Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

14 Àz országgyűlés képviselőházának 156. ülése 1933 mároíus 8-án, szerdán. nagyon gavallérosan és előzékenyen intézte el egy hasonlóképpen ellieitált szegény kisgazdának általam hozzáférjesztett ügyét, de ugyanakkor megállapította, hogy összesen 60.000- pengő áll rendelkezésére ilyen célra. Azt kérdezem, t. Ház: 577.000 eladósodott magyar földbirtoknak ilyetén módon való rendbehozására mit jelent 60.000 pengő? Ez nevetséges dolog. Ezt a megoldást még csak átmeneti segítségnek sem lehet minősíteni. Kérem önöket a túlsó oldalon: hát nem érkezett-e még el az ideje annak, hogy végre megakadályozzuk a földet művelő derék magyar exisztenciáknak feleslegesen, senki érdekét nem szolgáló elárverezését, amikor tisztán tőlünk függ ez az intézkedés és a külföldnek semmiféle érdeke nem kapcsolódik ezekhez a felesleges és káros árverésekhez? (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Egy másik kérdést is kénytelen vagyok idehozni, inert isürgős természetű. (Halljuk! Halljuk!) Kénytelen vagyok idehozni azért, mert éppen a tegnapi nap folyamán Pest vármegye főispánja részéről olyan kijelentés hangzott el, amelyet sajnos — én sajnálom a legjobban — nem tudok semmiképpen osztani. Pest vármegye főispánja azt mondotta, hogy Pest vármegyében nincsen komoly éhezés és nincs nyomor. (Dinich Ödön: Arról lehetne beszélni!) Pest vármegyét talán nem ismerem annyira, mint az ország számos más részét, de hivatkozom itt képviselőtársaimra, (Egy hang balfelől: Menjen Kistarcsára, majd ott lát nyomort!) még pedig pártkülönbség nélkül, aikik például Borsodban jártaik most a legutóbbi hetekben. Kérdezem pártkülönbség nélkül képviselőtánsiaimat, lehet-e szívfacsaróbb, lehet-e magyar r ember számára hátborzongatóbb Látványt elképzelni, miitnt azt a szó szoros értelmében ,vett koplalást és az éhenhalás határán járó éhezést, amely ezen a vidéken ma pusztít. (Tobler János: A bútorokat télen elégették!) Hivatkozom itt Gallasz Ágost Rudolf képviselő^ társamra, aki a több ezer főnyi lakossal bíró Szentistván községbe Budapestről kellett, hogy kenyeret vigyen magával, mert az egész községben nincs kenyér, árpát és kukoricát esznek az emberek és boldogok, ha egyáltalában árpát vagy kukoricát ehetnek. Hivatkozom a gönci orvosnak személyesen tett kijelentésére, amikor legutóbb ottjártam, hogy azon a héten két gyermek halt meg éhen. Kérdem, nincs-e végre itt az ideje annak, hogy ezeken az embereken segíthessünk? Nem munkanélküli segélyekről Ibeszélek, nem akarok az igen t. kormánytól az ország mai helyzetében semmiféle rendkívüli költekezést kérni, csak azt kérem, hogy a segítségnek legalább azt a mértékét méltóztassék az idén is megadni, amelyet az elmúlt télen az ország megkapott. Most, amikor igazán teljesen ki vannak fogyva az éléskamrák, legalább az utolsó órában tessék valamilyen módon a hónuk: alá nyúlni és megsegíteni őket. Itt is kénytelen vagyok rámutatni arra, — nem hiszem, hogy az igen t. kormánynak más volna a tudomása, én magam lelkiismeretesen utána néztem a dolognak — hogy összesen egymillió pengő bocsáttatott a belügyminiszter úr rendelkezésére az ínségesek természetben való élelmezése és ellátása céljára. Ez az egymillió pengő, tekintve az ellátatlanok igen nagyszámát, elenyészően csekély összeg, nem kielégítő és azt feltétlenül növelni kell. (Ügy van! balfelől.) Azt kérdezem, hogy amikor például a Mftr.-nek három és félmillió pengő szubvenciója van, arányban áll-e ezzel a szubvencióval az, hogy Magyarországnak legal áh b másfél, ha nem kétmillió éhező és nyomorgó ellátatlanja részére összesen egymillió pengőt utalnak ki segítés céljábólj Kérdem, hogy mikor az Imperial által szállított víz ára fejében az igen t. kormány legalább egy millió pengőit fizetett ki, arányban áll-e az az egymillió pengő azzal, amit az ország összes ellátatlanjainak juttatunk. (Gömbös Gyula miniszterelnök: Én nem fizettem egy fillért sem olajért!) Nem a miniszterelnök úrról beszélek. tDinich Ödön: Azt mondták, hogy nem lesz bevetetlen föld s negyedmillió hold. volt bevetetlen!) Rámutatok itt arra is, ami kétségbevonhatatlan tény, hogy idén a holetta-alapnak a külföldi export után aránylag kevés visszatéríteni valója lesz. Az idén több lehetőség van arra, hogy természetben olcsó gabonával segítsük az ínségeseket, mint más esztendőkben. Kérdem, lehetséges-e, hogy a pénzügyminiszter úr az ínségesek részére vásárolt búza és rozs után is beköveteli a bolettát. Hát nem őrültség ez, — kénytelen vagyok ezt az erős kifejezést használni — hát nem megfordítva kellene azt csinálni? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak a szónokát zavarni. Eckhardt Tibor: Amikor a külföldre kiszállított búza után nem marad több, mint 3—4 vagy legfeljebb 5 pengői, kérdezem, miért kell saját ínségeseink g-abonáját a normális vételáron felül boletïaval és fuvardíjjal megdrágítani. Miért nem adhatunk Dél-Borsodnak ugyanolyan áron gabonát, mint amilyen áron a bécsi nyárspolgároknak szállítjuk a búzát, miért kell a bécsi polgárt magunkhoz közelebbállónak érezni, mint azt a nyomorult magyar ínségest. Itt olyan bürokratikus, azt kell mondanom, olyan szívtelen eljárással állunk szemben, amelyet semmi körülményeik között sern szabad ennek a Háznak — és itt pártkülönbség nélkül beszélek — szentesítenie. Miután kigyulladt a klotürlámpa, be is fejezem mondanivalómat, (Friedrich István: Roszindulatú lámpa!) és csak arra utalok, hogy Roosevelt amerikai köztársasági elnök, aki három napja elnöke az amerikai Uniónak, egy nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogy újjáépítési tervének főpontjai: először az adómérséklés, másodszor a jelzáloggal terhelt birtokok eladásának megakadályozása és harmadszor a munkanélküliek és szűkölködők megsegítése. Én szívesen lemondok, igen t. miniszterelnök úr, a 95 pontról, csak méltóztassék ezt a három pontot magáévá tenni. Ha ezt a három pontot emberségesen meg akarja valósítani, akkor a mi pártunk, innen az ellenzéki padokból segíteni fog önnek, de a 95 pontot, amelyet, sajnos, csak demagóg 95 pontnak tudok nevezni, mert a megvalósításra irányuló komoly szándék, vagy legalább is komoly elhatározás nélkül vettetett be a köztudatba, én ebben az országban kormányzati programmként nem tudom elfogadni. Három ilyen komoly pontot kérnék s ezeknek komoly elintézésében számíthat a kormány valamennyiünk támogatására. Az elnöki napirendi javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőhaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Lukács Béla! Lukács Béla: T. Képviselőház! Eckhardt Tibor t, képviselőtársam inségkérdésekről és