Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-156

^^^^^^^mm Az országgyűlés képviselőházának 156, akkor ez nem jelenti azt, 'hogy mi az egyes tisztviselőknek és a tiszt viselőtársadalomnak bizonyos kategóriáival szemben nem a legélesebb megbírálást és megítélést eszközölnők. Ez a két kategória pedig a következő. Igenis, vannak közhivatalnokok, akik a közhivatalnoki állást jogtalan vagyonszerzésre, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) álláshalmozásra, (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és egyéb olyan anyagi előnyök szerzésére használják fel, (Lázár Miklós: Majd beszélünk az Ibusz.-ról!) amelyek éppen ma, ezekben a szűk, nehéz gazdasági időkben a közvélemény legteljesebb ellenérzését váltják ki. (Jánossy Gábor: De ezek a ritka kivételek!) Igenis, ez kivétel, ez nemcsak az általános igazgatásban, hanem speciálisan a közigazgatásban is — hála Istennek — kivétel. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ez az!) Nem kivétel azonban a másik kategória, amelyet éppen nehéz helyzeténél és felettes hatóságaitól való függőségénél fogva olyan helyzetbe sodortak, amikor talán a saját lelkiismeretével és a saját meggyőződésével ellentétben is kénytelen olyan cselekményeket elkövetni, amelyek ha talán néha a törvényesség látszatával bírnak is, azonban lényegében törvénytelen cselekménvek- (Jánossy Gábor: Ez is kivétel!) Nem óhajtok ennek a javaslatnak bírálata kapcsán a közelmúlt választási eseményekre rámutatni. (Szilágyi Lajos: Például Jászberényre!) Jászberényről nem szólok egy szót sem. (Szilágyi Lajos: Ugye, úgy-el — Gr. Hunyady Ferenc: A Háznak ezen az oldalán igazat szoktunk mondani, tehát Jászberényt nem kifogásoljuk! — Hegymegi Kiss Pál: Csak a kardlapozást! — Jánossy Gábor: Nem szabad ám közbebeszélgetni! — Zaj. — Elnök csenget.) En eddig büszke voltam, büszke vagyok és büszke is maradok, akármi történnék arra, hogy közigazgatási tisztviselő voltam és ma is ennek érzem magam. Az én megyémben voltak és vannak olyan közigazgatási tisztviselők, akik a pártpolitikába soha be nem avatkoztak, a pártpolitikát maguktól távoltartották, lett légyen az akár választás, akár bármilyen más politikai megnyilvánulás ; ilyenekbe a törvényhatóság első tisztviselője és a közigazgatási alkalmazottak soha semmiféle irányban sem pro, sem kontra bele nem avatkoztak. Amióta azonban választások alkalmával kénytelen vagyok járni az országot és kénytelen vagyok résztvenni harcokban, amelyeket egyenlőtlen fegyverekkel (Egy hang a jobboldalon: Ki kényszeríti rá? — Gr. Hunyady Ferenc: A becsület!) kell megvívnunk, sokszor úgy kellett éreznem, hogy meg kell tagadnom kollegáimat, ami a legszomorúbb egy embernek, amikor közös társadalmi osztályhoz és közös foglalkozáshoz tartozó embereknek kell egymással szembekerülniük. Sajnos, az utóbbi választásokon bizony, többízben szembe kellett kerülnöm volt kollegáimmal. Nálunk sokat beszélnek egy erőskezű közigazgatás szükségességéről. Hát igen, szükség van az erős kézre, azonban nálunk az erős kezet összetévesztik az erőszakkal, pedig a kettő különböző. Az erős kéz mindenkivel szemben egyformán és igazságosan megtartja és megtartatja a törvényeket. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Erős kéznek elsősorban éppen abban a tekintetben kell lenni, 'hogy erősén igyekszik felemelni az elesett népet szomorú helyzetéből. Ebben kell megmutatkoznia elsősorban az erős kéznek. Az erőszakos kéz pedig, mint mondottam, talán a törvényesség látülése 193

