Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

Az országgyűlés képviselőházának 15 munkaerő, és mégsem találunk egy nagy kon­cepciójú rendezést ennek a kérdésnek megoldá­sára, hanem megmaradunk egyetlenegy olyan szűk területen, amely szűk területen ennek a kérdésnek rendezése nem jelent semmit. Mi történt ekkor % Tessék visszaemlékezni arra a bizonyos Darányi-féle törvényre. (Prop­per Sándor: Derestörvény!) Tessék visszaem­lékezni Bánffy, Perczel idejére, az 1907. évi ese­ményekre, tessék visszaemlékezni arra, hogy amikor az Alföldön a magyar parasztnép kezd követelni, amikor az éhség űzi, hatja, mi tör­tént ebben az országban. Az egész Alföldön ki­vételes állapot volt, nem volt szabad megmoz­dulnia a magyar parasztságnak, nem engedték szóhoz jutni, és nem az volt az orvoslás módja, hogy majd segítünk valamit ezen, hanem meg­hozták az úgynevezett Darányi-törvényt, OMa­lasits Géza: Derestörvény» cselédtörvény!) amelyről fogunk még beszélni. Az állam akkor is odaállt a nagybirtok privilegizált védelmére, nem vették figyelembe a szociális vonatkozáso­kat, nem vették figyelembe azt, hogy itt egy nagy tömegű parasztság van, amelynek élet­lehetőséget kellene adni. Méltóztatnak ellenben emlékezni az aratósztrájkokra, méltóztatnak emlékezni arra, hogy állami pénzen hoztak le tótokat, szláv proletárokat, akik még rosszabb helyzetben voltak és igénytelenek is voltak s Mezőhegyesen hónapokon át állami pénzen tar­tották ki ezeket az odahozott nemzetiségi mun­kásokat, hogy a magyar munkások aratószerző­déseit lenyomják. (Csikvándi Ernő: Tartalék volt ez!) Ez volt a tény, ez volt a gyakorlat. Ez az a Darányi-féle törvény, amelyet önök any­nyira dicsérnek, amelyre hivatkozik az előadó úr (Mojzes János: Mi lett a Darányi-féle tele­pítésekből?) mondván, hogy a magyar törvény­hozás a gyengébbeket védte. Hát így védték a gyengébbeket, hogy letörték őket, nem engedték őket megmozdulni, kivételes állapot alatt tar­tották az Alföldet, s odahozták a nemzetiségi proletárokat, hogy még csak követeléssel se merjenek fellépni. így jártunk az aratósztrájkokkal és a Bánffy-féle üldözésekkel. Majd beszélni fogok arról is, hogy más országokban mennyire más a mezőgazadsági népesség sorsa. Es hogy mennyire szégyelte a kormány ezt, azt bizo­nyítja az, hogv például a németországi, az ausztriai, egyáltalában a külföldi anyagot nem gyűjtötte össze és nem tárta ide. Ezt nem merte a t. kormány megcsinálni, mert ebből kitűnt volna, hogy Ausztriában és Németor­szágban egészen más jogi helyzetük van a mezőgazdasági munkásoknak, kitűnt volna az, hogy Németországban, Ausztriában és Cseh­szlovákiában ezeknek a munkásoknak majd­nem annyi joguk van, mint a városokban lévő ipari munkásrétegeknek, és nincs meg az a nagy megkülönböztetés, amely itt Magyaror­szágon megvan. Hivatkoznak itt arra, hogy van egy úgy­nevezett betegsegélyezési törvény. (Propper Sán­dor: Teljesen komolytalan! — Zaj a szélsőbal­oldalon.) De ez nem ér semmit, semmit nem jelent az a kolduspénztár, amelyet már annák­idején így nevezett el a mezőgazdasági mun­kásság. Nem jelent ez a törvény semmit, mert ugyan a gazdát bizonyos fokig felelőssé teszi, de rá fogok mutatni arra, hogy ennek a tör­vénynek az útján is egészen nyugodtan ki­bújhat a gazda a kötelezettség alól azért, mert oly borzalmasan nagy tömegű a munkanélkü­leik száma, akkora a kereset utáni éhség a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIIL 1. ülése 1933 február 22-én, szerdán. 