Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.
Ülésnapok - 1931-161
Az országgyűlés képviselőházának 161. illése 1933 március 21-én, kedden. 19? dést elintézte s a felszólalásokra reflektált és álláspontját kifejtette, maga is prémiumról beszélt, amikor azt mondotta, hogy azoknak a dohánytermelő gazdáknak, akik dohányosaikat nem engedik el, bizonyos prémiumokat ad, tehát ezzel már maga is rámutatott arra, hogy ilyen módon lehet a munkanélküliség kérdésével foglalkozni és lehet eredményt elérni. A másik kérdés, amely ezzel a vitával kapcsolatos, a kartellkérdés. Meg kivánom jegyezni, hogy ebben a kérdésben a mi álláspontunk, — azt hiszem — eléggé egyezik az ellenzék álláspontjával, sőt nemcsak az ellenzék álláspontjával, hanem Gömbös miniszterelnök úr álláspontjával is, aki azt mondotta egyik beszédében, hogy a védvámok leszállításával^ lehet a kartellkérdést megoldani. (Helyeslés.) Ez a rendszer, amelyet mi csinálunk, igazán csak naplopás és időtöltés, kár a papirosért, a ceruzáért, kár az árvizsgáló bizottságot foglalkoztatni és tagjainak idejét igénybevenni. Egyedüli mód a vámsorompóknak olyan mértékben való felengedése, hogy az áru olyan színvonalra csökkenjen, ahogyan azt a külföldön és az egész világpiacon meg lehet kapni. Nálunk hihetetlen a helyzet és hihetetlen különbségek vannak az árakban is. Az egész államháztartás — azt lehet mondani — budapesti paritásban van megállapítva. Méltóztassék lemenni a vidékre; vidéken egy pengőből valaki él úgy, mint Pesten 10 pengőből. Vidéken 3 fillérért lehet tojást venni, 6 fillérért lehet 1 liter tejet kapni, 40—50 fillérért lehet húst kapni, és ha ezeket az árakat összehasonlítjuk a budapesti árakkal, akkor azt látjuk, hogy ezek kétszeresei, illetve háromszorosai a vidéki áraknak. Amikor az államháztartás és a költségvetés a budapesti viszonyokból indul ki. akkor természetesen mindig a vidék lakossága az, amely a vesztes fél az egész költségvetési tervezetben. (Ügy van! ŰQV van!) Ezeket voltam bátor a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani. Nem kívánom elméleti fejtegetéssel a t. Ház igen drága és becses idejét igénybe venni (Halljuk! Halljuk!) s arra való tekintettel, hogy a pénzügyminiszter úr személye iránt bizalommal viseltetem és látom, hogy ezekben a kérdésekben nagy megértéssel van, a javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!). Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt legyen szabad előttem szólott Vay Miklós báró t. képviselőtársam szavaiba belekapcsolódnom. Az a gondolat, amelyet ő a mezőgazdasági munkanélküliség csökkentése szempontjából az aratómunkások és egyéb mezőgazdasági munkások munkábaállítására vonatkozólag itt előadott, mindenesetre figyelemreméltó gondolat és mint minden olyan tervet, amely első hallásra alkalmasnak látszik gazdasági bajaink orvoslására, úgy ezt a tervet is a legnagyobb gonddal fogjuk vizsgálat tárgyává tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Felkérem az igen t. képviselő urat, hogy részletesebben kifejtve, legyen szíves azt hozzám eljuttatni. T. Ház! Az a vita, amely itt a kölcsönjavaslat körül kifejlődött, tulajdonképpen^ túlment egy egyszerű törvényjavaslat vitájának keretein és, mondhatnám, kisebb szabású költségvetési vitává dagadt. (Ügy van! Ügy van!) Ügy érzem, hogy tulajdonképpen nekem is alkalmazkodnom kellene ahhoz a stílushoz, amelyet a különböző oldalakról hozzászóló szónokok itt bevezettek és nagyobb beszédben kellene a kormány állásont ját a felvetett különböző kérdésekben kifejtenem. Az a körülmény azonban, hogy néhány héten belül módomban lesz az új költségvetés benyújtása kapcsán mindezekre a kérdésekre kitérnem, azt hiszem, felment engem e kötelezettség alól, úgyhogy inkább a törvényjavaslat tartalmához fogok ragaszkodni és csak azokra a kérdésekkre fogok kitérni, amelyek szorosabb kapcsolatban állanak magának a törvényjavaslatnak tartalmával. A jövő évi költségvetés tárgyalásával kapcsolatban egy momentumra kívánok mindenekelőtt rámutatni, amelyet Farkas Tibor t. képviselőtársam vetett fel és ez annak a kívánatossága, hogy a költségvetés tárgyalásakor az egy évvel ezelőtt lezárult költségvetési év zárszámadásai is ismeretesek legyenek. A magam részéről a legnagyobb súlyt helyezem arra, hogy ez megtörténjék és alapos a reményem, hogy a t. Ház tagjai előtt ismeretesek lesznek az 1931/32. évi zárszámadás adatai. ígéretet nem szeretek tenni, de a tegnap szerzett információk alapján alapos reményem van arra, hogy ez így is lesz. (Elénk helyeslés. — Magyar Pál: Kívánatos volna!) T. Ház! Amikor Éber Antal igen t. képviselő úr f felszólalása után a Ház szíves türelmét igénybe vettem, hogy azonnal reflektáljak néhány megállapítására, azt hittem és azt reméltem, hogy az infláció és defláció körüli vitának talán elejét vettem. Sajnos, ebben a számításomban csalódtam, mert a szónokoknak igen nagy része ezzel a kérdéssel foglalkozott, mondhatnám, nem egészen egy irányban, mert hiszen találkoztunk itt olyanokkal, akik — hogy úgymondjam — egészen tisztán inflációs tervekkel állottak elő és azoktól várták az ország gazdasági bajainak orvoslását, míg a másik oldalon talán Éber Antal képviselő úron is túltett Friedrich István t. képviselő úr, aki az ellenkező végletbe csapott át. Az a körülmény, hogy az igen t. felszólaló képviselő urak foglalkoztak ezzel a kérdéssel, kötelességemmé teszi, hogy még egyszer kifejtsem álláspontomat ebben a sokat vitatott kérdésben. A jelen törvényjavaslat tartalma egy százfízmilliópengos kölcsön felvétele, amely három különböző forrásból adódik. Az egyik forrás, 50 millió pengőt kitevő keretben, onnan adódik, hogy a transzferalapba kellene a külföldi államadósságok szolgálatát befizetni, die ez különböző büdzsetárius nehézségek miatt akadályokba ütközött. Már most egy olyan rendezést tervezünk a Népszövetség pénzügyi bizottságának alátámasztásával, amely lehetővé tenné, hogy azok helyett az összegek helyett, melyek befizetendők lettek volna, vagy befizetendők lesznek még a jelen költségvetési év folyamán, pénztárjegyek helyeztessenek a transzfer alapba. Ez egyszerűen kompenzálása egy befizetésnek és egy kifizetésnek, ennek következtében, amint már akkor kifejtettem, sem inflációs, sem deflációs hatása nincs, hanem egyszerűen úgy jelentkezik, mint egy fizetési halasztás. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Másik forrás maga a transzferalap és pedig az abba már befizetett pénzek 15 millió pengő erejéig, amely Összeget gyümölcsöző beruházá29*