Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

298 Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 1933 február 22-én, szerdán. (Eckhardt Tibor: Végül jön a büntetőbíróság!) kiderült, hogy Ő a miskolci kisgazdapárt igazgatója. {Derültség jobbfelől. — Ulain Ferenc: De panamista nem volt egy sem! — Felkiáltások jobbfelől: Mi ez, kéremí Ki a panamista'! - Zaj.) De az érdeklődés tovább is ment. Az előbb Lukács t. barátomat felelősségre vonta Eckhardt Tibor, hogy igazolványokat adott ki és hatósági jogokat gyakorolt. Kezemben van a független kisgazdapárt hivatalos bélyegzőjével ellátott levél, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a középen.) amelyben TJlain Ferenc t. képviselő úr az összes választási elnököknek azt a parancsot hagyta meg, (Ulain Ferenc: Hogy ne csaljanak! De nem tartották meg! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) hogyha merészelnek az eddigi észrevételei szerint a választási eredményt befolyásolni... (Eckhardt Tibor: Finom emberek! — Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Berki Gyula: ... figyelmezteti őket, hogy ezért három évi börtön Jár. (Kun Béla: Ez igaz! Így van!) Ez a jóindulatú gyöngéd figyelmeztetés pedig alá van írva Ulain Ferenc által. (Eckhardt Tibor: De mégis loptak, csaltak!) Elnök: Csendet kérek! (Eckhardt Tibor: Csaltak, loptak, hamisítottak! Svindlerek!) Csendet kérek, Eckhardt képviselő- úr! Berki Gyula: Ez még nem volt elég, és a mi nagyrabecsült püspök urunknak, dr. Ravasz Lászlónak áldását is kikérték erre a választásra független kisgazdapárti oldalról. (Eckhardt Tibor: Szintén megbízhatatlan ember, valószínűleg!) A psüpök úr írt egy levelet egyházi ügyben 1932 november 23-án és most ezt az egyházi ügyben írott levelet kinyomatták, szétosztották és propaganda célokra használták. (Eckhardt Tibor: Mert rágalmaztak! — Tankovics János: Ez csalás!) De még más is történt. Rendkívül fontos dolgok történtek. Megjelent egy kövér úr beretvált arccal, (Halljuk! Hallják! jobbfelől.) aki úgy első szempillantásra hasonlított a Ház egyik alelnökéhez és őt bemutatták Nyárád községben, hogy íme, itt van a Ház alelnöke is (Derültség.) az is iaz igen tisiztelt ellenzéki jelöltet támogatja. (Dinich Ödön: Talán megmondaná, hogy ki volt az, aki bemutatta!) Erre én meghozattam a három elnök úr fényképét, azokat kiállítottuk Nyaradon és meggyőztük őket, hogy esze ágában sincs egyik alelnöknek sem idejönni; az, akit mutattak, az egy álalelnök volt. (Derültség a jobboldalon.) De ez még uem minden. (Eckhardt Tibor: Rágalmaz! Nem igaz!) Már annyira előkelő stílüsn és kitanult modorú lett ez a választási technika, hogy még Albrecht is megjelent, igaz, ho^v az hVwpc! ós nem a foherce