289 mezőgazdasági munkásság között, hogy ha így maradnak az állapotok, akkor egy bandavezér azt fogja csinálni, amit akar. A bandavezé­rektől fog függni az, hogy becsapják-e a gazdát, vagy becsapják-e a munkásokat, vagy pedig meglesz a lehetősége annak, hogy a bandavezér és a gazda egyetértenek és becsap­ják a munkásokat. Ez a törvény nem gondos­kodik . arról, hogy erre az esetre biztosítsa a munkások keresetét. (Ellenmondások a jobb­oldalon.) Majd beszélünk róla, hogy éppen a legel­nyomottabb és kizsákmányoltabh rétegeket például — az aratásnál kiveszi a törvény még ez alól a szabályozás alól is. Majd oda fogok érni és rámutatok arra, hogy itt is éppen a legelnyomottabb rétegeket veszik ki a szabá­lyozás alól és különösen némely helyeken gyer­mekeket, leánykákat is kivesznek a banda­vezér és a gazda felelőssége alól is. Ha pedig azt a szempontot fogadnók el, amelyet az előadó úr nagyon helyesen emlí­tett, hogy tudniillik meg kellene érteni az idők szavát, és ha ez a törvényhozás meg akarná érteni az idők szavát, akkor nem itt kellene a kérdést kezdeni, nem ennél a pepe­cselésnél kellene kezdeni, mert ez nem más, mint az^ a bizonyos Werbőczy-féle vasbakötés, nem más, mint történelmi dolgok megismét­lése, nem más, mint egy jogi formának a fel­állítása, amely nem jelent ÍI munkásosztály­nak, a mezőgazdasági népességnek semmit sem és nem hoz neki semminemű kézzelfogható eredményt. Ismerjék el az urak logikusan azt, hogy csak azért csinálják ezt a törvényt, hogy legyen egy törvény, mutassanak valamit a mezőgazdasági népesség felé egyrészt (Mala­sits Géza: Akár csak a kartelltörvény!) más­részt pedig maguk az urak szégyenlik, hogy akadnak olyan gazdák, akik ezt a borzalmas nyomorúságot kihasználják, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és arra a néhány kivételre, amelyet itt a t. előadó úr felemlí­tett, csinálnak egy törvényt, és aztán eldicse­kednek azzal, hogy a mezőgazdasági népesség számára megint alkottak egy hatásos, messze­menő szociálpolitikai törvényt. Ez a lényege ennek az egész törvénynek. (Malasits Géza: Annyit ér, mint a körösi szenteltvíz!) A háború előtt tehát nem volt a kérdés rendezve. De mi volt a helyzet a háború után? Mit csinált a kurzus, mi volt itt a jelszó? Van­nak itt képviselőtársaim, akik visszaemlékez­nek, hogy amikor Gömbös Gyula itt ült az el­lenzéki oldalon és beszélt a magyar népről, azt mondta, hogy a szívem lelkét, a véremből való magyar parasztságot meg kell menteni, ez az egyetlen nemzeti ideál, ez a nemzet gerince, a nemzet java. Bethlen István is azt hirdette, hogy a nemzet gerince a magyar nép, a magyar parasztság, a magyar paraszt az intelligenciá­val összefügg, ez a jó, becsületes magyar nép nem hódolt be a bolsevizmusnak, nem veszi be a külföld rágalmait, a külföld eszméit, ez a gyönyörű, szép magyar parasztság, ez az az alap, amelyen a magyar nemzet, a magyar ál­lam nyugszik, ez a nemzet gerince, amelyen nyugszik a nemzet. Mit csinált Gömbös Gyula miniszterelnök úri Egy ilyen látszatjavaslatot. (Propper Sándor: Vigyáz a parasztra, hogy meg ne mozdulhasson!) Nyilvánvaló, hogy nem segít a paraszton. A földön fekszik a gazda, a földön fekszik a középosztály, a földön fekszik mindenki, tehát legyünk azzal tisztában, ha egy ilyen forrongó, változó, átalakuló korszakban vagyunk és ha megértjük ezt a korszakot, nk­43

Next

/
Thumbnails
Contents