Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-143

Az országgyűlés képviselőházának 14-3. ciómban a pénzügyminisztert kértem s amelyre pozitív biztató választ kaptam két és fél hónappal ezelőtt, amely választ azonban cselekedetek nem követték. Végre pedig a földteherrendezés gyors keresztülvitele, a földet, egyáltalában a kisembert nyomó adósság kamatterhének lényeges leszállítása, mert minél kevesebb kamatot fog fizetni az adófizető polgár, annál nagyobb képessége lesz az állami adót befizetni az állam kasszájába. (Ügy van! a baloldalon.) Itt csak közbevetve, a földteherrendezésre vonatkozóan meg akarom említeni és kérve kérem a miniszterelnök urat, hogyha igaz az a hír, hogy a kormány a bankokkal együtt földvásárló szövetkezet felállítását tervezi, ne nyúljon hozzá ehhez a borzasztó kérdéshez, mert ha ezt megcsinálja, a bankok nemcsak a kisember lába alól fogják kihúzni a földet, hanem az eladósodott nagybirtok is kezükbe fog kerülni, a bankok profitját fogja növelni, amikor az eladósodott nagybirtok területét földbirtokpolitikai célokra kell a nemzet érdekében igény be venni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A Független Kisgazda Párt az ezeket a szempontokat honoráló átfogó és céltudatos gazdasági terv megvalósítására a maga töretlen népszerűségének segítségét felajánlja, de az ilyen részletmunkát, az ilyen célra nem vezető kapkodást a maga részéről támogatni nem hajlandó. Áldozatokat hajlandók vagyunk hozni, áldozatokat hajlandók vagyunk megszavazni, de olyan áldozatokhoz, amelyek az adófizető alanyok utolsó megmaradt anyagi és lelki tőkéjét döntik meg és teszik tönkre, hozzájárulni módunkban nem áll. Amit ez a jelenlegi kormány itt akar — és azt hiszem, majdnem pártkülönbség nélkül hol hangos, hol néma rémülettel hallgattuk a pénzügyminiszter úr szavait — az semmi más, mint az előbbi jószándékú, de tehetetlen kormány tehetségtelen gazdaságpolitikájának szolgai folytatása, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amelynek három eszköze volt csupán: radikális adóemelés, habozó takarékosság és irgalmatlan adóprés. (Friedrich István: Es kincstári jegyek!) Általábanvéve alapjában tekintve az ügyet, úgy Bethlen^ kormányának utolsó esztendejében, mint Károlyi Gyula kormánya alatt, mint most Gömbös Gyula nemzeti reform-kormányának idején az volt az alapvető hiba, hogy mindezek az urak a gazdasági válságot múló jelenségnek tekintették (Ügy van! a baloldalon.) és a mutatkozó hiányokat először külföldi kölcsönöknek nyakló nélkül való igénybevételével, utóbb pedig az adósróf lelketlen megszorításával akarták fedezni és a szerintük rövid ideig tartó gazdasági válság idejét áthidaló intézkedéseket terveztek. Ezzel szemben a keserű valóság az, hogy gazdasági depresszióban vagyunk, olyan mély ponton, amelyről hamar elmozdulni csekély kilátásunk van, s amelyről, ha más államok erről elmozdulnak, mi a minket terhelő és a kormány hibájából előállott^ hihetetlen adósságok következtében sokkal később fogunk tudni szabadulni, mint bármilyen más ; állam. Ennek folytán az ország dolgozó társadalmának, de az államnak is egy alacsonyabb életstandardra kell intézményesen berendezkednie. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ebben az országban kevés a kenyér, ezt jói kell beosztani, de ha a t. kormány most ezekkel az intézkedésekkel nem tudom hány évre szóló kenyérszeletet akar leszelni ennek az egy költségvetési évnek deficitje eltüntetésére, akkor ülése 1933 január 31-én, kedden. 85 az egész ország közgazdasága éhen fog pusztulni rövid időn. belül. Egyáltalában felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogy benső ellenmondás van azon Programm között, amelyet bizakodó szívvel hallgatott az egész Ház, amikor Gömbös Gyula miniszterelnök úr négv hónappal ezelőtt előterjesztette, és azon pénzügyi intézkedések között, amelyeket ma bejelentett Imrédy pénzügyminiszter úr. Károlyi Gyula kormányának, Korányi Frigyesnek joga lett volna a Háztól ilyen intézkedéseket követelni, a Gömbös-kormánynak azonban, amely ezzel homlokegyenest ellenkező ígéretekkel jött, ilyen programmot idehozni nem volt erkölcsi jogosultsága. Ennek következtében a pénzügyminiszter úr expozéjában foglalt pénzügyi intézkedésekkel szemben a független kisgazdapárt a legmerevebben elutasító álláspontra helyezkedik és vele szemben az ország közvéleménye előtt a harcot felveszi. (Helyeslés a baloldalon.) Az elnök úr napirendi indítványát nincs módomban elfogadni. (Élénk ^helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Erődi-Harrach Tihamér! (Egy hana a baloldalon: Nem lehet ezt védeni!) Erődi-Harrach Tihamér; T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr expozéjában utalt arra, hogy a világ összes államai költségvetési deficittel, annak gondjával küzdenek, örömmel hallottam előttem szólott igen t képviselőtársamtól, gróf Hunyady Ferenctől is annak megállapítását, hogy az ő pártja is elsőrendű kötelességnek és feladatnak tartja ennek a deficitnek eliminálását, örömmel hallottam annak a megállapítását is, hogy ő is és pártja is szükségesnek tart bizonyos áldozatokat is és yótumával hajlandó ezeket az áldozatokat támogatni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ne vegye rossznével igen t. képviselőtársam, de nem tudom osztani logikai további gondolatvezetését, amikor azt fejti ki, hogy az egyensúly helyreállítása céljából áldozatokra szükség van, ezeket az áldozatokat azonban nem fogadja el, mert ezeket nem tekinti megfelelőknek. (Ulain Ferenc: Kísérletezés!) En végighallgattam nagy figyelemmel, olyan figyelemmel, amelyet — sajnos — az ellenzék oldaláról nem állapíthatok meg,^ mert hiszen állandó közbeszólásokkal zavarták, a pénzügyminiszter úr igazán magasnívójú expozéját, (Bródy Ernő: Magas?) igen,, nagyon magas nívójú volt az expozé, t. képviselőtársam, mert nem csak pénzügyi problémákkal foglalkozott, hanem az összes gazdasági kérdésekkel is. S én teljesen osztom a pénzügyminiszter úr álláspontját, mert igenis, a költségvetési egyensúlyt önmagában pénzügyi megoldásokkal elintézni nem lehet. Abban igaza van gróf Hunyady Ferenc tisztelt képviselőtársamnak, hogy gazdasági feladatokat is ki kell tűzni programúiul, mert egyszerű financiális megoldásokkal a költségvetési egyensúlyt helyreállítani nem lehet. Azonban éppen a gazdasági kérdéseket hallottam kicsillanni a pénzügyminiszter úr expozéjából^ aki jóformán végigvezette a ma aktuális és életbevágó gazdasági kérdéseket, és mindjárt a kérdések felvetésénél hallottuk azokat a megoldási módozatokat is, amelyek részben tárgyalás alatt vannak, részben pedig már olyan stádiumban vannak, hogy azoknak a hatása igenis mutatkozni fog a következő költségvetésben. (Egy hang a balodalon; Ebben nem értünk egyet!)-