Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-161

Az országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1933 március 21-én, kedden. Í9Ö val másik berendezkedést tesz szükégessé vagy kívánatossá. JMa teljesen bizonytalanságban állunk. így látóin, bogy akármennyire beszélnek az autarchikus irányzatok ellen, ma tulajdonkeppen mégis csak tanácsokat, tanácskozásokat, kenetteljes határozatokat látunk, ma még azonban eredményt, szerény, véleményem szerint, nem igen könyvelhetünk el. Láttunk konferenciákat, kezdve a brüsszeli, a génuai konferenciáktól a lienlben mmauntalan megismétlődő népszövetségi, a stresai stb. tanácskozásokig — újabban volt az ottawai, amely az angol birodalmat érinti — és látjuk az előkészületi munkalatokat a világgazdasági konferenciára, nallunk biztató, reményteljes kifejezéseket, azt hiszem azonban, ma meg arra az ígéretre, amelyet külföldről, még legjobb barátaink is, felénk küldenek, építeni komolyan nem lehet. Legnagyobb bajunk, — és evvel tisztában keli lennünk — hogy a mai adott körülmények között hosszú időre előrelátó kereskedelmi politikát nem csinálhatunk, mert hiszen nem tudjuk, hogy egy-két év múlva mi következik be. Ennélfogva, véleményem szerint, teljesen egy iránybán elindulnunk vagy egy irányban továbbhaladnunk nem volna célszerű. Igaz, hogy szerény véleményem szerint, az ipari termelés jövője sem éppen olyan rózsás, amint előttem pár képviselőtársam, megjegyezte, — nem Fenyő Miksa t. képviselőtársamra gondolok, hanem inkább Fellner képvisel őtársamra — ma azonban tulajdonképpen ennek az országnak első problémája mégis csak az, hogy azok az emberek, akik ma ebben az országban laknak, —; legnagyobbrészt önszándékukból, de egyébként sem mozdulhatnak el, mert a helyzet olyan, hogy a szabadforgalom az emberek közt is megszűnt — megéljenek. Ebben az átmeneti időben is meg kell valahogyan oldanunk azt, hogy a munkanélküliség problémáján segítsünk úgy, ahogy lehet. Véleményem szerint mindenesetre inkább közmunkákkal» vagy a magánipar támogatásával, mint munkanélküli segéllyel, de mindenesetre éhen halni és pusztulni engedni ebben az országban embereket nem lehet. (Farkas István: Dehát semmivel sem segítenek rajtuk! Se közmunka, se segély nincs, semmi sincs!) Egyet azonban, azt hiszem, elbírna mind az ortodox, mint a neológ pénzügyi elmélet, azt, hogy a bürokratikus gazdálkodást legaláhb egjr kissé leépítsék. Mert hiszen tisztán csak azért járatni egy gépet, hogy az a gép járjon, de ne végezzen semmi olyat,, amiből bárkinek haszna van, ezt indokoltnak nem látom. (Farkas István: Üresen jár ez a gép, ez a bürokrácia!) Nagyon sokszor üresen jár, de nagyon sokszor nemcsak szalmát csépel, hanem azonkívül esetleges kirobbanásai vagy balesetei folytán még kárt is okoz. (Kálmán István: A munkanélküliekkel mit csinál?) Munkanélküli bürokrácia is, van, méltóztatik tudni, hogy van! (Farkas István: No, de mennyi van!) Van azután felesleges munkát végző bürokrácia és amint a mezőgazdaságban, az ipar terén van helytelen invesztíció, van adminisztráció, illetve bürokrácia terén is. (Gr. Somssich Antal: Bőségesen!) Mindenesetre azt hiszem, hogy a leépítést és az indokolt takarékossági rendszabályokat elsősorabn az adminisztrációnál kellene kezdeni, mert ha az adminisztráció leépítésének volnának is bizonyos defláeiós hatásai, (Gr. Somssich Antal: Nem áll!) mert hiszen kétségtelenül volnának gazdaságilag, ezt mindenesetre megérné azért, mert a helyzet erkölcsileg javulna. