Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-155
t Az országgyűlés képviselőházának 155. jezésért, talán mégsem súrolja ez a parlamenti illem határait, — bődületes tömeget. (Rakó vszky Tibor: Azt mondottam: közigazgatási vadregény!) Aláírom, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Szép kifejezés. Találó!) Nagyon örvendetes, nagyon okos, hogy ezt a vadregényt most megszelidíti ez a javaslat. (Rakovszky Tibor: Most kettévágták, két fejezetre!) Nem kettévágták; bocsánatot kérek, azonnal megmagyarázom. (Rakovszky Tibor: A miniszter úr helyesen cselekedett most!) Rátérek mindjárt. Rámutatok arra, mélyen t. képviselő úr, hogy ez a kettévágás annak a szörnyszülöttnek a fejét vágta ketté, de megmaradt az egészséges test, (Rakovszky Tibor: Igaz!) és most már tisztán a cenzorokon múlik, hogy ez a vizsga gyakorlati szakvizsga legyen. (Rakovszky Tibor: TTgy van!) Megmondom, hogyan. Én ugyanis nem helyeztem volna súlyt semmiféle ilyen elkülönítésekre, én úgy fogadtam volna azt a jelöltet, hogy tisztában vagyok azzal, hogy neki megvan a megfelelő elméleti képessége. Elibe adok egy aktát s megkívánom tőle, hogy azt iktassa, mutatózza, betüsoros jegyzékbe vezesse az előírt könyvekbe stb. Méltóztatnak tudni, hogyan megy ez.* Azután érdemileg megkérdezem tőle, milyen ügy az, kinek a hatáskörébe tartozik, melyik törvény intézkedik róla. Tegyük fel, hogy egy vadászati kérdésről van szó* Ha nekem azt meri mondani, hogy az 1883 :XX. te. 3. §-a szól róla, akkor azt mondom neki: «Jelölt úr, a legnagyobb könnyelműség ilyent csinálni; tessék, itt van a törvény, szíveskedjék elolvasni minden egyes alkalommal, fejből ne tessék sohasem dolgozni.» Mert én a gyakorlati szakvizsgánál az összes törvényeket, az egész joganyagot, a közigazgatási bírósági döntvényeket, a Rendeletek Tárát, mind rendelkezésére bocsátanám. Mi a közigazigatási tudomány? Valljuk be őszintén, nem ördöngös mesterség, feltéve, hogy a józan jogászi ész megvan. Mert ennek meg kell lennie. (Rakovszky Tibor: Es a jó szív!) Az természetes, az azi alfája a dolognak. Mert mondom, az ideális közigazgatási tisztviselőinek az ;az egyetlen kritériuma, hogy tudjon -mit hol keresni, hogy rátaláljon arra a jogforrásra, amelyre szüksége van. Mert azt nem vonom kétségbe, hogy a jogászi gondolkozás alapján azután azt már alkalmazni tudja 1 . Itt jön azután a jó szív. Mert valljuk be őszintén, mélyen t. Képviselőház, hogy egy valódi közigazgatási tisztviselőnek a perifériákon iai jog alkalmazása, a® igazságszolgáltatás csak egy része a feladatkörének. (Ügy van!) Atyja legyen a népnek, hogy akármilyen ügyes-bajos dologgal fordul hozzá valaki, útbaigazítsa. (Malasits Géza: De ne mostoihaatyja legyen!) Semmi körülmények között sem. Isten mentsen tőle! Atyja lerven! Es higyje el. kedves képviselő úr, ezein dolgozunk, ezen fáradozunk. De méltóztassék elképzelni, milyen lehet a lelki , világa annak a túlterhelt községi jegyzőnek, amikor családi ügyeket is el kell intéznie és azon kell gondolkoznia, honnan tudja 1-én megkapni a fizetését, — mert ami adót ő tekintélyének rovására behajt, azt elsősorban be kell szállítania, abból az ő járandóságát levonnia nem szabad. En ai legnagyobb igénnyel, a legnagyobb követeléssel lépek fel minden közigazgatási tisztviselővel szemben, (Ügy van! Ügy van!) de másrészt azt mondom, hogy akinek pedig az anyagi gondoktól való mentesítését, lelki nyuülése 1933 március 2-án, csütörtökön. 