Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-151
302 Az országgyűlés képviselőházának 15 kijelentést, mint amilyet Nagyatád képviselője nekem imputait. (Berki Gyula: Nem erre mondtam!) Elnök: Áttérünk az interpellációkra., Következik Petró Kálmán képviselő úr írásbeli interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. belügy- és a m. kir. pénzügyminiszter urakhoz. Hajlandók-e a miniszter urak gondoskodni arról, hogy a kórházak és gyógyintézetek hátralékos ápolási díjai, amelyek 1929 december 31-én már esedékesek voltak, sürgősen kiegyenÎ ittessenek? Jelen interpellációmat a következőkben indokolom meg: A megszüntetett m. kir. népjóléti és munkaügyi minisztérium 1930 január 1-ével a közköltséges és az országos betegápolási alap terhére ápolt betegek költségeinek megtérítésében új rendre tért át és az eddigi napi ápolási díjak megtérítése helyett az ápolási költségek átalányozását vezette he. Ezen változás természetesen az 1929 december 31-ig esedékes napi ápolási díjakat nem érintette. Minthogy azonban a kórházi ápolásidíjkövetelésüket mindig havonta vagy negyedévenként utólagosan nyújtották be, azonkívül mindig voltak csak késedelmesen elintézhető felszámítások (illetőségmegállapítás stb. miatt), továbbá a minisztérium részéről történő érvényesítése a követeléseknek szintén huzamosabb időt vett igénybe, így az 1929. év végéig majdnem minden kórháznak átlag 4—5 hónapi ápolási díjat kitevő hátralékos követelése maradt fenn, melyeknek kiegyenlítését a minisztérium már 1930 január 1-től beszüntette. Ez a sok kórháznál tekinté- | lyes összeget kitevő hiány természetesen a kórházak költségvetését lényegesen megzavarta, többen a sürgető hitelezők nyomása alatt kölcsönöket voltak kénytelenek ezen követelésekre felvenni, melyeknek kamatai az azóta eltelt idő folytán már a tőkét is erősen kikezdték. Az 1931 január 1-ével beállott,és azóta csak csökkentett átalányozás a kórházak anyagi helyzetét úgyis a legnehezebb feladatok közé állította, ezen hátralékos követelések további visszatartása tehát egyenesen katasztrofális kimenetelű egyes intézetekre nézve. De különben is méltánytalan és igazságtalan, hogy a már három éve megállapított és a kórházak és gyógyintézetek részére esedékes : költségek még mindig nincsenek teljes összegében az állam által megtérítve és az a sok részletekben való megtérítés is most egyszerre teljesen megszüntettetett. Petró Kálmán s. k.» Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyés a pénzügyminiszter uraknak. Következik Mojzes János képviselő úr szóbeli interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz az élesztőadó körüli visszásságok és az élesztőgyártás terén kifejlődött monopólium megszüntetése tárgyában. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az élesztőadónak a szeszkontinrium illetékes ügyosztálya törvényellenesen megakadályozza azt, hogy az élesztőgyártás terén a közérdeknek megfelelő egészséges verseny fejlődhessék ki? 2. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az élesztőadónak a szeszkontin1. ülése 1933 február 22-én, szerdán. gens alapján való kirovása az államkincstár nagymérvű károsodását idézi elő? 3. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az élesztőadó felemeléséről szóló rendelettervezet szerint az eddig törvényellenesen fenntartott élesztőgyártási monopólium legalizáltatnék? 4. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr haladéktalanul intézkedni aziránt, hogy az élesztőadó lerovása a jövőben ne a szeszkontingens, hanem a forgalomba kerülő élesztőmennyiség alapján történjék és hajlandó-e az eddig törvényellenesen fenntartott élesztőgyártási monopóliumot haladéktalanul megszüntetni és a közérdeknek megfelelő szabad gyártást, ismét lehetővé tenni? Mojzes János s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mojzes János: Igen t. Képviselőház! Míg a miniszterelnök úr részben itt a Képviselőházban, részben pedig kint a vidéken, az ország egyes városaiban megtartott zászlóbontó gyűléseken hirdeti, hogy a közérdek megkárosítására és a fogyasztók kizsákmányolására alakult kartelleket felrobbantja és a monopóliumokat megszünteti, és míg a kereskedelemügyi miniszter úr is nap-nap után hirdeti, hogy mindennap megeszik egy-egy kartellt, addig azt látjuk, hogy a fogyasztók kizsákmányolására és ;a fogyaszttók kizsákmányolására alaletnek meg a minisztériumi burokban, legtöbbször a törvény kifejezett rendelkezései ellenére. Eckhardt Tibor t. képviselőtársam és az ellenzéki képviselők legtöbbje nap-nap után idehozza azokat az eseteket, amelyekből nyilvánvalóan megalapítható, hogy mennyire megdrágítják ezek a kartellek és monopóliumok a legfontosabb fogyasztási cikkeket, sajnos, azonban ezeknek a felszólalásoknak a kormány cselekedeteiben semmi eredményük nincs. En is egy ilyen monopóliummal kívánok foglalkozni, amely a legfontosabb fogyasztási cikket, a kenyeret drágítja meg. (Halljuk! half elől.) T. Ház! Az élesztőkartel kérdésével és^ az élesztőadó körüli visszaélések kérdésével kívánok itt foglalkozni. Mint méltóztatnak tudni,az 1921. évi szesztörvény alkotta meg tulajdonképpen a szeszkartelt és ez a törvény alkotta meg az élesztőkartelt is Magyarországon. Az élesztőgyártás tulajdonképpen az 1895-öis törvény óta egy mellékgyártmánya, egy mellékterméke a szesztermelésnek. Az 1921. évi szesztörvény, amely megállapította a szeszkontingenst, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! halj elől és a középen.) úgy az ipari, mint a mezőgazdasági szeszgyárakra nézve, négy nagyobb vállalat kezébe adta a szesztermelés túlnyomó részét Magyarországon, és pedig a Győri Szeszternielő, a Leipziger:féle szeszgyár, a Gsdkwindt-gyár s a Krausz és Moskovics-gyár részére jutatta a szesztermelés túlnyomó részét. A két legnagyobb vállalat, a Győri Szesztermelő és a Leipziger-féle gyár még 1921-ben úgy állapodott meg az utána következő két legnagyobb vállalattal: a Gschwindt s a Krausz és Moskovics-gyárakkal, hogy égy nagyobb szeszkontingens átengedése ellenében az élesztőgyártásról lemond ennek a két utóbb említett vállalatnak a javára. 1921. év óta annak ellenére, hogy a törvény szerint az élesztőgyártás tulajdonképpen szabadipar, amely semmiféle engedélyhez nincs kötve, csupán aki élesztőgyártással és különösen szeszélesztő gyártásával kíván- foglalkozni, ezt a szándékát a gyártás megkezdése előtt 14 nappal, a pénzügyigazgatóságnak lenne köteles bejelenteni, a pénz-