Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 162. ülése 1933 március 22-én, szerdán. 221 ború utolsó vagy utolsóelőtti évében egy ankéten amelynek az volt a célja, hogy megbeszélje a rokkantak gazdasági elhelyezkedésének kérdését. Most, amikor a törvényjavaslat idevonatkozó intézkedéseit látom, hogy mire akarja kötelezni a javaslat a munkaadókat, az ipari, a mezőgazdasági, az állami munkaadókat, akkor élénken eszembe jutnak az akkori - - mondom, a háború utolsó vagy utolsóelőtti évében tartott — ankéton történik és eszembe jut az, hogy ott egymásra licitáltak az ipari érdekeltségek és a mezőgazdasági érdekeltségek, nem abban a vonatkozásban, hogy ki hajlandó és ki akar több rokkantat elhelyezni, hanem egymásra licitáltak abban, ihogy az ipari érdekeltség emberei rámutattak arra, hogy az iparban nem lehet rokkantakat elhelyezni, mert egy csonkult és béna embert nem lehet foglalkoztatni az ipari munkában. Rámutattak abban az időben arra, hogy az iparban már a munkamegosztás, a Taylorrendszerre való áttérés is lehetetlenné teszi a béna, csonka, rokkant és csökkent munkaképességű ember elhelyezkedését, azt mondották az ipari érdekeltség emberei, hogy egyedül csak a mezőgazdaság a felvevőiképes és emlékeztettek arra, hogy a kertészetben, méhészetben és nem tudom még micsoda mezőgazdasági ágban mennyire el lehetne helyezni a rokkantakat. Amikor azonban a mezőgazdasági érdekeltség képviselője szólalt fel ugyanezen az értekezleten, az viszont kimondotta azt, hogy a mezőgazdságban nem lehet fogyatékos munkaképességű embert felhasználni, nem lehet pedig felhasználni azért, mert ott törődött embert nem lehet alkalmazni, annak az ott alkalmazott embernek hajlékonynak, rugalmasnak kell lennie, annak olyan fizikai fáradságot kell kiállania, amelyre a rokkant munkaerejű munkás nem képes. így — amint mondottam — egyik érdekeltség a másik terhére igyekezett elhelyeztetni a rokkantakat, de semmiesetre sem vállalták a rokkantak elhelyezését. És ha még elmondom, hogy a tetejébe az államnak és a közületeknek képviselői szintén azt mondották, hogy állami alkalmazásban sem lehet elhelyezni a rokkantakat, akkor tiszta, képet kapunk, mert ma ugyanez a helyzet fog előállni, (Farkas István: Ma még roszszabb.) hogy tudniillik az ipari munkaadók a mezőgazdaságra, a mezőgazdasági munkaadók az iparra fogják tolni a rokkantak elhelyezését, az állam talán mindkét érdekeltségre tolja, de egyik sem fog a rokkantak elhelyezéséről gondoskodni, még akkor sem, ha a miniszter úr beveszi a törvénybe, hogy bizonyos munkáslétszámnál kötelesek az érdekeltek új felvételnél a rokkantakat elhelyezni. (Esztergályos János: És ha nem, mit csinál a miniszter úr? — Strausz István: Szankciók lesznek!) Nem jelent semmit sem ebben a jószándék, miniszter úr, azért nem, mert először is új felvétel a mai viszonyok mellett majdnem egyenlő a semmivel, (Ügy van! Úgy van! a szélsőjobboldalon.) másodszor pedig látjuk a gyakorlatot, hogy azok az üzemek, amelyékre vonatkozólag eddig is kötelező volt, hogy kötelesek a hadirokkantakat elhelyezni, vagy olyan nyomorúságos bért adtak a rokkantaknak, hogy azok mellett a rokkantak megszöktek, vagy olyan munkaidőt állapítottak meg és olyan terhes szolgálatot kívántak meg, amelyet az a fogyatékos rokkant nem tudott el

