Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 16 volt az oka annak, hogy ezt a törvényjavaslatot nem hozták ide előbb. Ez alatt az öt esztendő alatt mindenre tudtak előteremteni pénzt ebben az országban, amire csak akartak. Volt pénz bukott bankárok, bukott malomigazgatók szanálására. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Volt pénz ebben az országban^ ezekben az esztendőkben borpaloták felállítására, kairói kiállításra, hízlalási segélyre^ tyúkkölesönre, lillafüredi építkezésre, követségi paloták vásárlására, Collegium Hun-garicum-ok felállítására, a belügyi vigadó restaurálására, lovaspólók fenntartására. És mennyit lehetne még felsorakoztatni, amire mindenre volt pénz ebben az időben, ebben az átmeneti bőséges öt esztendőben, osak a rokkantak igényeinek ellátására nem volt pénz, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert nem volt meg az urakban az az érzék, hogy ehhez a kérdéshez hozzányúljanak és a rokkantakkal szemben teljesítsék becsületbeli kötelességüket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amit adtak nekik, amire az akkori rendeletek szerint kötelezve voltak, azzal is milyen érzéketlenséggel bántak el! Nem kell egyébre utalnom, csak a népjóléti panamák ügyében közismert adatokra, amikor a panamák adatainak kiderítése során beigazolást nyert, hogy hogyan történt a rokkantak felülvizsgálása, hogyan történt a százalékos leminősítés, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogyan kaptak egyes miniszteri kegyeltek a rokkantak filléreiből óriási összegeket, külön munkadíj címén. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és hogyan vonják meg egyes rokkantaktól a betevő falathoz szükséges összegeket. Amikor ez <a helyzet, amikor azt kell megállapítani, hogy mindenre volt pénz ebben az országban az utóbbi tíz esztendő alatt, a Bethlen-féle kormányzat ideje alatt, akkor ne álljon elő a t. előadó úr és a t. miniszterelnök úr azzal, hogy a gazdasági válság és a pénzromlás volt az oka, hogy a törvényjavaslattal nem jöttek és ne akarja a t. előadó úr is az ország rokkantjait, árváit és özvegyeit elkápráztatni azzal hogy ez a törvényjavaslat még ma is csak kerettörvény, csak a mai helyzetet akarja megrögzíteni, ellenben, mihelyt a gazdasági helyzet megváltozik, rögtön meg fog változni a rokkantak javára szolgáló szolgáltatás is. (Farkas István: Addig régen kihalinak a rokkantak!) Emlékeztetem a t. Házat arra, hogy a múlt év novemberében, amikor a kérvényi bizottság javaslatait tárgyaltuk, erről az öldalról Szeder Ferenc t. képviselőtársunk volt az, aki felvetette a rokkanttörvény megalkotásának szükségességét. Ha Szeder Ferenc és ennek nyomán mi,, akik innen az ellenzéki oldalról követeltük a törvény megalkotását, nem álltunk volna fel és nem követeltük volna a törvényjavaslat előterjesztését, akkor a többségi párt még ma sem tartaná

# szükségesnek, hogy a törvényt idehozza, nem jutna eszébe a kormányzatnak,... (Zaj. — Szilágyi Lajos: Már 1917-ben szó volt róla! — Zaj a jobboldalon és a yzélsőbaloldalon.) ... hogy végre ezt a kérdést törvényhozási úton rendezze. (Farkas István: Nem csinálták meg sohasem. — Szilágyi Lajos: Dehogy nem!) T. képviselőtársam, nemcsak 1917-ben és 1918-ban hoztak törvényt. Az én memóriám sokkal jobb, mint a t. képviselőtársamé. Ha megnézi a legutóbbi 10—12 év történetét, megtudja, hogy mindig volt szó a rokkant-törvényről, mindig a választást megKÉPVISESLÖHÁZI KAPLÓ XIV. ülése 1933 március 22-én, sz-erdán. 219 előzően. Ebből a kérdésből a kormány és tábora kortesfogást csinált és a rokkantak nyomorúságát kortesfogásnak használta fel. {Jánossy Gábor közbeszól. — Esztergályos János: Mindig csak választás előtt!) Elnök: Csendet kérek. (Szilágyi Lajos: Most is lesz választási — Esztergályos János: Valószínűleg. — Szilágyi Lajos: Ne ijesztgessenek! — Jánossy Gábor: Nem tetszik az uraknak, hogy itt a törvény? — Weltner Jakab: A rokkantaknak nem tetszik. — Esztergályos János: Vagy jó. törvényt, vagy semmilyent! Ezt papírkosárba kell dobni. — Jánossy Gábor: Majd megköszönik önnek! — Esztergályos János: Önöknek is megköszönik, ha megszavazzák.) Csendet kérek. (Kóródi Katona János: Kifelé beszélnek.)) Györki Imre: Nem választás előtt állunk és nem azért terjesztette elő a kormány, mert választások következnek, hanem azért, mert éppen Szeder Ferenc képviselőtársunk felszólalása folytán házhatározat kötelezte a kormányt arra, hogy a törvényjavaslatot beterjessze. (Egy hang a jobboldalon: Hazabeszél!) Amikor a múlt év novemberében ez a kérdés aktuálissá vált, nem az volt a főprobléma előttünk, hogy a törvényjavaslatot egy hónap, vagy három hónap alatt tartozik-e a kormány beterjeszteni és ennyi idő alatt tesz-e eleget a házhatározattal járó kötelezettségének, hanem sokkai fontos abb és lényegesebb kérdésnek azt tartottuk, hogy az anyagi vonatkozásaiban olyan legyen a benyújtandó törvényjavaslat, amely megfelel a rokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek igényeinek. Ebből a szempontból azonban ezt a törvényt elégségesnek minősíteni nemcsak én nem tudom. Ha t. képviselőtársaim elolvassák azt a nagyszámú előterjesztést, memorandumot, amelyet bizonyára éppenúgy megkaptak, mint ahogy én megkaptam, láthatják, hogy nem a mi különvéleményünk az, amely szembenáll ezzel a törvényjavaslattal], hanem maga, az érdekelt rokkant-tábor is elvetendőnek tartja ezt a törvényjavaslatot és sokkal helyesebbnek tartaná, hogyha meg sem csinálták volna. T. Képviselőház! Legyünk már egyszer tisztában azzal, hogy a rokkantak nem dicséretet várnak, hanem kenyeret. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem frázist akarnak, hanem a gazdasági életben való elhelyezkedés lehetőségét. Nem szóvirágot akarnak, hanem igényeiknek törvényes elismerését és törvényes rendezését. Es ha frázisok, szóvirágok és dicséretek helyett, kenyeret, anyagi elhelyezkedést és megértést kapnak a rokkantak, akkor az nlindennél többet tesz, többet tesz annál a dicsőítésnél, amely az előadó úr beszédéből is annyira kicsillant. De mondottam azt, hogy ha megnézzük a külföldi törvényeket és megnézzük azokat az alkotásokat, amelyek külföldön a rokkantkérdésre vonatkoznak, akkor nem fogadhatjuk el az előadó úrnak azt az álláspontját, hogy e^ tekintetben elmentünk a teljesítőképesség végső határáig és nem tehetjük magunkévá azt a felfogást, amelyet ő most előadói beszédében hangoztatott, hogy t. i. nincs még egy ország a háborút viselt országok között, amely annyit adna és annyit adott volna az adott viszonyok között a rokkantaknak, mint amenynyit a magyar állam és magyar nemzet^ ad és adott. (Esztergályos János: Még Bulgária is sokkal többet nyújt.) Tessék megnézni t. Képviselőház, azoknak az államoknak a rokkanttörvényét, . amelyek 32