Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

Az országgyűlés képviselőházának 15 valódi képét és a t. képviselő úr felfogását feltüntessem. Azt mondotta a képviselő úr (olvassa): «A kormánypárt csúfos kudarcának lelki és tárgyi okai vannak.» Többízben szóvátették s én nem akarom részletesebben szóvátenni, hogy milyen eszközökre volt szükség, de ő mondja, hogy bizonyos lelki és tárgyi okai vannak. Ezekkel a lelki okokkal nem akarok részletesebben foglalkozni, ellenben a tárgyi okokat t. képviselőtársam a következőképpen ismerteti (olvassa): «A tárgyi okok abban keresendők, hogy így nem mehet tovább a mai gazdasági politika és a mai igazgatás, nem lehet tovább sem bel-, sem külpolitikai érdekből úgy kormányozni, hogy a szabadságjogok terén ne tegyünk néhány lépést előre.» Az a megjegyzésem erre, hogy azóta néhány komoly lépést hátrafelé tettünk a szabadságjogok terén. (Olvassa): «Elbizakodott kormányunk szegénységünkhöz illően köteles takarékoskodni és ennek nyomán a súlyos adókat csökkenteni. Annyi baj van a magyar életben, s lelkileg olyan elcsigázottak az emberek, hogy népszerető nemzeti politikára van szükség.» Ebben teljesen egyetértünk, csak azt nem tudom hogy népszerető nemzeti politika alatt azt érti-e a képviselő úr, amit szóvátettünk a legutóbbi választások alkalmából? Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy Berki képviselő úr adatainak ismertetése helyett a személyes megtámadtatás terén maradjon. Mojzes János: Berki Gyula képviselőtársam azt a bizonyos állítólagos, a valóságban szerintem nem is létező hatósági befolyásolást a következőképpen ismerteti. (Olvassa): «A hivatalos jelöltség lényege az, hogy az illető élvezze a kormánypárt erkölcsi és anyagi támogatását. Megkapja az érdekelt főispánnak és az összes közigazgatási és pénzügyigazgatósági közegeknek segítségét. Ez a kormánypárt választási masinája ... A kormánytól függő közalkalmazottak nemcsak figyelmeztetést kaptak, de a legkeményebb formában meg is fenyegették őket.» Elnök: Ismételten kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni,, hogy úgy látszik, a^ képviselő urak még mindig nincsenek tisztában a személyes megtámadtatás visszautasításával. A képviselő úr azt állította, hogy azzal gyanúsították . . . (Zaj. — Mojzes János közbeszól.) Csendet kérek! Méltóztassék -az elnöki figyelmeztetést nyugalommal végigvárni. A képviselő urat azzal vádolták, hogy a miskolci büntetőtörvényszék előtt fog felelni vádjaiért. Méltóztassék ennek visszautasítására szorítkozni. Mojzes János: Ezekre a vádakra nem tudok válaszolni, mert tudomásom szerint Tardon az én mentelmi jogomat sértették meg, amikor a csendőrök fegyvert fogtak rám és Musa István képviselőtársamra. Hogy hogyan kerülök én majd vádlottként a miskolci törvényszék elé, arra magam is kíváncsi lennék. Ez valószínűleg megint a farkas és a bárány meséje lesz, hogy a bárány megzavarta a farkas ivóvizét. Ellenben vagyok bátor felolvasni . . . Elnök: Berki képviselő úrnak számos cikke van, nem lehet valamennyit felolvasni. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Mojzes János: Csak egyet. Ebből kitűnik, hogy nemcsak mi változtatjuk felfogásunkat, hanem Berki t. képviselőtársunk legalább anynyira, mint mi. (Olvassa): «A választás előtt való nap a vármegye főispánja, ahogy nekem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIII. 4, ülése 19SS március 1-én, szerdán. 469 ezt a városi tisztviselők elmondották, egyenként maga elé rendelte őket . . .»^ Elnök:: Ismételve kérem a képviselő urat, szíveskedjék az elnöki figyelmeztetéshez alkalmazkodni, mert különben kénytelen leszek a szót megvonni. (Fráter Jenő: Olvassa el otthon, az ágyban! — Elénk derültség a Ház minden oldalán. — Halljuk! Halljuk belfelöl.) Csendet kérek. Mojzes János: T. Képviselőház! Nem tu! dorn mennyiben nem tartozik^ ez a személyes | megtámadtatás visszautasításához, amikor ar! ról van szó, hogy t. képviselőtársam a felfo| gását hogyan változtatta meg és . . . (Zaj.) Elnök: A képviselő úrnak ismételten meg ! kell magyaráznom, nem arról van szó, hogy i Berki képviselő úr az álláspontját változtatja-e, vagy sem, hanem arról, hogy a képviselő úrnak, ha személyében meg van támadva, joga van visszautasítani a támadást. Csak erről szólhat. Máskülönben kénytelen vagyok a szót megvonni. (Dinnyés Lajos: Visszautasítja állandóan!) Dinnyés képviselő úr inkább maradjon csendben. Mojzes János: Berki Gyula t. képviselőtársamnak rámvonatkoztatott kifejezését azzal kívánom visszautasítani, hogy itt igazolni kívánom, hogy nem én, vagy pedig a velem egy pártban lévő képviselőtársaim változtatjuk politikai felfogásunkat, 'hanem Berki Gyula t. i képviselőtársam és ennek bizonyítására kívá| nom ismertetni Berki Gyula t képviselőtársam cikkét. (Berki Gyula: Négyezer cikket írtam! Mind csak nem olvassa fel? — Derültség balfelöl.) T. képviselőtársam felolvasott itt bizonyos beszédeket. (Berki Gyula: Magánúton lehet, de nem itt a parlament ülésén!) Elnök: Berki t. képviselő úr maradjon i csendben. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Hall\ mk!) Mojzes János (olvassa): «A tanfelügyelő | a legkeményebben utasította a tanárokat. ..» (Derültség.) Elnök: Mojzes képviselő úrtól a szót megvonom. (Elénk derültség.) Kelemen Kornél képviselő urat illeti a szó. (Dinnyés Lajos: Nem szabad olvasni!) Kelemen Kornél: T. Ház! Az egyik előbbi interpelláció kapcsán Gál Jenő igen t. képviselő úrral szemben kifogás tárgyává tettem, hogy ő mint törvényhozó egy röpiratot, a Hock János-tárgyalásról Nagy Vince által kiadott röpiratot itt nemcsak védelmébe vette, hanem a belügyminiszter úrhoz e röpirat miatt interpellációt is intézett, ö akkor velem szemben az ügyvédi kamara autonómiáját akarta védelmezni. Itt nem az ügyvédi kamarának autonómiájáról van szó. Nagyon tisztelem az ügyvédi kamara autonómiáját, — mellesleg megjegyzem, az ügyvédi kamarának az a határozata, .amellyel a belügyminiszter úr kérelmét nem honorálta, tudomásom szerint nem jogerős, meg van fellebbezve és a Kúria ügyvédtanácsa fog ebben dönteni, — de nem erről van szó, hanem arról, hogy ebben a röpiratban, amelyet Nagy Vince kiadott, leközölte a tárgyalás egész anyagát. Tudvalevő, hogy Hock János súlyos kormányzósértésekkel és a nemzetgyalázások egész tömegével volt vádolva, és 'hogy éppen Hock János volt az, aki ezeket a kormányzóra egyfelől, másfelől a nemzetre nézve súlyosan sértő és gyalázkodó újságcikkekkel és beszédekkel minden közösséget megtagadott. Ennek ellenére szükségesnek találta, Nagy Vince, hogy ebben a röpiratban 68