Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-154

416 Az országgyűlés képviselőházának jól ismerünk, mert nagyon jól tudjuk, hogy amikor nekünk kapnivalónk van valamely hivatalitól, akkor az a kapnivaló^. a legrosszabb, a legkétesebb követelések közé tartozik; mi tehát félünk ettől. Őszintén megmondjuk, nem tudjuk megérteni, hogy mikor az államnak olyan kiváló kézbesítő szerve van, mint a m. kir. posta, amelyet a főváros is újabban anynyiszor vesz igénybe kézbesítéseikre, miért kell egy újabb szervet felállítani a kézbesítésre és miért nem gondolunk a m. kir. posta igénybevételére. Az az argumentum, hogy a posta drága, holott a posta is ugyanannak az államhatalomnak a kezében van, mint amely ezt a szervet akarja felállítani és a postával lehetne olyan megállapodást létesíteni, hogy kedvezményes tarifával szállítsák a kézbesítendő ügyeket, még pedig olyan tarifával, amely az állam anyagi érdekeinek is megfelel. Mi nagyon szívesen járulunk hozzá ahhoz, hogy a főváros kézbesítése is általában a postán keresztül történjék. Azt hiszem, itt kellene megtalálni azt a módot, amely ezt a kérdést közmegnyugvásra intézné él. Végül a javaslat 34. §-ára akarok kitérni, melyet — nem akarok élesebb kifejezést használni — én a javaslat szépséghibájának tartok. A 34. §-:ban a nők virilis választójoga tekintetében olyan intézkedést méltóztatik kontemplálni, hogy a legtöbb adót fizető nő tagsági jogait minden esetben csak megbízott útján gyakorolhatja és ez a megbízott a hatodik bekezdés szerint csak férfi lehet. Ma már utóvégre 1933-at írunk, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) ennek következtében ilyen retrográd intézkedést, ilyen, az egyenjogúságot megcsonkító intézkedést ne foglaljunk a mi Corpus Juris-unkba, ne legyen a mai világban a mi törvénytárunknak ilyen szégyenszakasza. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma, amikor itt ülnek közöttünk a Ház minden oldalán női képviselők, (Éljenzés.) akiket méltóknak és érdemeseknek tartottunk arra, hogy a Képviselőházban helyet foglalva, az ország igazgatásában szavazatukkal, indítványukkal, felszólalásukkal résztvehessenek és amikor semmi akadálya sincs annak, hogy a nők a miniszteri bársonyszékbe is beleültethetők legyenek, igazán nem tudom megérteni, miért kell elzárnunk előlük a községi képviselőtestületeket. Amikor a székesfőváros és a többi városok igazgatásában, azon törvényhatósági bizottságában egyenjogú felekként ott ülnek a nők, — a székesfőváros egyet arra is méltatott, hogy örökös tagjává választotta, tehát megtisztelte a legnagyobb dicsőséggel, dísszel, amivel közéleti férfiút, vagy közéleti nőt meg lehet tisztelni — akkor nem tudom megérteni, miért kell ez az intézkedés. Ha nem váltak volna be, akkor talán megérteném ezt, de állítom és vallom, hogy^ a székesfőváros szociálpolitikai igazgatásánál, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a kórházügynél, a közegészségügynél, a munkanélküliek ügyénél, az anya- és csecsemővédelemnél, az iskolaügynél (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. —• Jánossy Gábor: Nemcsak a fővárosban, az egész országban így van!) r és minden egyéb női lelket és nemes szívet igénylő munkakörnél a nők munkája tökéletesen bevált és nem nélkülözhető. (Ügy van! Ügy van!) Ennek tudatában nem tudom megérteni, miért ne mehetnének be a nők a községi képviselőtestületekbe is. De hogy