Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-154
444 Az országgyűlés képviselőházának . niszter: T. Képviselőház! A képviselő ÚT interpellációjának tulajdonképpeni tárgyáról még nem beszélt, ezért én röviden csak azzal válaszolok az írásban beadott interpellációjára, hogy nincs tudomásom ezidőszerint arról, hogy vitéz Borbély-Maczky Emil főispán a választással kapcsolatban törvénytelenségeket követett volna el és ezért nincs okom semmiféle intézkedésre. Mást ezzel az írásban beterjesztett interpellációval kapcsolatban kijelenteni nem tudok. A képviselő úr által felhozott esetekre vonatkozólag újra csak utalok arra, hogy a választás napján történt dolgok a választási elnök rendelkezése alá tartoznak és a választási elnök felelősségére mennek. Ha ott a csendőrök a választási elnök utasításainak nem tettek eleget, akkor a választási elnöknek kötelessége a csendőrökkel szemben feljelentést tenni és megtorló intézkedéseket provokálni. En újra csak azt mondom, hogy megmaradok a törvényes keretek között, de ne méltóztassék tőlem azt kívánni, hogy én átlépjem a törvényes kereteket. (Friedrich István: Isten őrizzen!) Azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyeket a választási törvény előír, — méltóztassanak róla meggyőződve lenni — szigorúan be fogom tartani ebben az esetben is. Ami a tardi esetet illeti, erre nézve, miután az újságban olvastam, hogy ott egy állítólagos csendőri brutalitás történt, azonnal vizsgálatot rendeltem el és jelentést kértem. A r jelentés_ a következőleg hangzik; egyelőre még csak jelentés, mert a vizsgálat még nem nyert^ befejezést. Három embert a csendőrség előállítani volt köteles. (Rassay Károly: Miért?) Nem tudom mi okból, ez nem is tartozik ide. (Felkiáltások balfelol: Miért?) Nem tudom. Erre nem tudok válaszolni. (Rassay Károly: Azt is jelenthették volna!) Az egyik embert kísérte az utcán a három csendőr. Közben elérkeztek a másik két ember lakásához. (Peyer Károly: Ez az, hogy itt maholnap minden emberre három csendőr jut. Az olajra vigyáztak volna jobban! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Lukács Béla: A bútorra is! — Peyer Károly: Jó lesz azzal hallgatni! Ha van valami mondanivalója, álljon fel és mondja meg. — Reisinger Ferenc: Lukács képviselő úr, jobb, ha hallgat! — Peyer Károly: Ne szemtelenkedjék odaát! — Zaj.) Elnök: Peyer képviselő urat rendreutasítom. (Reisinger Ferenc: Mert Lukács képviselő úr maga elítélte ezeket a disznóságokat! — Lukács Jüéla: Most nem arról, hanem a bútorról beszéltünk. —- Peyer Károly: Arról beszélhet! — Reisinger Ferenc: Majd a sa jói halászatról fogunk beszélni. — Lukács Béla: Légy eu szerencsém! — Zaj.) Csendet kérek. Méltóztassanak a belügyminiszter urat meghallgatni. (Reisinger Ferenc; Megeszi a nagy hal a kis halakat! — Jánossy Gábor: Ez a kedélyes párbeszéd nem érdekli a Házat!) vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mondom, a három csendőr útközben elérkezett annak a két embernek lakásához, akiket szintén elől kellett állítaniok. Két csendőr bement annak a két embernek a lakásába. Ezt az alkalmat megragadta az előállítás alatt levő harmadik, — a nevét nem tudom — egy óvatlan pillanatban átkarolta a vele levő r csendőrt és úgylátszik, fizikailag erősebb lévén, mint a csendőr, kiragadta kezéből a puskát, a kardot és azzal elszaladt. (Rasr 5 4. ülése 1933 március 1-én, szerdán. say Károly: Miért? Ok nélkül?) Minden ok nélkül, így szól a jelentés. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Valószínűleg azért, mert nem volt neki kellemes, hogy a csendőr előállítsa. (Rassay Károly: Az összes választási bűncselekményekből ezt az egyet tudja. — Turchányl Egon közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Turchányi kép viselő úr! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Én csak annyit akarok most megje* gyezni, hogy ennek a jelentésnek alapján és az ügy ilyen stádiumában nem látom és nem is láthattam szükségét további intézkedéseknek, cüak aunak az intézkedésnek, hogy minden megtörténjék abban az irányban, hogy ezt a gazembert elfogják és a bíróság elé állítsák. (Rassay Károly: Mi az, hogy gazember? Ezt előbb a bíróság dönti el! Belügyminiszteri székből azt mondani: gazember!) Bocsánatot kérek, azt, aki egy csendőrt hivatalos működése közben megtámad és lefegyverez, más jelzővel illetni nem lehet. (Peyer Károly: A csendőr, aki ilyent tesz, két gazember!) Mást és mondani nem tudok. Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Ulain Ferenc: T. Ház! A miniszter úr válaszát két okból nem vehetem tudomásul. Legyen szabad először a tardi esetre vonatkozólag a miniszter úrnak a következőket Araszolnom. Nem hiszem, hogy józaneszű ember feltételezni azt, hogy azután az alapos gyakorlati kioktatás után, amelyhez a magyar nép hozzá volt szoktatva, akadjon Magyarországon ember, aki egy csendőrt bántalmaz, aki a csendőrhöz hozzányúl, ha arra különös oka nincsen. (Zaj.) Ennek következtében a helyzet minden valószínűség szerint az, hogy valóban igazuk van azoknak az emberekek, akik azt állítják, hogy a csendőr ütlegelte az utcán Molnár Andrást és Molnár András ezt nem tíírte. (Rassay Károly: Joga van, ha nem tűri! — Zaj.) A mélyen t. miniszter úr azt mondja, hogy az gazember. En azt mondom önnek, belügyminiszter úr, hogy egy országban, amelyben megtörténhetik az, hogy a csendőrök a hivatali hatalommal visszaélve polgárokat az utcán nyilvánosan ütlegelnek, bántalmaznak, még önvédelemre kerülhet a sor. (Lukács Béla: Ki állapította ezt meg? — Nagy zaj. — Elnök csenget.) De kérdezem most már öntől. t. miniszter úr: hát mi az oka annak, hogy az a három egyén — idősebb Spisák törvényhatósági bizottságig tag, a fia és Vajda — a csendőrök által bekísértettek a községházára? Itt vannak a miskolci kórház bizonyítványai: kettő bordatörést, (Rassay Károly: Ki a gazember?) lapockatörtést, vállcsonttörést és izomrepedést szenvedett? Hát mélyen t. miniszter úr, ez is rendben van? Ezt a rendet akarják itt önök megvalósítani? Miniszterelnök úr, hiszen ön öt hónappal ezelőtt fogadta itt szentül a nemzet előtt, hogy az ön uralma nem lesz szuronyokra építve. Hát mi ez? Nem az utolsó hitvány, nem a banditizmus, mélyen t. uraim? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat inparlamentáris kifejezéseért rendreutasítom. (Peyer Károly:
