Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

Az országgyűlés képviselőházának 162. golyó, vagy sérülés a fél arcát elvitte és eltorzította. Ez az ember nem lesz munkaképtelen, ellenben keresetképtelen lesz, mert nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen, szegény nyomorult, félarcát elveszített embert bármilyen munkára valahol is felfogadnák. Ez egyébként munkaképes ember, de szerintem száz százalékban keresőképtelen, akit a százszázalékos osztályozás kétségtelenül megillet. Ezért mondom t. Ház, hogy nagyon nehéz ebben a kérdésben száz százalékig igazságot teremteni és úgy gondolom, hogy a törvényalkotás a leghelyesebb úton jár akkor, amikor a fizikai rokkantságból indul ki, de minden esetben egybevetve a keresőképességcsökkenésben beállott változással. A vagyoni cenzust ebből a szakaszból is* teljesen kivette a bizottság és így ma már nem lehet senkit alacsonyabb osztályba sorozni azon a címen, hogy nagyobb a jövedelme. Ez annak a határozati javaslatnak alapján történt, amelyet előbb már voltam bátor említeni. A 12. § kimondja azt, hogy minden rokkant vagyoni viszonyaira való tekintet nélkül ingyenes orvosi gyógykezelést, kórházi kezelést és gyógyszerellátást kap háborús sérüléseiből eredő betegségeire nézve. Az I. és II. járadékosztályú rokkantak megkapják ezt mindennemű betegség esetén, tekintet nélkül arra, hogy háborús eredetű-e vagy sem. Á 14. § a rokkantotthoni ellátást foglalja szabályokba. Itt meg kell említenem, — ha nem méltóztatnak tudni, — hogy egy ilyen rokkantotthonunk van künn Budán, a Németvölgyi-úton, 200 férőhellyel berendezve. Leszek bátor a 16. §-ra rátérni. Ez a szakasz a hadiözvegyek ellátásáról szól és a vagyoni cenzus ebben is fenn van tartva az említett kényszerű okoknál fogva. A gyermekek szakasza a 17. §. A bizottság módosította ezt a szakaszt oly irányban, hogy a nevelési pótlék, amely rendszerint csak 16 éves korig jár, ezen a korhatáron túl is megadható, ha az illető gyermek «jó» osztályzattal folytatja tanulmányait. Ez a bizottság módosítása volt a jelenlegi állapothoz képest, mert az eddigi rendeletek s az eredeti törvény a jeles előmenetelt kívánták meg. ,A 19. § mondja ki azt, hogy a hadigondozási ügyek legfelsőbb fokon a honvédelmi miniszterhez tartoznak. A 20. és 21. § tárgyalja a hadigondozási igények elbírálásának rendszerét. A rokkantak ügyeinek tárgyalásánál meghagyja az eddigi kétfórumos rendszert. A 21. § 9. bekezdése — méltóztassék ennek egy kis figyelmet szentelni — biztosítja a miniszter számára az 5 évenkénti felülvizsgálat lehetőségét. Sokat vitatott pont ez is. Meg kell jegyeznem, hogy ez a felülvizsgálat nem kötelező, ellentétben az eddigi állapottal, amikor három évenként kötelezővé tették a rokkantak felülvizsgálását. A felülvizsgálat elrendelhetésének joga nem akarja a rokkantak sérelmét célozni, ellenkezőleg arra szolgál, hogy ha valahol visszaélések volnának, azok ezen az úton megszűnte thetők legyenek, viszont a rokkantak érdekét igyekszik szolgálni abban a tekintetben is, hogy egy felülvizsgálat által megállapíthatók legyenek azok a bajok és betegségek is, amelyek a betegség természete vagy az idő múlása szerint súlyosbodtak. Végtére kellett ajtót és lehetőséget nyitni arra is, hogy a rokkant, ha öregbedésével, vagy a betegsége természeténél fogva baja súlyosbodik, ülése 1933 március 22-én, szerdán. 