Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-155

Az országgyűlés képviselőházának 155. ' Payr Hugó: De ne méltóztassék ilyen választási dolgot ide belekeverni, mert egészen őszintén mondom, 'hogy a magyar közönségnek azok a választási lappáliák, amelyeket itt már nap-nap után hallunk, a könyökén nőnek ki! (Rassay Károly: Ez nem választási lappária!) Minden választásnál tesznek jobbról is, balról is ígéreteket. (Rassay Károly: Az a kérdés, igaz-e, hogy azt mondták, hogy minisztert kell választani, mert az hoz a városnak! Itt kezdődik a korrumpálás!) A bürokráciának az a kitermelődése, amit — ismételten mondóm — fokozott és elősegített az, hogy a háború utáni időkben rengeteg embert kellett elhelyezni az állami és városi gépezetben, maga után vonta, (Jánossy Gábor: Ügy van! A Dunába nem lehetett őket dobálni!) hogy az adminisztráció majdnem külön állam, lett az államban, majdnem külön kasztot alkot. (Gáspárdy Elemér: A fővárosban is! — Rassay Károly: Mi baj van a fővárosban? — Bródy Ernő: Oda mondja! Bántják a, fővárost! — Scheuer Róbert: Mit mondott?) Egy önálló életet élő bürokrácia .keletkezett, ahol a tisztviselők fiatal koruktól kezdve ugyanabban a kasztszellemben nevelődnek fel és ennek következtében eltávolodnak az élettől, főleg eltávolodnak ma, amikor az élet olyan tempóban rohan, hogy azt sem törvényalkotásokkal, sem szabályrendeletekkel, sem bürokratikus intézkedésekkel követni nem lehet. Ennek következtében közigazgatásunk tele van úgynevezett csodabogarakkal. (Igaz! Úgy van! — Felkiáltások a jobboldalon: Különösen a városházán!) Beszélnek erről, de tartozom leszögezni azt, hogy Budapest főváros közönségének és polgárságának az a meggyőződése, hogy a főváros adminisztrációja százszorta jobb, simulékonyabb (Rakovszky Tibor: így is van!) és egyszerűbb, mint a minisztériumok adminisztrációja. (Rakovszky Tibor: így is van! Tessék meggyőződni erről! — Farkasfalvi Farkas Géza: Három év óta van egy panaszom a minisztériumban és még ma sincs elintézve! — Tobler János: A főváros már rég elintézte volna! — Jánossy Gábor: Három év óta egy ügy^ — Farkasfalvi Farkas Géza: Három éve! Állítom! — Rassay Károly: Van ott régebbi ügy is! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Müller Antal: Csak a minisztériumiban, a fővárosnál nincs ilyen régi ügy! — Zaj.) Payr Hugó: Igen gyakran találunk közigazgatási csodabogarakat. Hogy egynéhány példát mondjak, a különböző minisztériumokban két évvel ezelőtt még külön műszaki osztály volt. Ilyen műszaki osztálya volt a belügyminisztériumnak, a földművelésügyi minisztériumnak és ezeket a műszaki osztályokat nyilván az egyszerűsítés és a racionalizálás, valamint a könnyebb áttekinthetőség és ellenőrzés kedvéért egyesítették a kereskedelemügyi minisztériumban. Mi lett ennék a következménye? Ha azelőtt pl. a földmívelésügyi minisztérium valamelyik ügyosztályának egy műszaki kérdésben szakvéleményre volt szüksége, akkor az aktát rövid úton leküldte saját műszaki 'osztályához és esetleg még ugyanaznap, vagy másnap, legrosszabb esetben harmadnapra az aktára rávezetve, megkapta a szakvéleményt. Ma ezt az aktát átküldik a kereskedelemügyi minisztériumba. Ott a műszaki osztály az egész aktát legépelteti, mert az irattár részére szükséges a másolat, azután legépelés után kiadják a szakreferensnek, aki megcsinálja a referátumot, (Jánossy Gábor: TervezeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIII. 'ilêse 1933 március 2-án, csütörtökön. 487 tet!) rávezeti, azt újból legépelik, és azután ^visszaküldik a földmívelésügyi minisztériumba. {Zaj. — Dinnyés Lajos: Ez a rendszer!) Méltóztassanak elképzelni, hogy a racionalizálásának ez a fajtája a táviró és repülő, gép korszakában mennyi időt vesz igénybe. (Igaz Ügy van! balfelöl.) Minthogy azonban Kakovszky Tibor t. képviselőtársam az én elfogultságomat konstatálta, mondok példát a főváros adminisztrációjára is. (Rakovszky Tibor: En szeretem a fővárost, mondhatom, nagyon szeretem!) Megint előrebocsátom, hogy ezért sem a főváros felelős, hanem a törvények és miniszteri szabályrendeletek felelősek, (vitéz jKeresztesFiseher Ferenc belügyminiszter: Miniszteri szabályrendelet? Olyan nincs. — Zaj. — Dinynyés Lajos: Na, miniszter úr, mit szól ehhez? ;— Derültség és zaj balfelök) Méltóztatnak tudni, hogy a .szegény betegek az Országos Betegápolási Alapból ingyen gyógyszert kapnak. Ennek *a gyógyszernek kiutalása olyan módon történik, hogy a szegény beteg elmegy a kerületi tisztiorvoshoz, ott be-' 'mutat egy szegénységi bizonyítványt, r

melyet a kerületi elöljáróság nyomozás alapján állít ki; a tiszti orvostól vagy a .kerületi orvostól kap receptet s ezt elviszi a kerületben levő bármelyik gyógyszertárba. A gyógyszertárakban a vény ellenében ingyen kiszolgáltatják a gyógyszert. A gyógyszertárak azután havonként összegyűjtik ezeket az ingyenes recepteket; minden gyógyszertárban havonkint 1000— 1500—2000 darab gyűlik Össze. Ezeket beküldik a kerületi elöljárósághoz, amely köteles volt felterjeszteni a régi népjóléti minisztériumhoz, illetőleg most már a belügyminisztériumhoz. A kerületi elöljáróság tartoznék minden egyes receptnél kinyomozni, hogy az illető, aki azt igénybevette, még mindig olyan szegény-e, hogy nem tudja annak a gyógyszernek az árát megfizetni. (Zaj.) Ez azt jelenti, hogy egy kerületi elöljáróságon összegyülemlik 30—40—50 ezer darab ilyen recept, melyeket az elöljáróság! tisztviselők természetesen fizikailag sem tudnak megvizsgálni, tehát egy altiszttel kénytelenek ráüttetni a bélyegzőt. Ezzel az altiszt egy egész napig szórakozik. A referens tisztviselő, az úgynevezett nyomozótiszt pedig kénytelen 'aláírni minden receptet «sajátkezűleg s a dátumot kitölteni. (Rassay Károly: El sein tudja olvasni.) Köteles azután az így előkészített vényt átadni az elöljárónak vagy helyettesének, mert szabályszerűleg csak úgy utalják ki a receptet, ha az elöljáró vagy a helyettese^ is aláírja. (Jánossy Gábor: Már ennek a hallásába is bele lehet betegedni. — Derültség. — Dinynyés Lajos: Beteg az egész bürokrácia. — Zaj.) Pár évvel ezelőtt az egyik elölj árólielyettest, aki — Isten nyugosztalja — azóta^ már meghalt, kerestem. Nem tudtam hozzá bejutni, mert reggel kilenc órától kezdve délután két óráig egyfolytában ilyen recepteket írt alá. (Rakovszky Tibor: De akkor még nem voltál képviselő!) Amikor ettől az előljáróhelyettestŐl azt kérdeztem, hogy miért nem javasolja a kerületi elölj ár óértekezletnek, hogy az írjon fel a minisztériumhoz ezen teljesen felesleges és céltalan munka megszüntetése érdekében, azt a választ kaptam, hogy neki éppen elég dolga van, nem akar még egy aktát csinálni, (Derültség.) mert az teljesen hiábavaló és felesleges. (Rassay Károly: Es ha esetleg meghallgatják, akkor felesleges lesz az ál-, lása! — Derültség.) Ki van zárva,— mondotta •— hogy ezt az intézkedést megváltoztassák. 71