Képviselőházi napló, 1931. XIV. kötet • 1933. március 08. - 1933. április 07.

Ülésnapok - 1931-159

120 Âz országgyűlés képviselőházának 15 és amelyek alkalmasak arra, hogy államháztartásunk^ szanálására kihassanak. T. Ház! 1931 nyarán, amikor a bankzárlat : folytán rájöttünk arra, hogy a magyar államháztartás rendkívül ingatag alapra van felépítve, akkor körülbelül 150—200 millió pengő volt az az összeg, amelyet államháztartásunkban deficitként konstatáltunk. Elkövetkezett Károlyi Gyula rendkívül takarékos, igen megfontolt, gondos, sőt (mondhatnám garasos pénzügyi politikája, amely kezdődött azzal^ hogy az államháztartás szanálásának céljából egy csomó adót kívánt^ felemelni, egy csomó fizetést kívánt leszállítani. Az adók, amelyeket akkor a kormány felemelt, már akkoriban is rendkívül súlyosan nyomták az adózó polgárságot; hiszen azt megelőzően "Wekerle Sándor már kijelentette, hogy több adóterhet pedig a magyar állampolgár nem bír el. Mégis megtörtént az, — a dura nécessitas kényszerítette erre a kormányt — hogy a kormány leszállította a fizetéseket és a nyugdíjakat körülbelül 25 millió pengővel, a forgalmi adót felemelte 2%-ról 3%-ra, ami ugyancsak 25 millió pengő megterhelést jelentett, behozta a házszükségadót 30 milliós megterheléssel, a magánalkalmazottaktól elszedett adók formájában 9 milliót, a jövedelemedót — szükségadó formájában felemelte 30 millióval, cukoradó, illetékek és egyéb emelések révén 16 milliót szedett be, úgyhogy összesen egy csapásra a magyar adóteher 134 millió nengővel emelkedet. Amikor a jövedelem-szükségadót mint ennek az adóemelési sorozatnak utolsó tételét behozták, a 33-as bizottság egyik vezetőtagja, — és joggal vezető tagja — Teleszky János azt mondotta, hogy (olvassa): «A 33-as bizottság működése e jövedelemadó felemeléséről szóló rendelettervezet letárgyalásával fordulóponthoz jutott. A jövedelemadó felemelése usryanis az utolsó ama mélyreható intézkedések sorozatában, amelyek szükségessé váltak az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében.» Igaz, hogy mint okos, szkeptikus ember hozzátette azt, hogy ez az igazság csak akkor áll meg, ha azok a bevételek, amelyeket így az adóknál és (adóemeléseknél előirányoztak, be is folynak. Így jutottunk el az 1931/32. évi költségvetés 923 milliós tételéhez, amelyben az előbb említett tételeken kívül^ még. a^ dologi kiadásoknak 23 millióval való leszállítása is benne foglaltatik. Már októberben látszott, hogy ez^ a költségvetés ' igen ingatag alapra van felépítve, már októberben arról tanácskoztak, hogy 890 millió pengőre kell leszállítani. Amikor Korányi Frigyes báró 1932 áprilisában beszámolóját tartotta a Házban, kénytelen volt beismerni ennek a 890 milliós budget-nek egész irrealitását és ezt azzal indokolta, (hogy a gazdasági viszonyok rendkívül leromlottak és indokolták azzal a pszichológiai momentummal, hogy a magyar ember nem szereti az államot. Nyilván azért, hogy a magyar ember megszeresse az államot, megint egy csomó adót emelt fel, megint leszállították a fizetéseket és íme, amikor az új pénzügyminiszter elfoglalta székét, megint csak ott tartottunk, ahonnan Wekerle távozása után kiindultunk, hogy a pénzügyminiszter úr kénytelen volt bevallani, hogy körülbelül 150 millió pengős deficittel kell neki igen kemény harcot folytatnia. Én ugyan azt hiszem, hogy ez a deficit több lesz, ha az üzemek deficitjét reálisan megnézzük. Szóval 