Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-162

^m Az országgyűlés képviselőházának 162. nyos az is, hogy nem lehet kizárólag csak ezekre a szempontokra tekintettel lenni és özeknek a gyeplőt odadobni. Több szempont csatázik ezen a téren hosszú esztendők óta az egész világon. Vannak olyanok, akik azt tartják, hogy olyan rendezés történjék, mely a rokkant megélhetését kizárólag a járadékokra alapítja. Ez az extrém felfogás olyan magasra akarja a járadékot emelni, hogy a járadékok megélhetést biztosító nyugdíj jellegével bírjanak. Van egy másik felfogás, amely nem a járadékok szaporítását óhajtja, hanem munkaalkalmak teremtésére helyezi a fősúlyt, azt gondolván, hogy ettől fog meggyógyulni az államnak ez a fájó sebe. Egyik nézet sem helytálló önmagában ; legkevésbbé az, amely a járadékokat óhajtja megélhetést 'biztosító nyugdíj jellegével felruházni, nem helyes pedig azért, mert mint voltam bátor már említeni, méltóztatnak látni a jelentésből és a bizottság működéséből, hogy az a kevés, személyenként havonta alig pár pengőt kitevő emelés több, mint 500.000 pengővel duzzasztotta meg a költségvetést. Az a felfogás sem helyes, amely teljesen elhanyagolja a járadékokat és tisztán csak munkaalkalmak szaporítását kívánja, nem pedig azért, mert az államnak igenis kötelessége az, hogy tőle telhetőleg a rokkantakat anyagilag is támogassa és anyagilag is kárpótolja elvesztett munkaképességükért. Amint mondottam, több szempont csatázik^ ezen a téren mindenütt a világon. Az igazság, azt hiszem, a két álláspont között van. Az állam köteles teljesítőképessége legvégső határáig támogatni megélhetésében járadékkal azt a rokkantat, de viszont megélhetésének könnyebbé tétele és meg kell tennie mindent, amit úgy voltam bátor jellemezni, hogy ez^ a nemzeti becsület munkaalkalmak szaporítása tekintetében is kérdése. T. Ház! Ismétlem, akkor kellett volna ezzel a javaslattal jönni, amikor jobb és kedvezőbb anyagi viszonyok között volt az államháztartás is a költségvetést illetőleg, de kedvezőbb volt a magángazdaság helyzete is. Ebben az esetben a maiinál sokkal többet tudtunk volna nyújtani. Mégis azt hiszem, t., Ház, hogyha fogyatékos is, ha hiányos is ez a javaslat, ebben a javaslatban a nemzet szíve él, dobban. Méltóztassék ezt a javaslatot — megalkudva ezekkel a kényszerű és kényszerítő körülményekkel — nem a szükségesség, hanem a lehetőség mércéje alá helyezni. (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztassék ennek a javaslatnak indító okául elfogadni Carlyle-nek azt a híres mondását, hogy a múlt megbecsülése rendkívül erős erőtényezője a nemzet hatalmának. T. Ház! En ezt a törvényjavaslatot csupán keretnek tekintem, — és azt hiszem, ebben osztozik velem az egész törvényhozás — amely keretet a legelső alkalommal, amikor a gazdasági viszonyok és az állam költségvetési helyzete megengedi, novelláris úton ki kell egészíteni abban az irányban, hogy ezek a fogyatékosságok, ezek a hiányosságok ebből kiküszöbölhetők legyenek. Az irányadó a törvényjavaslat megalkotásánál az volt, hogy egy kötelességet kell teljesítenünk, amelyet tovább halasztani nem lehet, másrészről pedig az, hogy a legsúlyosabban sérült kategóriák, a 100 és 75% -os kategóriák megfelelően el legyenek látva. Ennek a két követelménynek a törvényjavaslat megfelelni igyekezett. • Méltóztassék nekem elhinni, bármiilyen messze is menne ez a törvényjavaslat, ülése 1933 március 22-én, szerdán. 215 bármennyire is kiküszöbölnénk abból minden fogyatékosságot, minden hiányosságot, ez önmagábanvéve még nem volna elegendő, ha nem alakulna ki egy nemzeti közszellem, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amely önmagában is, minden büntető és kény