217 felülvizsgálható legyen és magasabb osztályba legyen sorozható, amiből kifolyólag magasabb ellátási díjban is részesülhet. Megemlítem itt még azt is, hogy az 1928. évben tartott legutolsó felülvizsgálás során, amely — méltóztatnak emlékezni — rendkívül szigorú volt, legalább tízezer esetben volt emelés, vagy a rokkantak javára szolgáló új megállapítás. Csak e rendezés útján érhető el végre az, hogy itt egyöntetűség alakuljon ki a rokkant-ellátásnál és megszűnjenek a mai súlyos zavarok és méltánytalanságokat is felmutató helyzotek, melyek a mai rendezetlen állapotnak következményei. Nem győzök eléggé (hangsúlyozottan rámutatni a statisztika hiányára, aminek folyománya az, hogy bizonyos kérdésekben talán tudnánk liberálisabbak^ lenni, tudnánk tágítani, tudnánk a járadékokat emelni, de abszolúte nem tudunk tisztában lenni annak költség-kihatásaival. A 23. § lezárja a jelentkezés előtt a sorompókat és kimondja, hogy a törvény hatálybalépése után hadigondozásra, pénzellátásra új igényt érvényesíteni nem lehet, kivéve bizonyos eseteket, amelyeket a szakasz felsorol: ha valaki csak most tudja iratait beszerezni, vagy már folyamatban van az ügye. Ismétlem, ez intézkedés külföldön már régen életbelépett és el van zárva ma már a lehetőség az új hadigondozási igényre való jelentkezésre. Ettől a magyar törvény sem tekinthet el. A 26. §, illetőleg a törvényjavaslat VI. fejezete tárgyalja a kedvezményeket. Ezek rendkívül kiterjedtek és messzemenőek. Az együttes bizottság odamódosította a javaslatot, hogy e kedvezményeknek a hadigondozottak számára való megadása ne sértse más állampolgárok eddig szerzett jogait. Módosította az intézkedéseket olyan irányban, hogy csak a megüresedő állások betöltéséről intézkedik a bizottság módosítása után ez a szakasz. (Farkas István: Üresedés van, csak betöltés nincsen!) Bátor leszek ezeket a kedvezményeket és előnyöket felolvasni. A hadigondozottaknak e törvényen alapuló kérvényei és okiratai illetékmentesek; a haditelek átruházása illetékmentes, a vagyoni bizonyítvány kiállításánál a hadigondozott járadékait a jövedelem kimutatásánál 120 pengőig figyelmen kívül kell hagyni; a hadigondozottak nem fizetnék rokkantellátási adót; a hadigondozás céljaira rendezett nyilvános gyűjtések, ünnepélyek, előadások és mulatságok illetékmentesek; a múzeumokban, könyvtárakban, kiállítási helyiségekben és a közönség használatára bocsátott egyéb nyilvános közintézményekben, állami, illetőleg államilag vagy törvényhatóságilag támogatott színházakban, mulató-, vagy hangversenytermekben jegyszedői, teremőri, ajtóállói vagy ehhez hasonló állásokat, továbbá nyilvános parkokban, közkertekben, ^ sétatereken és temetőkben, úgyszintén vásárokon a jegyszedői, felügyelői, park- és teremőri, vagy ehhez hasonló állásokat kizárólag hadirokkantakkal, illetőleg a női munkakörhöz tartozó állásokat hadiözvegyekkel kell betölteni Az ipari vállalatok a munkáslétszám 10 százalékának megfelelő számban hadirokkantakat és hadiözvegyeket kötelesek alkalmazni. Az állami, vagy önkormányzati alkalmazásnál ! 'a hadigondozottakat előnyben kell részesíteni. A hadiárvákat és a hadigyámoltakat a középiskolákban, szakiskolában, főiskolában megfelelő tanulmányi előmenetel esetében tandíjmentes-