150 milliós deficit fedezéséről akarnak megint csak fizetésleszállítá. ülése 1933 március 16-án, csütörtökön. sok, adóemelések és kölcsön vételek segélyével gondoskodni. Elismerem, hogy amikor a pénzügyminiszter úr jött, sokkal nehezebb helyzetben volt, mint elődei, mert hiszen egyrészt a gazdasági viszonyok újabban is rendkívüli módon leromlottak, másrészt amit csak adóban letarolni lehetett, azt elődei letarolták. Mégis éppen ebből a megfontolásból kiindulva azt kell mondanom hogy iazok a rendszabályok, amelyekkel jött, így együtt, ahogy Ő ezeket perezentálja, nevezetesen kölcsön plusz adóemelés és fizetésleszállítás, nem válhatnak be, kell, hogy ezeknek a rendszabályoknak ilyen forszírozott keresztülvitele a magyar közgazdaság további talajheomlásához vezessen. (Ügy van! a balodalon. — Egy hang balfelől: Napról-napra észlelhetjük!) Ha sorra szedjük azokat az eszközöket, amelyekkel a pénzügyminiszter úr az államháztartás deficitjét szanálni kívánja, akkor első sorban kell megemlítenünk azt az 50 milliós kölcsönt, amelyet a transzferalapból készül felvenni. En ezt a tranzakciót helyeslem. El kell ismerni, hogy a pénzügyminiszter úrnak e tekintetben Genfben sikere volt, ott megértéssel találkozott és azt, amit már kezdettől fogva meg kellett volna tenni, tudniillik a transzferalapba be nem fizetni az adósságösszegeket, barátságos megegyezéssel elérte. Ezt csak helyeselhetem. Magam is azon a véleményen vasryok, hogy nem lehet a hitelezőket en canaille kezelni. Ügy látszik, hogy helyesebb volt az a mód, hogy meghagytuk őket abban az illúzióban, hogy ezek a követelések nemcsak fenn állanak az ő számukra, hanem be is fognak folyni és hogy ezeket a követeléseket könnyveikben továbbTa is mint aktív tételeket könyvelhetik el. A második* amit a pénzügyminiszter úr, mint megoldási eszközt tervei közt felsorakoztatott s amit szintén nem kifogásolok, az. hogy ennek a szanálásnak céljára a belső kölcsön gondolataié: jutott el, úgy oldván meg ennek technikai lebonyolítását, hogy nem gyöngítette a belső vásárlóképességet. Ellentétben azzal, amit Éber Antal igen t. képviselőtársam kifejtett, aki éppen attól tart, hogy ilyen tranzakció a belső yásárlóképesség növeléséhez, vagy — hogy tudományos kifejezést használjak — úgynevezett zusätzliche Kaufkrafthoz, —- nem tudom a helyes magyar szót, mondjuk: hozzáadólagos ' vásárlóképességhez vezet — amely nagyobb keresletet fog előidézni, e nagyobb kereslet folytán pedig az árak emelkedése, tehát a pengő depreciációja következik be— én ettől nem félek, sőt nemcsak, hogy nem félek, de helyesnek tartom azt, högv ebben a megnyomorított^ állapotunkban a belső vásárlóképesség kímélése, tehát a további defla'tív eszközök mellőzése következzék he. éppen 'ezért a magam részéről ezt a kölcsönjavaslatot el is fogadom. Azzal, amit Éber t. képviselőtársam mondott, hogy tudniillik ezt a kölcsönt csak bizonyos presszióyal tudták elérni az iparnál és a mezőgazdaságnál, kénytelen vagyok szembeszállni. Nem állítom azt, hogy az ipar, keep smiling, mosolyogva adta ezt az Összeget, tudatában van annak, hogy ezzel súlyos terheket vállal, de tudatában annak is, hogy az államháztartás deficitjének szanálására e pillanatban más eszköz nem áll rendelkezésére, megadta ezt, és éppen ezért én— mondom — a javaslatot el is fogadom. _:. " Ami a harmadik eszközt, a fizetések leszállítását illeti, itt el kell ismerni, hogy a