: szerítő szankció nélkül is, meg fogja tudni tenni kötelességét a rokkantakkal szemben mind -anyagi, mind erkölcsi tekintetben.^Ez az egyetlen módja a rokkantkérdés rendezésének. Ez lehet az igazi alap, amelyből kiindulhatunk, amelyet boldogult emlékű Tisza István úgy jellemzett annakidején, amikor -a rokkantkérdés tárgyaltatott a Képviselőházban, hogy ennél a kérdésnél nem a törvény parancsa az irányadó, hanem az erkölcsi kötelezettség. T. Ház! Ez a törvényjavaslat egyúttal a nemzetnevelés kérdése ás, s azért vagyok bátor a nemzeti közszellem kialakulásának szükségét oly aláhúzottan hangsúlyozni. Ezek után bátor leszek igénytelen ismertetésem során anélkül, hogy a t. Ház ^szíves türelmét hosszabb ideig igénybe venném, a javaslat egyes szakaszait röviden ismertetni. Tisztán a legkiemelkedőbb pontokra és szakaszokra leszek bátor rámutatni, továbbá azokra a módosításokra és azoknak indokaira, amelyeket az egyesített bizottság a bizottsági tárgyalásai során eszközölt. Az 1. § csak a világháború rokkantjairól beszél. Ne méltóztassék ezt félreérteni, mert gondoskodva van a többi szakaszokban, közelebbről a 34. §-ban, a békebeli hadigondozott takról és rokkantakról is. Hiszen tudjuk. hogy vannak itt békebeli rokkantak, a békebeli katonai szolgálat következtében előállott sérülések rokkantjai, de van még néhány — mindenesetre nem sok — boszniai okkupációs rokkant is. Azonkívül a 8. § járadéksegélyt nyújt néhány vöröskeresztes ápolónőnék és à háború utáni mozgalmas idők egy-két áldozatának. A 2. § sorolja fel a hadigondozottakat. A lényeg ebben a szakaszban az, hogy lezárja a sorompókat és törvénybe iktatja azt, ami eddig úgyis gyakorlat volt, hogy csak a leszereléstől számított egy éven belül kötött házasságból származhatnak hadigondozási jogok. Ennél még tovább megy ez a_ törvényjavaslat s leszögezi azt is, hogy ellátást ^csak az a gyermek kaphat, aki ilyen házasságból a törvény életbelépésig születik. Le kelleti végre zárni a sorompókat, mert nem lehet az, <?y még 30—40 esztendő múlva is szülésséek hadiárvák. Ezek háborús áldozatoknak valóban nem volnának tekinthetők. (Helyesléi jobbfelől.) Hangsúlyozni vagyok bátor azon ban, hogy a törvény hadiözvegynek tekint minden nőt, akinek férje háborús bajbai vagy háború folytán halt meg, akár rokkam volt az illető, akár nem, bármikor halt is meg a férj, feltéve természetesen, hogy a házasság ezen az időponton belül, vagyis a lesze* reléstől számított egy éven belül köttetett meg. A 3. § statuálja a járadékosztályokat. Mái voltam bátor említést tenni a szakasz 5-U bekezdéséről, amely a szerzett jogok tiszteletben tartását iktatja törvénybe. Ez természetesen nem vonatkozhatok a rokkantság fo kára, amely bármikor felülvizsgálható. Ez a& intézkedés sok vitára adott alkalmat, mind a bizottságban, mind a sajtóban, de az érdekeltség körében és a közvéleményben is, be kell látni azonban, hogy erre szükség van éppen a rokkantak érdekében, mert az eset-