Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 16 vaslatát fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen) Ha igen, úgy ezt határozatkép mondom ki (Farkas István: Nem járulunk hozzál — Jánossy Gábor: Már ki van mondva a hatá­rozat! — Zaj.) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr a házszabályok 143. §-ának b) pontja alap­ján kért szót. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tegnapi beszédem végén Klein Antal t. képviselőtársammal szemben azt a kijelentést tettem, hogy ő, amikor német problémáról van szó (Zaj. — Halljuk Halljuk!), azt mindig meg szokta beszélni a német kö­vettel. Kötelességemnek ismerem, hogy ezt a ki­jelentésemet rektifikáljam. (Jánossy Gábor: Klein Tóni jó magyar ember!) En beszéltem a képviselő úrral és emlékeztettem őt arra, hogy egyszer olyasfélét mondott nekem, hogy valamelyik német kérdésben való felszólalá­sával kapcsolatban beszélt az itteni német követ úrral. En ezt úgy magyaráztam, úgy értettem, hogy ő rendszeresen ezt szokta tenni, holott — amint ő mondja — az az egyetlen eset is amikor tényleg beszélt vele úgy történt, hogy amikor már felszólalt, akkor beszélt a követ úrral, ami ellen senkinek semmiféle kifogása nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) En tehát őszinte sajnálatomat fejezem ki a miatt, hogy a képviselő urat igazságtalanul meg­bántottam. (Helyeslés. — Jánossy Gábor: Fér­fias dolog!) Elnök: Eckhardt Tibor képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. Eckhardt Tibor: Igen t. Képviselőház! (Halljuk Halljuk!) Személyes megtámadtatás címén óhajtom szóvátenni azt a több lapban napvilágot látott hírt, mintha én személy szerint a kormány igen t* fejével bármiféle megegyezéses tárgyalásokat folytatnék. Én itt a múlt héten úgy a magam, mint pártom teljesen egyező álláspontját világosan kifejtettem. Nekem ehhez sem hozzátenni, sem elvenni valóm nincs. De kénytelen vagyok megállapítani, — bármely oldalról lansziroz­tatnak is ilyen inszinuációk — hogy akkor, amikor gyűléstilalom van, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) akkor, amikor egy gúzsbakötött sajtón keresztül úgyszólván lehetetlen az ilyen — mondjuk — rendszeresen terjesztett híresz­telésekkel szemben ellenzéki ember számára a védekezés, rendkívül illojális dolognak tartom ilyen híreknek rendszeres és tendenciózus fel­bukkanását, amelyek ellen a legélesebben és leghatározottabban tiltakoznom kell, mert semmi egyebet ezekben a hírekben, mint bizal­matlanság keltését a saját tömegeinkben, ve­lünk szemben (Szilágyi Lajos: Az Est-ben je­lent meg!) és talán egy felvonóhíd leeresztését az egységespárti képviselők és a tőlük rend­kívül távolálló választói tömegek között nem tudok felfedezni. {Zaj. — Jánossy Gábor: Ez nagyon merész állítás!) Én arra kérem önöket, ne velem szemben méltóztassanak tiltakozni, hanem méltóztassa­nak a sajtófőnök úrtól kezdve mindazokra a hivatalos szervekre befolyást gyakorolni, ame­lyek nem állanak távol ezeknek a híresztelések­nek kútforrásától. Ezekben voltam bátor a^ leghatározottabb és végérvényes cáfolatnak és tiltakozásnak az . ülése 1933 március 22-én, szerdán. 229 ilyen illojális inszinuációkkal szemben kifeje­zést adni. {Helyeslés a baloldalon. — Zaj. — Sztranyavszky Sándor: A képviselő úr felfo­gása pártunk részéről visszhangra talál!) Elnök: Berki Gyula képviselő úr a ház­szabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Berki Gyula: T. Képviselőház! Az előttem elhangzott beszéd miatt magamat és pártomat személyesen megtámadottnak érz,em, miután pártunkról feltételeztetett az, hogy olyan inszi­nuációt követett el, hogy Mezőesát előttem szólott t. követe és pártja invitáltatott volna a kormányba. Kijelentem, hogy ilyen invitáciá nem volt, nincs és belátható időn belül nem is lesz. (Eckhardt Tibor: Végre egyetértünk! Az első eset életünkben!) Nagy örömömet fejezem ki Mezőesát t. követével szemben, hogy ebben a kérdésben egyetértünk. (Jánossy Gábor: Megvan a kon­centráció! Éljen! — Derültség.) Mi nem akar­juk pártunkat a vesző Eekhardt-párt népsze­rűtlenségéhez hozzákötni, (Derültség és ellen­mondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert mi bizunk a imti. elveinkben, bizunk kormányunk és a mi pártunk renoméjában, célkitűzései­nek helyességében és abban is, hogy a leg*­közelebbi választáson lesz alkalmunk a t. kép­viselő urat viszont nem látni. (Tetszés jobb­felől.) Ezeket akartam kijelenteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Áttérünk az interpellációkra. Az interpellációk előterjesztése előtt kö­vetkezik a földmívelésügyi miniszter úr írás­beli válasza Kéthly Anna képviselőtársunk­nak folyó évi február 15-én előterjesztett inter­pellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt fel­olvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «T. Kép­viselőház! Kéthly Anna országgyűlési kép­viselő 1933. évi február hó 15-én interpellációt intézett hozzám «a tervezett paprikamonopó­lium ügyében.» Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: A mai édes-nemes paprikának megfelelő legjobb minőségű őrölt paprikának termelői ára a háború előtt 1-80—2-20 aranykorona volt, mai^ termelői ára pedig kilogrammonként 70 fillér. Emellett a lehetetlen alacsony ár mel­lett a termelő még a termelési költségekhez sem tud hozzájutni, a paprikakikészítők nagy tömege pedig ugyancsak ráfizetéssel kényte­len dolgozni. Ilyen árak mellett a Szeged és Kalocsa vidékén paprikával foglalkozóknak mintegy 30—35.000 főnyi tömege a teljes anyagi romlás előtt áll, úgy, hogy ez a kö­rülmény e termelői rétegek körében állandó nyugtalanságot okoz. A termelő-, a kikészítő­és kereskedői érdekeltségek állandó sürgeté­sére olyan tervezet kidolgozására adtam uta­sítást, amely hivatva van a paprikával fog­lalkozók minden kategóriáján segíteni. A ter­vezet szerint a segítés módja nem monopó­lium, hanem olyan szövetkezés, amelyhez az állam nyújtaná az erkölcsi támogatást és amely szövetkezet kebelén belül módja volna úgy a termelő,^ mint a kikészítő gazdaközön­ségnek, továbbá a kereskedői érdekeltségnek is a saját érdekeit megvédeni, anélkül azon­ban, hogy ez az érdekvédelem a fogyasztás: igazságtalan megterhelésével járna. A tervezet szerint tehát nem egy magán-, 33*

Next

/
Thumbnails
Contents