Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-155

Az országgyűlés képviselőházának 155. az előadóhoz, aki csak negyedik nap tudja ezt az aktát kézbevenni és tud azzal foglalkozni. Vannak azonban ügyosztályok, amelyeknél szükségképpen 28 mozdulatot kell egy aktával csinálni, ahol tehát 10—12 napig tart a kezelés. (Rakovszky Tibor: Mozdulatművészet! — Rassay Károly^ Tipegés-topogás! — Zaj.) Nem beszélek most azokról az esetekről, amikor valamelyik ügyosztály a hozzá kerülő ügyben nem tartja magát illetékesnek, amikor átteszi az aktát egy másik ügyosztályhoz véleményezés, hozzájárulás, javaslattétel végett. De így van ez a minisztériumokban is. (Ügy van! Ügy van!) Tudok olyan esetet, hogy évekig futtattak aktákat. különféle hatóságoknál és különféle ^ külső tényezőknél, kamaráknál, részint szakvéleményezés, részint újabb szakvéleményezés és legújabb véleményadás végett m évek multak el anélkül, hogy igen fontos és nagy^ horderejű kérdésekben a miniszternek módjában lett volna állást foglalni vagy dönteni, (Rassay Károly: Minisztere válogatja!) mert a bürokrácia a legjobb indulat mellett is kénytelen volt ezt az utat befuttatni az aktával. (Zaj. — Rassay Károly: Nem kénytelen a miniszter! Minisztere válogatja!) Mindezek a közigazgatási csodabogarak azonban csak kellemetlenek és drágák, de talán nem katasztrofálisak. Ellenben borzasztó veszedelmet és szerencsétlenséget rejt magában a közigazgatás akkor, amikor elkezd gazdálkodni. (Erődi-Harrach Tihamér: Isten mentsen attól!) T. Ház! A közigazgatásnak az a feladata, hogy közigazgasson (Ügy van!) és nem az, hogy a mai rettentően komplikált gazdasági életben, általam igen nagyrabecsült, nagyon képzett és értékes köztisztviselők segítségével és raituk keresztül gazdálkodjék. (Rassay Károly: Mindig tapsoltak nekik.) A közigazgatási gazdálkodás terén tudniillik százszorta nehezebb a fele lősség kérdését megállapítani, mint az egyszerű adminisztrációban. A vezetők, akik, mint mondottam, lehetnek nagyon kiváló, képzett és értékes köztisztviselők, — amikor üzemeket vezetnek, belekerülnek a gazdasági élet forgatagába, ahol a legkomplikáltabb kérdéseknek, pénzügyi és mezőgazdasági kérdéseknek, kereskedelmi és ipari problémáknak olyan tömegével kerülnek szembe, amellyel még a szakemberek sem tudnak megbirkózni, pedig ezek ebben nőttek fel. (Rakovszky Tibor: S hozzá még ezt sem adják ingyen! — Büchler József: Képviselő úr, ezt önök csinálják!) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, a közigazgatási gazdálkodás ellen a fővárosnál éppen a képviselő úr pártjával szemben mi vívtuk a harcot és éppen a t. képviselő úr pártja volt az, amely bennünket leszavazott. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Egy hang a jobboldalon: Kár volt köbeszólni.) A közigazgatási gazdálkodásnak tudniillik velejárója az. hogy kitermelődnek a közigazgatási kanonokságok. (Pintér László: No, azok ma nem sokat érnek! — Derültség.) Kitermelődték olyan stallumok, amelyekben a közigazgatás volt főtisztviselői iparkodnak nyugdíjbamenésük után elhelyezkedni. (Egy hang a jobboldalon: Egész káptalanok! — Derültség.) Tudok olyan esetet, amikor még valaki nem is ment nyugdíjba, s már az íróasztala előre biztosítva volt egyik vagy másik üzemnél, vagy közigazgatási intézménynél. {Zaj.) T. Ház ! Az idő előrehaladott voltára való •tekintettel (Halljuk! Hallju)k!) és arra való tekintettel, hogy még több dologban szeretném ülése 1933 március 2-án, csütörtökön. 