésemet rektifikáljam. (Jánossy Gábor: Klein Tóni jó magyar ember!) En beszéltem a képviselő úrral és emlékeztettem őt arra, hogy egyszer olyasfélét mondott nekem, hogy valamelyik német kérdésben való felszólalásával kapcsolatban beszélt az itteni német követ úrral. En ezt úgy magyaráztam, úgy értettem, hogy ő rendszeresen ezt szokta tenni, holott — amint ő mondja — az az egyetlen eset is amikor tényleg beszélt vele úgy történt, hogy amikor már felszólalt, akkor beszélt a követ úrral, ami ellen senkinek semmiféle kifogása nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) En tehát őszinte sajnálatomat fejezem ki a miatt, hogy a képviselő urat igazságtalanul megbántottam. (Helyeslés. — Jánossy Gábor: Férfias dolog!) Elnök: Eckhardt Tibor képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. Eckhardt Tibor: Igen t. Képviselőház! (Halljuk Halljuk!) Személyes megtámadtatás címén óhajtom szóvátenni azt a több lapban napvilágot látott hírt, mintha én személy szerint a kormány igen t* fejével bármiféle megegyezéses tárgyalásokat folytatnék. Én itt a múlt héten úgy a magam, mint pártom teljesen egyező álláspontját világosan kifejtettem. Nekem ehhez sem hozzátenni, sem elvenni valóm nincs. De kénytelen vagyok megállapítani, — bármely oldalról lansziroztatnak is ilyen inszinuációk — hogy akkor, amikor gyűléstilalom van, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) akkor, amikor egy gúzsbakötött sajtón keresztül úgyszólván lehetetlen az ilyen — mondjuk — rendszeresen terjesztett híresztelésekkel szemben ellenzéki ember számára a védekezés, rendkívül illojális dolognak tartom ilyen híreknek rendszeres és tendenciózus felbukkanását, amelyek ellen a legélesebben és leghatározottabban tiltakoznom kell, mert semmi egyebet ezekben a hírekben, mint bizalmatlanság keltését a saját tömegeinkben, velünk szemben (Szilágyi Lajos: Az Est-ben jelent meg!) és talán egy felvonóhíd leeresztését az egységespárti képviselők és a tőlük rendkívül távolálló választói tömegek között nem tudok felfedezni. {Zaj. — Jánossy Gábor: Ez nagyon merész állítás!) Én arra kérem önöket, ne velem szemben méltóztassanak tiltakozni, hanem méltóztassanak a sajtófőnök úrtól kezdve mindazokra a hivatalos szervekre befolyást gyakorolni, amelyek nem állanak távol ezeknek a híreszteléseknek kútforrásától. Ezekben voltam bátor a^ leghatározottabb és végérvényes cáfolatnak és tiltakozásnak az . ülése 1933 március 22-én, szerdán. 229 ilyen illojális inszinuációkkal szemben kifejezést adni. {Helyeslés a baloldalon. — Zaj. — Sztranyavszky Sándor: A képviselő úr felfogása pártunk részéről visszhangra talál!) Elnök: Berki Gyula képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Berki Gyula: T. Képviselőház! Az előttem elhangzott beszéd miatt magamat és pártomat személyesen megtámadottnak érz,em, miután pártunkról feltételeztetett az, hogy olyan inszinuációt követett el, hogy Mezőesát előttem szólott t. követe és pártja invitáltatott volna a kormányba. Kijelentem, hogy ilyen invitáciá nem volt, nincs és belátható időn belül nem is lesz. (Eckhardt Tibor: Végre egyetértünk! Az első eset életünkben!) Nagy örömömet fejezem ki Mezőesát t. követével szemben, hogy ebben a kérdésben egyetértünk. (Jánossy Gábor: Megvan a koncentráció! Éljen! — Derültség.) Mi nem akarjuk pártunkat a vesző Eekhardt-párt népszerűtlenségéhez hozzákötni, (Derültség és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert mi bizunk a imti. elveinkben, bizunk kormányunk és a mi pártunk renoméjában, célkitűzéseinek helyességében és abban is, hogy a leg*közelebbi választáson lesz alkalmunk a t. képviselő urat viszont nem látni. (Tetszés jobbfelől.) Ezeket akartam kijelenteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Áttérünk az interpellációkra. Az interpellációk előterjesztése előtt következik a földmívelésügyi miniszter úr írásbeli válasza Kéthly Anna képviselőtársunknak folyó évi február 15-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Kéthly Anna országgyűlési képviselő 1933. évi február hó 15-én interpellációt intézett hozzám «a tervezett paprikamonopólium ügyében.» Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: A mai édes-nemes paprikának megfelelő legjobb minőségű őrölt paprikának termelői ára a háború előtt 1-80—2-20 aranykorona volt, mai^ termelői ára pedig kilogrammonként 70 fillér. Emellett a lehetetlen alacsony ár mellett a termelő még a termelési költségekhez sem tud hozzájutni, a paprikakikészítők nagy tömege pedig ugyancsak ráfizetéssel kénytelen dolgozni. Ilyen árak mellett a Szeged és Kalocsa vidékén paprikával foglalkozóknak mintegy 30—35.000 főnyi tömege a teljes anyagi romlás előtt áll, úgy, hogy ez a körülmény e termelői rétegek körében állandó nyugtalanságot okoz. A termelő-, a kikészítőés kereskedői érdekeltségek állandó sürgetésére olyan tervezet kidolgozására adtam utasítást, amely hivatva van a paprikával foglalkozók minden kategóriáján segíteni. A tervezet szerint a segítés módja nem monopólium, hanem olyan szövetkezés, amelyhez az állam nyújtaná az erkölcsi támogatást és amely szövetkezet kebelén belül módja volna úgy a termelő,^ mint a kikészítő gazdaközönségnek, továbbá a kereskedői érdekeltségnek is a saját érdekeit megvédeni, anélkül azonban, hogy ez az érdekvédelem a fogyasztás: igazságtalan megterhelésével járna. A tervezet szerint tehát nem egy magán-, 33*