j végezni vagy egyéb módon igyekeztek a rokkantakat megszöktetni a munkahelyükről, csak hogy kibújjanak az alól a kötelezettség alól, amelyre különböző miniszteri rendeletek köte* lezték őket. (Szilágyi Lajos: Le kell leplezni ezeket! — Esztergályos János: Tessék a törvényben gondoskodni arról, hogy ilyen visszaélések, ilyen gazságok ne történhessenek meg! A törvénybe tessék belevenni! — Szilágyi Lajos: Le kell leplezni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Tabódy Tibor: Neveket tessék mondani, ne általánosságban. Nevekéi! Hol történtek'? Neveket!) Györki Imre: 1. képviselőtársam, a összes mozikban, de az összes más helyeken is. Elég kapcsolata van képviselőtársamnak a rokkantak táborával, tessék a rokkantak táborában felvilágosítást kérni és bőséges adatokat fog képviselőtársam találni. (Tabódy Tibor: Kérem, az nevezze meg, aki állít. Ha én valamit állítók, azt bizonyítom. — Reisinger Ferenc: A magyar királyi vas- és acélgyártól lefelé a legkisebb üzemekig! — Esztergályos János: Ne játssza a naivat! A képviselő úr éppen olyan jól tudja, mint mi tudjuk. — Tabódy Tibor: Ha tudnám, megmondanám!) Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Reisinger Ferenc: így ment az egész vonalon!) Györki Imre: T. Képviselőház! Nem is lehet ezt a kérdést úgy rendezni, ahogyan a törvényjavaslat kontemplálta, különösen nem addig, amíg a kereskedelemügyi miniszter úrnak idevonatkozó rendelete meg nem jelenik és nem látjuk tisztán azt, hogy azok az üzemek és azok a munkáltatók, akiket a törvény kötelezni kíván új alkalmaztatásánál rokkantak, hadiözvegyek, vagy hadiárvák felvételére, azok milyen munkakörben és milyen fizetéssel, vagy milyen bérrel kötelesek ezeket alkalmazni. Mert ha az lesz a célja és az lesz a következménye ennek a törvényjavaslatnak, hogy a rokkantakat még a mai különben is nyomorúságos bérek lenyomására fogják felhasználni, akkor gazdaságilag sokkal több ártalmat jelent ez a rendelkezés, mintha a miniszterelnök úr egyáltalában nem kívánna ezekről gondoskodni. Régi sérelmük a rokkantaknak az is, — és a törvényjavaslat e tekintetben is hézagos és csak egy kibocsátandó miniszteri rendeletre bízza a kérdés megoldását — hogy nem kapnak vasúti kedvezményt. A rokkantak évek óta kérik errevonatkozó sérelmeik orvoslását és évek óta hangoztatják, hogy tessék ezt a kérdést az elkészítendő törvényben lerögzíteni, nem pedig később kibocsátandó miniszteri rendeletre bízni, amelyet akkor változtat meg a kereskedelemügyi miniszter úr, amikor azt az ország gazdasági érdeke szempontjából, vasúttechnikai, vagy vasútfinanciális szempontból szükségesnek tartja. A leghelyesebb és legkézenfekvőbb gazdasági elhelyezkedésük a hadirokkantaknak az volna, ha a t. honvédelmi miniszter úrnak, aki egyúttal miniszterelnök is, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Megfordítva!) tessék a saját katonai üzemeiben olyan lehetőséget teremteni, hogy a rokkantak jelentékeny része ott elhelyezést nyerjen. A törvényjavaslatban bizonyos komikummal határos módon benne van az a rendelkezés, hogy a rokkantak átképzésére megadja a lehetőséget. Komikusnak tartom, t. miniszterelnök úr, a világháború lezajlása után most már 15 esztendővel, «az átképzésre öt évet szabni meg, amely öt éven belül ez :a. lehetőség megvan. Ha ezt a rendelkezést 1918-ban adják ki. ha akkor alkotnak törvényt, vagy az akkor kiadott rendeletben van ez, akkor természetesnek tartom ennek a rendelkezésnek felvételét, de 15 évvel utóbb ez komikusan hat. (Farkas Elemér elő32*