S március 8-án, szerdán. 5 I szatával, azonban az egyik oldal felé erőszakkal, a másik oldal felé talán elnézőleg magyaI ráz bizonyos törvényeket akként, hogy ez az egyik oldal felé előnyös legyen, a másik oldal felé pedig nem. (Jánossy Gábor: Ezt nem lehet a közigazgatásról állítani! — Gróf Hunyady Ferenc: Csak ezt lehet mondani!) Én, magamat a középosztályhoz számító ember, közigazgatási tisztviselői koromban is sajnálattal láttam, ha a középosztály és abban a közigazgatási tisztviselői társadalom is, nem veszi ki részét a néppel való foglalkozásból olyan mértékben, amilyen mértékben ez megkívánható volna nemcsak a falusi társadalom vezetésében, hanem a munkásosztály vezetésében is. Hogy a munkás viszony ok odáig fejlődtek társadalmi és politikai szempontból, ahová fejlődtek, ebben a magyar középosztálynak és a vezető osztályoknak is nagyon nagy része van. (Erődi-Harrach Tihamér: Szociális érzékkel kell rendelkeznie! — Helyeslés a baloldalon.) A közigazgatás a bölcsőtől a koporsóig elkíséri az embert és az életnek ezer és egy megnyilvánulásában az állampolgár mellett áll. A közigazgatási tisztviselő az aktákon túl és a büróban való egyéb elfoglaltságon túl a nép vezetőjének, gazdasági, társadalmi és egyéb vonatkozásokban is tanácsadójának kell lennie. Én így értelmezem a jó közigazgatási tisztviselőt és éppen azért, mert így értelmezem és mert tudom, hogy óriási feladat vár ma a vezető rétegekre és a közigazgatási tisztvilsielőtárs ad alomra is, szükségesnek tartom egy olyan szerves közigazgatási reform megalkotását, amelyben nem fellebbezési fórumokról és nem közigazgatási vizsgákról s egyéb, mondjuk, szintén szükséges, de inkább — mondjuk így — csak tüneti kezelésszámba menő kérdésekről volna szó. Ha egy ilyen javaslatot, mint ez a most előttünk fekvő javaslat is, így kikapva a kérdés-komplexusok tömegéből . idehoznak, nekem az az érzésem, hogy ezt azért hozták ide, hogy addig is, amíg talán valami nagyobb dologgal jöhetnek, foglalkoztassák a mélyen t. Házat; a Molochnak egy darab húst dobnak oda, hogy legyen min rágódnia. (Mozgás.) Nem tudom elképzelni, mint közigazgatási ember ... (Jánossy Gábor: Tessék az indokolást elolvasni, akkor meg tetszik látni, miért hozták ide! Szükség van rá! — Klein Antal: AV első javaslat öt hónap óta!) Nagyon jól tudom, hogy a mélyen t. belügyminiszter úr a közigazgatási bizottságban egy messzebbmenő reform vetületét tárta elénk és én ezt örömmel veszem tudomásul, mert nekem mindegy, hogy ki hozza a jót, ha jó, akkor feltétlenül mellette vagyok ós megszavazom. (Egy hang balfelől: Csak yo-yo ne legyen!) Amíilkor itt szervezeti változtatásokról kellene tanácskoznunk, amikor egyszerűsíteni és olcsóbbítani akarjuk a közigazgatást, (Jánossy Gábor: Azt csinálja!) vagyok bátor megkérdezni mélyen tisztelt képviseíőttársamat: ugyan hány pengőcskével ólcsóbbítja a közigazgatást ez a törvényjavaslat? Gyorsítani gyorsítja, mert hiszen egy fórumot a felülvizsgálati kérelem kikapcsolásával tényleg megszüntet s a minisztériumot átadja az ő tulajdonképpeni hivatásának, az irányításnak, a kormányzásnak, kérdezem azonban, igen t. Ház, mennyivel kevesebb tisztviselőre lesz szüksége az igen t. belügyminiszter úrnak és mennyivel lesz olcsóbb a közigazgatás, amikor kikapcsoltuk ezt a felülvizsgálati kérelmet, szóval amikor egy fórumot kikapcsoltunk a jogorvoslatok sorából, amikor azonban — s itt látok én ismét egy szervezeti