489 a t. Ház türelmét. igénybevenni, (Halljuk! Halljuk!) rövidebbre fogom beszédemet. Nem akarom példák felsorolásával a t. Ház türelmét igénybevenni, csak azt szeretném megállapítani, hogy mindezekért a dolgokért, a bürokráciának eme túltengéséért, amely Önként /fejlődött ki s nem a tisztviselők hibájából, mondom, ezekért az önmagukban kifejlődött túlkapásokért vagy kinövésekért általában a minisztert és a kormányzópártot szokták felelőssé tenni. En egészen elfogulatlanul nézek szembe ezekkel a problémákkal és a legjobb meggyőződés vezet akkor, amikor azt mondom, hogy ezt a vádat, amelyet olyan gyakran hangoztatnak a t. túloldalról, vissza kell utasítani. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Vissza kell utasítanom azért, mert nincsen olyan miniszter, aki át tudná tekinteni az alárendelt minisztérium óriási anyagát. (Jánossy Gábor: TTgy van!) Nincs olyan vezető, aki képes volna minden részletkérdésbe behatolni, aki képes volna minden részletkérdéssel foglalkozni és azoknak megfelelően direktívákat adni. A helyzet az, hogy a ; miniszter pozíciójánál fogva valóban felelős és kénytelen védeni saját minisztériumának intézkedéseit és hogy a minisztert vagy a kormányt támogató kormányzópárt — ez nemcsak ma van így, hanem ez így volt és mindig így is lesz — akaratlanul is kénytelen fedezni olyan jelenségeket és intézkedéseket, amelyekről tulajdonképpen a mai bürokratikus rendszer mellett senki sem tehet. (Rassay Károly: Furcsa felfosrás!) A közigazgatás egyszerűsítéséről és racionalizálásáról az utolsó két esztendőben igen komoíly és nagy tanulmányokat írtak. Én ezekkel a tanulmányokkal is szembeszállók, mert a mai gyakorlati élet olyan, hogy szerény nézetem szerint a közigazgatást elméleti alapon leegyszerűsíteni nem lehet; (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) annak, aki le akarja csökkenteni a közigazgatást és ki akarja irtani annak hibáit, a hely színére kell odamennie (Ügy van! jobbfelől.) és a helyszínén kell megnéznie, hogy melyik tisztviselő mit, miért és hogyan csinál. Ez egészen fantasztikus nagy feladat, (Jánossy Gábor: Igaza van!) egészen hihetetlen nagy feladat, de meggyőződésem, hogy ezt a problémát másképpen sóba nem fogjuk megoldani, mert a legszebb elméletekkel, a legjobban megkoncipiált és megkonstruált törvényekkel is csak időlegesen és részletkérdésekben lehet segíteni. Az élet naponként vet fel olyan kérdéseket, (Ügy van! jobbfelől.) amelyeket semmilyen kodifikátor nem tud előrelátni és^ naponként ismétel meg a bürokrácia keretén belül olyan tényeket, olyan munkahalmazt, amelyet a világnak semmilyen kodifikátora nem számíthat ki, ha íróasztala mellől, vagy a hivataliból akarja ezt a kérdést megoldani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A belügyminiszter úr a törvényjavaslathoz fűzött indokolásában még egy nagyon érdekes ténymegállapítást tett. Azt mondja (olvassa): «El akarjuk érni, — és ennek a törvényjavaslatnak is már az a célja — hogy az adott viszonyok között tűldrága, nagyraméretezett közigazgatási berendezésünk a pénzügyi lehetőségekkel arányba hozassék, vagyis olcsóbbá váljék.» (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt mondja továbbá (olvassa): «Tudvalévő... hogy az 1929 : XXX. te. meghoz átad a óta a gazdasági viszonyok folytonos további romlásával, végül pedig a soha nem képzelt méretű gazdasági világkrízis elhatalmasodásával országunk helyzete milyen szerencsétlen mértékben súlyos71*