0

" ÍTKmch Ödön: Albrecht Ferenc ügyvéd! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Dinich képviselő úr. Berki Gyula: A nyárádi országúton munkások dolgoztak, mm»Vasok végezték HRPÍ munkájukat (Hegymegi Kiss Pál: A saját kortesfogásaikat meséli el!) és ott megjelent két ellenzéki kortes, akik azt mon/Hák, hof"^ *tt vau az egyik házban Albrecht főherceg. (Eekhardt Tibor: A hatóságokról beszéljen!) Elnök; Csendet kérek, Eekhardt képviselő úr. (Eekhardt Tibor: A hatóságokról Ibeszéljen, ne a kortesekről !) Berki Gyula: Elég az hozzá, hogy ezt az Albrecht ügyvédet, mint Albrecht főherceget szerepeltették a kerületben. (Egy hang a jobboldalon: Halljuk csak tovább! — Eekhardt Tibor közbeszól.) Elnök: Kérem Eekhardt képviselő urat, méltóztassék nyugodtan maradni. Berki Gyula: Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek (Mojzes János: Beszéljen a válltörésekről! — Eekhardt Tibor: Beszéljen a hatósági erőszakról! — Zaj.) azokra a nagy ellenzéki programbeszédekre, amelyek a kerületben elhangzottak. (Zsigmond Gyula: Halljuk ezeket! — Kelemen Kornél: De most csend legyen! — Eekhardt Tibor (Kelemen Kornél felé): Nagyon élvezel, Kornél'? Nagy élvezet Berkit hallgatni?) ^ Az egyik programmbeszédben a következőket mondották (olvassa): «Gömbös Gyula bennünket otthagyott, mert egyelőre a hatalom nincs birtokunkban. (Szabóky Jenő: Egyelőre?) Figyelmeztetem a közönséget, hogy a banda a régi, csak a prímás az új. (Derültség a baloldalon — Peyer Károly: Milyen igazsága van! — Kun Béla: Nem változott a régi rendszer! — Zaj!) De túl fogjuk élni ezt a rendszert. (Dinich Ödön: Mit szól hozzá! Tényleg túl fosrjuk élni ezt a rendszert!) Debrecenben azt mondották, hogy mi papagájok vagyunk. Erre én azt válaszolom, hogv a többségi pá^t szarkákból és hollókból áll. (Nagy zaj a jobboldalon. — Weltner Jakab: Eddig jó!) akik tudják a különbséget és aranyat lopnak.» Ezt a beszédet Ulain képviselő úr mondotta el. (Huszár Dezső: Hasonlít hozzá!) Aztán meg kell mondanom, hogy a polgári demagógiát lényegesen felülmulta a grófi demagógia. (Jánossy Gábor: Grófi?) A nemes gróf, emődi Hunyady Ferenc gróf (Jánossy Gábor: Emődi?) a következőkép indította el beszédét (Halljuk! Halljuk! — olvassa): «Tudják önök, t. polgártársaim, hogy mi a különbség önök között és az itteni kormánypárti jelölt között, aki vezérkari ezredes? (Musa István: Vöröskatona volt. — Zaj.) Megmondom: az a különbség, hogy önök nem kaptak a háború alatt ebédet, ellenben szagoltak puskaport, a vezérkari ezredes úr pedig mindig kanott ebédet és sohasem szagolt puskaport.» (Jánossy Gábor: Ejnye! — Propper Sándor: Vau benne valami! — Eekhardt Tibor: Csakhogy ez nem igaz!) Ezen túlmenőles: az egyik községben az ellenzéki párt egyik szónoka kijelentette, hogy aki Tildy Zoltánra szavaz, annak egy évig nem kell adót fizetnie. (Ellenmondások a báloldalon. — Eekhardt Tibor: Ez sem igaz!) Amit itt elmondottam, az csak egy kis része az ott történteknek. Most méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek azokra a sorozatos bűncselekményekre, amelyek a választókerületben elkövettettek. (Eekhardt Tibor: Nagyon helyes lesz rátérni!) A kezeim között lévő jegyzőkönyv szerint 14-én éjjel (Egy hang a baloldalon: Hat csendőr betört özvegy Nagy Lajosnéhoz!) Ulain Ferenc képviselő úr (Jánossy Gábor: Éljen! — Éljenzés a baloldalon.) Gál Géza hitelszövetkezeti igazgató ablakán bezörgetett és a következőket mondotta: Alá van írva a jegyzőkönyv (olvassa): «Ha ki nem nyitja rögtön az összes ablakokat, be fogjuk verni és bezúzzuk az ajtót.» Erre megrémült az igazgató, (Felkiáltások a baloldalon: Rettenetes!) aki ideges ember, s még azon éjjel orvosi segítséget ! kellett igény bevennie. (Derültség.) Ugy megrémült, hogy kiadta a kulcsot. (Ulain Ferenc: A főszolgabíró?) Amikor a főszolgabíró laka-