Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-143

Àz országgyűlés képviselőházának ÍZ-3. ülése 1933 január 31-én, kedden. Képviselőház! Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselő a Képviselőház november hó 30-án tartott ülésén írásbeli interpellációt intézett a kormányhoz a Máv. nyugdíjasok bírói jogsegélye tárgyában. Az interpellációra a kormány nevében az alábbi választ adom: Ismerem a panaszt, melyet a képviselő úr interpellációja tárgyává tett. Egészen 1925-ig, a 7200/1925. M. E. számú kormányrendelet megjelenéséig meg volt a joga az államvasúti nyugdíjasoknak, illetve nyugdíjjogosultaknak arra. hogy nyugdíjuk helytelen megállapítása miatt, vagy a nyugdíj elvonása miatt orvoslást a rendes polgári bíróságnál per útján keressenek. Ennek a jognak a háborút megelőző időben gyakorlati jelentősége úgyszólván semmi sem volt, mert a legnagyobb ritkaságok közé tartozott az az eset, hogy valaki nyugdíjügyét a bíróság elé vitte volna. Nagyon változott azonban a helyzet a háború után egyrészt a pénz folytonos romlása folytán, másrészt a nyugdíjasoknak az elszakított területekről való tömeges jbeözönlésével kapcsolatban. A pénz állandó romlása ugyanis ismételten — elég sűrű időközökben — a nyugdíjnak különböző pótlékokkal való kiegészítését, s a nyugdíj összegének átértékelését tette szükségessé, s természetes, hogy az adminisztráció ezeknek a pótlékoló és átértékelő rendeleteknek gyakran igen komplikált intézkedéseit minden egyes nyugdíjassal szemben nem tudta azonnal oly precizitással alkalmazni, hogy a nyugdíjösszeg kiszámításánál, számfejtésénél átmeneti hibák és sérelmek elő ne álljanak. Az elszakított területekről beözönlő nyugdíjasok pedig a nyugdíjuk helyes megállapításához szükséges okiratokat vagy egyáltalán nem, vagy csak hiányosan tudták rendelkezésre bocsátani, s így ezeknek az elszakított részekről jött nyugdíjasoknak nyugdíja is számos esetben úgy nyert megállapítást, hogy abból jogvita fejlődött ki. Ilyen körülmények között azután az érdekeltek rövid időn belül sokszáz olyan perrel árasztották el az Államvasutakat, amely perekre tulajdonképpen szükségük nem volt, mert hiszen e perben érvényesített jogos igényeik tekintetében a Máv. igazgatóságánál előterjesztett egyszeri felszólalásaik — ha az ügyek nagy tömegére tekintettel némi késedelemmel is — a peres eljárásnál még mindig rövidebb idő alatt elintézést nyertek volna. Egyrészt a pereknek ilyetén oknélküli halmozása kényszerítette az akkori kormányt arra, hogy a fenn idézett 7200/1925. M. E. számú rendeletben a nyugdíjasok panaszait ne polgári peres útra bocsássa^ hanem e panaszok végső fokon való elintézésére a nyugdíjintézetig illetve nyugbérpénztári autonóm szerveket jelölje ki. Másrészt azért látta ezt szükségesnek a kormány, mert az államvasúti nyugdíjintézet szolgáltatásaira vonatkozó szabályok nem egy egységes jogrendszerben vannak kodifikálva, hanem az évtizedekkel ezelőtt hozott alapszabályokból, s immár 32, különböző időből származott, egymást ismételten át- és átmódosító új függelékből állanak, tehát oly komplikált joganyagot képeznek, amelyek alapján a jurisdikciót helyesen csak oly szervre lehet bízni, mely e szabályokban és az ezekkel kapcsolatos szolgálati és egyéb szabályokban teljes szakképzettséggel és szakismeretekkel rendelkezik. Ha ugyanis az ily kérdésekben az ország területén fekvő összes bíróságok eljárhatnának ezekben az egészen különleges és igen bonyolult szakkérdésekben, a jogszolgáltatás egyöntetűsége és a vonatkozó szabályok kellő^ érvényrejuttatása lehetséges nem volna. Jogelméleti alapon vizsgálva a kérdést, — és csakis ez alapon — a rendeletnek kifogásolt intézkedését lehet sérelmesnek feltüntetni, mert^ hiszen a látszat az, mintha magánjogi igények az érvényesítés lehetőségétől volnának megfosztva, ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy azoknak a nyugdíjintézeti és nyugbérpénztári autonóm szerveknek, amelyek a nyugdíj- és nyugbérviták végleges elintézésére hivatottak, nevezetesen a nyugdíjintézeti bizottságnak és a nyugbérpénztári központi bizottságnak tagjai többségükben az alkalmazottak, közül kerülnek ki, s ezeket maga az érdekeltség választja, úgy meg kell állapítanunk, hogy a nyugdíj- és nyugbérügyeknek az alkalmazottak jogos érdekeit kielégítő elintézése ezeknek az autonóm szerveké nek kezében is megfelelően, sőt legmegfelelőbben van biztosítva- A gyakorlat mutatja, hogy ezek az autonóm szervek, melyek a minden testület által annyira kívánt kartársi és önkormányzati bíráskodásnak megtestesülései, a legmesszebbmenő tárgyilagossággal, egyöntetűséggel, szakszerűséggel, s e mellet humanitással intézik a döntésük alá kerülő kérdéseket. Ezekből az okokból a kormány egyelőre a ma fennálló helyzeten változtatni nem kíván. Nem zárkózik azonban el a kormány azelől, hogy a nyugdíjkérdésnek a maga egészében tervezett új szerves és egységes kodifikálásával kapcsolatban megfontolás tárgyává tegye azt a gondolatot, hogy a Máv.. nyugdíjasok, illetve nyugdíjra jogosultak igényeinek elbírálásánál valamely megfelelő formában bírósági jogsegély biztosíttassák^ Tisztelettel kérem a t. Házat, hogy a kormány nevében adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék.» Elnök." Hegymegi Kiss Pál képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. A képviselő úr szólni nem kíván. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kereskedelemügyi miniszter úr által a kormány nevében adott írásbeli választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! — Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. {Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik a kereskedelemügyi miniszter úrnak Fábián Béla képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válasza. Kérem a jegyző urat szíveskedjék azt felolvasni. Dinich Ödön jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Fábián Béla országgyűlési képviselő úr 1932. évi december hó 21-én interpellációt intézett hozzám és a pénzügyminiszter úrhoz abban a tárgyban, hogy van-e tudomásunk arról, hogy az Országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet (Faksz.) vidéki fiókjai magánüzleti tevékenységgel foglalkoznak? Annak előrebocsátásával, hogy a falusi kislakásépítés ügye a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe tartozik, a fenti interpellációra a kereskedelemügyi tárca szempontjából és egyben a pénzügyminiszter úr nevében is a következőkben van szerencsém válaszolni: A földreform során házhelyhez jutottak házépítési tevékenységének előmozdítása céljából az 1927. évben akció tétetett folyamatba, amelyet az Országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet bonyolít le olyképpen, hogy az épít-