Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-155

Az országgyűlés képviselőházának 155. Elnök: Méltóztatnak a beszéd elhalasztásához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. (Györki Imre: Máskor is hasonló elbánást kérünk!) •j Most pedig előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javasolom, hogy a Ház legközelebbi ülését x folyó évi március hó 8-án, szerdán délután 5 órakor tartsa (Rassay Károly: Miért szerdán s miért nem kedden?) s annak napirendjére tűzessék ki a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről intézkedő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Amennyiben a t. Ház elfogadja azt a javaslatomat, hogy a legközelebbi ülésünket szerdán délután 5 órakor tartsuk, egyúttal indítványozom azt is, hogy az interpellációk meghallgatására napirendünk letárgyalása után, de legkésőbb este 7 órakor térjünk át. (Bródy Ernő: Lehet már délelőtt is!) Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Ház! Hogy a Képviselőház mennyire eltért a mindennapi élettől és mennyire elveszítette a kontaktust a mindennapi élettel, arra bizonyság az, hogy a mostani súlyos napokban ilyen kérdéseket tárgyalunk, amelyek lehet, hogy bizonyos tekintetben fontosak, de nem olyan életbevágóan fontosak, hogy a megélhetést, a gazdasági viszonyok ja

: vulását valamiképpen is elősegítenék. Pedig » vége-sora nincs azoknak az égető gazdasági kérdéseknek, amelyek itt dörömbölnek és kopogtatnak az ablakainkon s amelyekkel ha a kormány foglalkozik is, ezt zárt ajtók mögött tusai sa nyilvánosság kizárásával fait accompli ' elé állítja az egész parlamentet, az egész országot, vagy pedig, hogy a törvényesség látszata meglegyen, a 33-as bizottsággal utólag tárgyaltat le olyan javaslatokat, amelyek már nyomdában vannak és amelyeket másnap reggel publikálnak. (Jánossy Gábor: Törvény van rá!) T. Képviselőház! Csak egy kérdést ragadok ki a nagy komplexusból és a töméntelen égetően fontos, gazdasági jelentőségű, kérdésből, ez oedig a tej kérdése. Felesleges itt kitérnem a tejnek nagy fontosságára, különösen Budapest székesfőváros táplálkozásában, mindennapi életében. Felesleges hangsúlyoznom, hogy a magyar jövendő szempontjából gyermekeinknek fontos tápanyaga a tej. Az elmúlt esztendőben egy tejrendelet látott napvilágot Purgly miniszter úr idejéből. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki volt az?) A tejrendelet különös vámhatárokat állított fel és az eddig békésen és meglehetősen közmegelégedésre elintézett kérdést élére állította és ma olyan káosz van ebben a kérdésben, hogy maga a földmívelésügyi minisztérium sincs ezzel a tejkérdéssel tisztában. Nem akarok most a bürokratikus nehézségekre rátérni és Payr Hugó igen t. kép* viselőtársam előző felszólalásába belekapcsolódni, de leszögezem, hogy e téren is hihetetlen bürokrácia van, e téren is olyan anomáliák és abúzusok vannak, amelyekről talán jobb nem beszélni. Ez is tejrendelet három osztályba sorozta az országot. Különböző határokat állított fel. Zárt terület Budapest székesfőváros, félig zárt Pest környéke, a többi részen pedig a tej szabadforgalom tárgya. Nem akarok itt bizoülése 1933 március 2-án, csütörtökön, 491 nyos irányelvekhez hozzászólni, csupán csak számokat, paraszti ésszel megállapított számokat fogok itt a Ház elé tárni. Ha végigmegyünk Budnpest utcáin és a tejárak iránt érdeklődünk, vagy ha vesz valaki tejet, akkor bizony, amikor számláját megkapja, a kannatej literjéért 32 fillért, a paszterizált üvegtejért pedig 42 fillért kell fizetnie. Hn ennek a 32 filléres tejnek útját megnézzük és nyomon követjük, akkor megállapíthatjuk, hogy a tejkereskedők, a tejgyüjtő telepesek a gazdáktól ab loco a faluban 10—12 fillérért veszik meg a tejet. Ha a 'félig zárt területre, Pest környékére behozzák ezt a tejet, amelyet a hatóságok mindenkor átvizsgálhatnak, hogy nincs-e hamisítva, vizezve, vagy nem végeztek-e vele bármiféle törvényellenes manipulációt, 13—14 fillérért 'árusíthatják, adják is a pestkörnyéki falvakban és ha ezt a tejet beengednék hozni Budapest székesfővárosába, 16—17 fillérért tudnák Budapest székesfőváros fogyasztóközönségének rendelkezésére bocsátani. Ezzel szemben mi történik? Ezt a tejet, amelyért a gazda megkapja a maga 10—-12 fillérét s amelynél az a bizonyos kereskedő is megtalálja a maga számítását, a fogyasztó 16 fillérért vehetné, de a tejrendelet következtében 32 fillért kénytelen érte fizetni az üzletekben. Fő okul azt hozzák fel, hogy a vidéki tejgyüjtő telepesek és gazdák vizezik a tejet. De hiszen az a kereskedő, aki a kannában tartja a tejét üzletében, ha akarja, szintén önthet bele vizet. Ez tehát nem lehet oka annak az árdrágításnak, amelyet a fogyasztóközönség, Budapest tisztviselőtársadalma, munkástársadalma mindennapi életéhez, a gyermekek életéhez szükséges fontos tejnél végeznek. 16 fillérbe kerül az adminisztráció, 16 fillér az a Spannung, amelyet tisztán és kizárólag a fogyasztóközönséggel fizettetnek meg. Azzal sem lehet ma érvelni, hogy a gazdák többet kapnak, mert a gazdák 10—12 fillért kapnak, annyiban van az ár megállapítva. Amelyik szerződéses viszonyban van a tejvállalatokkal és be tudja hozni a tejet Pestre, az szerződésben É kalkulációt csinál a vállalatokkal.Azt mondják, hogy megveszik a teljestejet a termelőtől 20 fillérért, az ipari tejet pedig 9 fillérért. Ez gyönyörű ár volna, de itt van a «de», mert átlagban négy fillért leszámítanak szállítási, kezelési és jegelési költség címén; szóval a teljestejért fizet a vállalat 16 fillért, az ipari tejért pedig 5 fillért. Ha a termelő elad a vállalatnak 100 liter tejet, akkor 65 literért kan, literenként 16 fillért számítva, 10 pengő 40 fillért. 35 literért pedig literenként azt a bizonyos 5 fillért, úgyhogy summa-summárum egy liter tejért 10—12 fillért fizet a vállalat a termelőnek, ugyanannyit, amennyit a tejgyüjtő is fizet annak a gazdának. Tisztelettel kérdem, vajjön ma már itt minden, még a tejkérdés is csak arra megy, hogy a kartelleket erősítsük, hizlaljuk? Évszázadokon keresztül ellátták Pest környékének becsületes, tisztességes gazdái tejjel a fővárost. Jó volt ez a fővárosnak és a pestkörnyéki községeknek is, ma pedig a tejrendelettel a legnagyobb kétségbeesésbe és nyomorba döntötték a tejkereskedőket, mert a tejkartellnek elsőrendű fontosságú érdeke az volt, hogy ezeket a konkurrenseket kizárja és elsősorban a helyzeti energiájukat élvező egyes nagytermelők, holmi cukor- és olajbárók kapták meg a kontingenst. A becsületes, derék embereket, akik Budapest székesfővárost hosszú évtizedeken és