egy krassz pél"4. ülése 1933 március 1-én, szerdán* dát mondjak, ott van Apponyi Albertné grófné, akit a kormány méltónak tartott arra* hogy kiváló férpe mellett miniszteri missziót, kormány-missziót teljesítsen külföldön, a külföld Aeropagja előtt. (Erődi-Harrach Tihamér: Elnöke is az egyik albizottságnak!) Ott künn külföldön nagy megbecsüléssel fogadták felszólalásait és javaslatait általában elfogadták s ugyanennek az asszonynak nincsen joga, ha virilis jogon tagja a községi képviselőtestületnek, helyet foglalni ott, de joga van odaküldeni a kocsisát, joga van odaküldeni egy műveletlen, részeges, alkalmatlan, hülye frátert maga helyett, csak azért, mert az férfi. (Mozgás.) A községi képviselőtestület, azt hiszem, csak nyerne azzal, ha ilyen nők ülnének ott olyan férfiak helyett (Ügy van! Ügy van!) és azt a helyzetet, hogy egy ilyen kiváló nő helyett egy olyan kevéssé kiváló férfit lehessen odaküldeni, a mai kor gondolkodásmódjával sehogy sem tartom összeegyeztethetőnek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Elmúlt az a szolgabíró-felfogás, hogy a nő maradjon otthon, a nőnek a konyhában a helye. (Jánossy Gábor: Az nem szolgabíró-felfogás, képviselő úr! — F. Szabó Géza: Az igazi magyar asszonyok felfogása!) Ennek a felfogásnak vége van. A nőket nem a saját ambiciójuk kergette ki a családi otthonból, (Ügy van! Ügy van!) hanem az élet kérlelhetetlen munkája. Ez okozta, hogy a kenyérkereső nők száma egyre szaporodik, hogy kenyérkereső nőket látunk nemcsak az ipari munkánál, nemcsak a gyári munkánál, nemcsak a kereskedő-polcoknál, hanem látjuk őket (Zsigmond Gyula: A kávéházakban is! Többen vannak, mint a férfiak!) a hivataloknak minden ágában, a képzőművészeknek minden ágában, ekvivalens formában és egyenlő értékkel szerepelnek a férfiakkal, de mégsem egyenlő jogokkal, annak ellenére, hogy kettős munkát végeznek. Mert az a nő, amikor hivatalából vagy munkájából hazamegy, nem pihenni megy haza, hanem kezdődik az ő második munkája, (F. Szabó Géza: Akkor kezdődik az ő első munkája!) akkor kezdődik az ő háztartási munkája. Ha hivatalba vagy munkába megy, azelőtt már szintén van neki háztartási munkája. A nő tehát kétszeresen dolgozik és mégis - a jogok tekintetében alárendelt helyzetben van. Mi azon az állásponton vagyunk, mélyen t. Képviselőház, hogy a választójogi törvényből ki kell radírozni mindazokat az egyenlőtlenségeket, amelyek a férfi és női választójogot egymástól elválasztják. (Bródy Ernő: Helyes!) Amikor azonban ezen az elvi állásponton vagyunk, akkor lehetetlenség megtagadni & nők választhatóságát a községi képviselőtestületekbe. De ha ez ebbe a konstrukcióba nem is fér bele, — mert ebben a konstrukcióban, amelyet ez a törvényjavaslat tárgyal, nincs a választójogról szó, — akkor legalább azt a jogot, amely megvan, nem szabad elkonfiskálni a nőtől, azt a jogot, amelyre ő mint virilis, joggal számíthat, amelyet neki módjában van gyakorolni, nem szabad tőle elvenni. Abban a módosításban, amelyet benyújtottam ehhez ia szakaszhoz, nem imperative kérem annak kimondását, hogy a nő ezt a jogot tartozik gyakorolni, de a lehetőséget meg kell neki adni (Jánossy Gábor: Elfogadom!) ugyanúgy, amint a törvénynek 34. §-a a távollakó, nem a községben lakó férfiaknak megadja azt a jogot, hogy ha akarják, személyesen, ha pedig nem akarják, megbízott útján gyakorolhassák jogukat. Azt hiszem, a- minimum, ame-