477 galmát nem biztosítjuk, akinek gyermeke cipő hiányában nem tud iskolába, járni, attól nem várhatunk el olyan lelkiismeretességet, mint amilyent- én követelek. (Rakovszky Tibor: Ez igazi!) T. Képviselőház! Méltóztassék beszédidőmet legalább félórával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen! — Rakovszky Tibor: Mi mindent megadunk!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. F. Szabó Géza: Végtelenül örvendek kegyességüknek, de az influenza után hangom ereje szab határt annak, hogy meddig beszélhetek. (Erődi-Harrach Tihamér: Érdeklődéssel hallgatjuk!) Végtelenül köszönöm és ennek eleget szeretnék tenni végig. Mélyen t. Képviselőház! Ilyeténképpen — mint rámutattam — egészen téves vágányokra tévedt a közigazgatási szakvizsga megalkotása. Hála Istennek, örvendek, hogy azok a felterjesztések, azok az észrevételek, amelyekkel ostromoltuk a belügyminiszter urat, megértő szívre és lélekre találtak.' (Rakovszky Tibor: A szerzőt exportálták Amerikába!) Nagyon érdekes volt, t. képviselőtársam, hogy eddig egyetlen egy jelentkezés sem történt a vizsgára. Azok a szegény jelöltek annyira kétségbe voltak esve, hogy nem is gondoltak arra, hogy jelentkezzenek a vérbíróság - előtt. Félig komoly, félig tréfás megjegyzésem volt, amikor kirohantam a szakközlönyben ez ellen a monstruózus bődület ellen. Az volt egyik propoziciám, hogy én belenyugszom, hiszen elvégre békés hajlandóságú, békés természetű ember vagyok, ha a cenzorok egymást előbb levizsgáztatják ebből az anyagból, az én felügyeletem alatt. Azt hiszem, erre nem vállalkoznék egyetlen cenzor seim Nézzük, hogy a törvényjavaslat miképpen oldja meg ezt a kérdést. Helyesen és jól. A végeredmény az lesz, hogy a cenzorokon múlik, hogy teljesen korrekt legyen az eljárás. (Östör József: Mindig az embereiken múlik.) Amint méltóztatnak tudni, a közigazgatási gyakorlati szakvizsgát illetően most két részre oszlik a leteendő anyag. Az egyik az általános rész lesz, a másik pedig a szakszerű rész, melynek négy tagozata van, a belügyi rész, a kultuszrész, a közgazdasági, és kereskedelmi rész és a pénzügyi rész. (Jánossy Gábor: Éppen elég! — Rakovszky Tibor: Az elméletit el lehet engedni!) A részletes szabályozásról szintén a minisztérium fog gondoskodni és remélem, hogy akkorra már az életből vett tapasztalatnak több olyan megnyilvánulása lesz a miniszter úr előtt, amelyeket bevisz ebbe a rendelkezésbe. A magam részéről azonban a legfontosabbnak azt fogom tartani, hogy mivel egyenlő arányban — méltóztassék idefigyelni, egyenlő arányban — adták meg a cenzorokat a minisztériumok, tehát ugyanannyit adott a kereskedelemügyi minisztérium, a fináncminisztérium, mint a belügyminisztérum, minden jelölt a megfelelő szakos cenzorhoz kerüljön. (Jánossy Gábor: Hát az alispánok, meg az ügyvédek! — Rakovszky Tibor: Fináncokat még vizsgán se lássunk!) Engedelmet kérek, a belügyminisztériumnak a közigazgatásra mégis nagyobb ingerenciája van, mégis nagyobb százalékot kellett volna neki biztosítani. De ez nem fontos, aki megvan, az legalább akkor jut szóhoz, amikor az indokolt. Azt kívánom tehát, hogy abba a rendelkezésbe az is belefoglaltassék, hogy bármely szakból csak azok a