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ- XIV. Én ebben a javaslatban, illetőleg az állami kölcsön felvételében nem látok olyan gesztiét, olyan lépést, amely előbbrevinne bennünket; mondjuk, egy pár hétig vagy egy pár hónapig javít a helyzeten, de semmiesetre sem javítaná a helyzetet tovább, mint legfeljebb a költségvetési év végéig. Bármennyire indokolatlan, hogy hosszú évekre gondoskodjunk előre, mégis mindenesetre kívánatosnak tartanám, hogyha a kormányzat már egyáltalában foglalkozik ezzel, akkor jött volna olyan tervvel, amelynek kiépítése alapján némi módosítással mehetett volna tovább is és azután biztosíthatta volna azt, hogy néhány hónap múlva majd a jövő évi költségvetésben nem fogunk ugyanott állani, ahol álltunk a múltban, hogy ismét csak foltozni kell azt a néhány igen kellemetlen és rossz gazdasági lyukat, amely majd adódni fog a jövő költségvetési évben. Én mindenesetre kívánnám, ha egy kissé gyorsabb tempóban látnók már a költségvetés előmunkálatait. De nemcsak a költségvetés előmunkálatait szeretném látni, hanem szeretném azt is, ha a pénzügyminiszter úr e tekintetben is megfogadta volna Mr. Tyler tanácsát, hogy tudniillik célszernüek mutatkozik az elmúlt államgazdasági évről szóló zárszámadásokat olyan időben beterjeszteni, hogy azok a zárszámadások letárgyaltatván, már az új költségvetés megállapításánál is figyelembe vehetők legyenek. Ezt a minimális kívánságot itt a Házban nemcsak én, hanem képviselőtársaim közül többen is felhoztuk. Micsoda oka van annak, hogy ennyi kellemetlen vita után, amennyit láttunk és hallottunk a múltra vonatkozólag, — mert hiszen, hogy a múlt zárszámadások nem voltak rendben, azt, azt hiszem, a pénzügyminiszter úr is elismeri, nem is vontuk érte felelősségre a pénzügyminiszter urat — azok a zárszámadások a törvény által előírt időben nem terjesztettek be még eddig illetékes helyen és ennélfogva nem adattak tovább ide? Ennek valaki talán mégis csak az oka! Semmiesetre sem azt mondom, hogy a népszövetségi tanácsadók minden tekintetben igazat mondanak vagy helyes elgondolás alapján adnak tanácsot, de azt hiszem, hogy a józan gazdálkodásnak előfeltétele az, hogy mielőtt továbbmegyünk, lássuk, mi történt a múltban! Tisztelettel azt a kérést terjesztem a pénzügyminiszter úr elé, hogy úgy ezt, mint azokat az annak idején elmaradt dolgokat is, amelyek nem mondom, hogy az ő tárcájához tartoznak, de indirekte mégis oda tartoznak — értve ezalatt az önkormányzati testületek vagyonáról szóló számadásokat — idejében hozza az illetékes miniszter a Ház elé. Nincs értelme, hogy törvények legyenek tisztán csak azért, hogy minduntalan megállapíthassuk, hogy azokat a törvényeket nem tartotta be az, akinek a törvény betartása elsősorban kötelessége: a magyar királyi kormány. Azt hiszem, hogy ennek bizonyosfokú erkölcsi hatása is volna, mert ott kint a perifériákon nagyon nehéz rendet teremteni és a kisembereket megrendszabályozni és megközigazgatni sokszor sokkal erélyesebben, mint ahogy szükséges, ha minduntalan teljes joggal az a védekezés hallható: miért tartsa be éppen ő a törvényeket, és miért olyan nagy bűn az, ha ő megszegi a törvényt, amikor a törvényt nap-nap után nem tartja be az, aki a törvénynek elsősorban őre lenne: a kormány. 29