Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 19S3 február 22-én, szerdán. 287 nok költségeivel együtt és arányosan egyenlítendők ki, vagy pedig a zárlat hatályának kezdete előtti esztendőből származnak-e, amely esetben a követelések előnyösen ugyancsak a zárlati jövedelemből sorozandók. T. Ház! A részesaratók és a részesmunkások rész jövedelmét illetően az az új rendelkezés foglaltatik a törvényjavaslatban, hogy annak kiszolgáltatását a tulajdonos ellen vezetett végrehajtás nem akadályozza, a tulajdonos ellen vezetett csőd esetén pedig a tömegtől elkülönítve kezelendők. Az idénymunkásoknak a munkaviszonyból eredő esedékes járandóságára törvényes zálogjogot állapít meg a törvényjavaslat a gazda terményeire vonatkozólag. Ez a törvényes zálogjog csak abban az esetben érvényesíthető, ha az idénymunkások szerződése az előzően általam felsorolt törvényeknek megfelelően, a községi elöljáróságnál köttetett meg. A törvényjavaslat IV. fejezete a dohánykertészek és a termelők közötti jogviszonyt szabályozza^ bizonyos tekintetben, mégpedig a dohánykertészek javára két, eddig egészen új rendelkezést tartalmaz. Kimondja ugyanis a törvényjavaslat, hogy a dohánytermelők a dohánytermés beváltási árának azzal a részével, amely a dohánykertészek járandóságát képezi, nem rendelkeznek. Ez az összeg, a dohánykertészeknek ez a járandósága a dohánytermelő ellen vezetett végrehajtás során le nem foglalható és csőd esetén a tömegtől elkülönítve kezelendő. A másik új rendelkezés pedig az, hogy a dohánykertész, aki az 1900 : XXIX. tc.-nek megfelelően, vagyis a községi elöljáróság előtt kötötte meg szerződését, kívánhatja a kincstártól, hogy a szerződése alapján neki járó munkabért a kincstár a dohánytermelőnek ne fizesse ki. Az V. fejezet a gazdasági munkavállalók képviseleti költségei tekintetében rendelkezik, kimondván, — ez szintén új rendelkezése a törvénynek — hogy amennyiben a munkavállaló bérkövetelését a közigazgatási hatóság előtt érvényesítené, abban az esetben az ügyvédi képviselet tekintetében ugyanazok a rendszabályok érvényesek és hatályosak, mint a bíróság előtti eljárásnál. A VI. fejezet a köztartozások kielégítési sorrendjét állapítja meg az eddigi törvényes rendelkezéseknek megfelelően. A VII. fejezet a közigazgatási eljárás értékhatárát állapítja meg, hasonlóképpen az ed^ digi gyakorlatnak megfelelően, száz pengőben. A VIII. fejezet a befejező rendelkezésekkel foglalkozik, amelyeket bővebben ismertetni fölösleges. T. Ház! Az együttes bizottság, amely^ a törvényjavaslattal foglalkozott, általánosságban a törvényjavaslatot elfogadta és helyeselte azokat az indokokat is, amelyeket a törvényjavaslathoz a kormány fűzött. A törvényjavaslat I. fejezeténél elfogadta és hozzájárult a gazda felelősségének megállapításához is, ezt a felelősséget azonban a gazdának felügyeleti kötelességéből származtatja le. E tekintetben tehát eltért attól az elvtől és elgondolástól, amely a törvényjavaslat 1. §-ában megnyilvánult. A törvényjavaslat ugyanis abból indult ki, hogy a gazda felelősségét megállapítja abból az egy tényből kifolyólag, hogy a gazda a gazdasági munkát mással végezteti. Ez a jogelv azonban a magyar magánjogban eddig ismeretlen, mert hiszen r

— miként az előbb kifejtettem — a gazda és a vállalkozója által alkalmazott mezőgazdasági munkás között jogviszony a magyar magánjog értelmében nincs. Sokkal helyesebbnek és indokoltabbnak tartotta az együttes bizottság a gazda felelőssége elvének fenntartása mellett azt olyan jogelvből származtatni, amely a magyar magánjogban eddig is megvolt és amely közelebb van magához a gyakorlati élethez is. Éppen ezért felállítja a jogelvet, mely szerint a gazda ellenőrizni, felügyelni tartozik, hogy az általa alkalmazott munkásvállalkozó minden tekintetben pontosan tartsa be azt a szerződést, amelyet a munkásokkal megkötött és a gazdának felelősségét ezen felügyeleti és ellenőrzési költségnek elmulasztásából statuálja és vezeti le. Ez a jogelv a magyar magánjogban eddig is megvolt. Ez a rendelkezés tehát semmi egyéb, mint egy lépéssel továbbvitele az eddigi joggyakorlatnak. T. Ház! Aggályok merültek fel az együttes bizottságban a tekintetben, hogy ez a rendelkezés nem fog-e lehetőséget nyújtani a vállalkozó és a munkás közti összejátszásra s ilyen módon a gazda megkárosítására. Ezzel szemben azonban megnyugvás gyanánt áll az az általános jogelv a magyar magánjogban, hogy a gazda a munkásnak nem tartozik többel, mint amennyit ő magáravállalt a vállalkozójával kötött munkabérszerződésben. Ilyen módon tehát az összejátszás lehetősége ki van zárva. Helyesnek és indokoltnak találta az együttes bizottság általánosságban a javaslat ama rendelkezését is, amely szerint az ingatlan szerzője közvetlenül felelős a korábbi tulajdonos ellen fennálló azokért a követelésekért, amelyek az adásvételi szerződés megkötését megelőző egy éven beiül a gazdaságban végzett gazdasági munkán alapulnak. A gazdának ezt a felelősséget azonban csak az állandóan alkalmazottakra és idény- és szakmánymunkásokra tartotta fenn. A nem állandóan alkalmazott gazdasági munkásoknál és a napszámosoknál indokolatlannak tartotta az együttes bizottság a védelemnek ilyen módon való kiterjesztését azon oknál fogva, mert hiszen náluk a bérelszámolás tulajdonképpen hetenként történik meg, megvan tehát a módjuk a munkásoknak a már meglévő törvényes rendelkezések alapján jogaikat érvényesíteni, másrészt pedig: az új szerzőnek ellenőrzési lehetősége roppant nehéz azokkal a munkásokkal szemben, akik csak rövid időre, esetleg egy-két napig vannak alkalmazva s akiknek munkabérszerződése egyáltalán nincs. Ezeknek is megadja az együttes bizottság javaslata a védelmet a szerzővel szemben abban az esetben, ha legkésőbb annak birtokblépéséig a községi elöljáróságnál ezeket a fennálló követeléseiket bejelentettek. T. Ház ! A törvényjavaslat folytatólagos fejezeteiben lévő rendelkezéseket az együttes bizottság általánosságban és részleteiben is elfogadta kisebb, többnyire stiláris módosításokkal. Abban a meggyőződésben, hogy ez a javaslat azokat a célokat és elgondolásokat, amelyeket annak benyújtója maga elé tűzött, tudniillik a mezőgazdasági munkásoknak a mai nehéz gazdasági viszonyok között való százszázalékos védelmét el fogja érni, kérem a t. Házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Egyúttal tisztelettel van szerencsém bejelenteni, hogy a bizottság javaslatával szemben Györki Imre, Farkas István és Propper Sándor képviselő urak kisebbségi véleményt nyújtottak be.