Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-151
282 Az • országgyűlés képviselőházának 1 tekinthetjük, mert azoik az összegek, amelyek olyan természetű munkálatokra fognak kijelöltetni, amelyek a kubikusok munkaerejét veszik igénybe, azok elfogják érni azt a mértéket, amely a 30.000 kubikus családnak egy évi megélhetését biztosítja. (Gr. Somssieh Antal: Helyes! Csak legyen belőle valami!) A kubikoskérdésről szólva meg kell említenem, hogy az új birtokpolitikai rendezéssel kapcsolatosan, a telepítés problémájával együtt igen nagy súlyt helyezek arra, hogy a kubikuskérdésnek elsősorban a letelepülés útján végleges megoldását találjuk meg, mert ez a foglalkozású népesség, amely itt ebben az országban a nagy munkálatok idején felnőtt és felnevelkedett, nem tartható fenn tovább ilyen munkálatokkal, amikor előreláthatólag ezek a munkálatok a régi méretekben nem folytathatók tovább. Szükséges tehát, hogy ezeknek az embereknek más munkák felé való irányításáról gondoskodjunk és ezeknek a kiváló munkásoknak a telepítéssel kapcsolatosan a magam részéről megfelelő szerepet óhajtok »biztosítani, (Helyeslés jobbfelől) Azt óhajtom csak még megjegyezni, Farkas István t. képviselőtársam interpellációjára a Szolnok-Zagy varékási Armentesítő és Belvízszabályozó Társulatnál történt visszaélésekre vonatkozólag, hogy minden vonatkozásban a legszigorúbb vizsgálat folytattatott le és ahol visszaélést fogok tapasztalni, ott a legszigorúbban fogok eljárni. (Helyeslés jobbfelől.) De nagyon kérem, hogy ha valahol egy mérnök visszaélést követ el, ne méltóztassanak azt általánosítani, (Ügy vein! a jobboldalon. — Erődi-Harrach Tihamér: Mindenütt vannak visszaélések!) a társulatok ügykezelésével kapcsolatban. Végül még csak azt óhajtom megjegyezni, hogy a legtöbb helyen, ahol a kivetések indokolatlanul magasak, — magam hangsúlyozom, hogy a mezőgazdasági termelés mai nívója mellett kibírhatatlanul magasak a vízitársulati járulékok — minden vonatkozásban arra törekszem, (Szabóky JenŐ: Egyenlő teherviselés!) hogy míg a leszállítás lehetősége be nem következik, addig is úi felvételek alapján bizonyos arányosítás történjék, hogy a terhek azokról, akik a szabályozás folytán megfelelő termőterületszaporodásban és minőségi javulásban nem részesültek, a lehetőségig levétessenek. Mégegyszer kérem, méltóztassanak a törvényjavaslat elfogadásával kapcsolatosan az egész vízügyi kérdést felölelő felszólalásokra vontkozó végleges válaszomat a költségvetési vita kapcsán elfogadni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e a vízitársulatokról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem'? (Felkiáltások a jobboldalon: Elfogadjuk!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. A jegyző úr lesz szíves a törvényjavaslat címét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és l.„ 2. § 7 ait, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogaä.). Elnök; Ezzel a t- Képviselőház a törvényja51, ülése 1933 február 22-én, szerdán. vaslatot részleteiben is letárgyalta, harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Az imént tett bejelentésemhez képest Dinich Ödön képviselő urat illeti a szó, aki mentelmi jogának megsértését kívánja bejelenteni. (Zaj jobbfelől. — Meskó Zoltán: Nem kell megsérteni, akkor nincs! — Szabóky Jenő: Minden negyedórában egy kávéskanállal!) Dinich Ödön: T. Ház! Tisztelettel bejelentem, hogy folyó hó 10-én Tard községben újólag megsértették mentelmi jogomat, (Egy hang jobbfelől; Üjólag?) mert a község határában megállítottak a csendőrök és nem engedték meg, hogy a községbe bemehessek. T. Képviselőház, pont egy héttel ezelőtt jelentettem be először mentelmi jogom megsértését ugyanilyen esetből kifolyólag, amikor az igen t. miniszterelnök úr i's itt volt és végighallgatta mentelmi bejelentésemet. Amikor részletesen elmondtam, hogy mik történtek velem, a jelenlevők bizonyára méltóztatnak emlékezni, hogy akkor a miniszterelnök úr fejével bólintott, mintegy tudomásulvevőleg és mintegy ígéretéül annak, hogy azokat a törvénytelenségeket, amelyek velem történtek az alap választások idejében, meg fogja torolni. (Jánossy Gábor: Mindent megtorolnak! — Mozgás balfelől.) En azt hittem, t- Képviselőház, hogy a miniszterelnök úrnak ez a biztató fejbólintása, a vezérfejbólintás azt fogja eredményezni, hogy a pótválasztás alkalmával nem lesz hasonló akadályokban részünk. Sajnos, csalatkoztam épp úgy, mint többi képviselőtársam is: valamennyiünket csaknem kivétel nélkül megakadályoztak abban, hogy olyan utakon közlekedhessünk, amely utak tudvalevőleg szabad utak és amelyek között egyetlen egy olyan út sem volt, amelynek folytatása ne egy más községbe vezetett volnaSzeretném,, ha a túlsó oldalon ülő képviselőtársaim is ugyanazt gondolnák, amit én- (Zaj a jobboldalon. — Pakots József: Ne zavard a kaszinót!) Mi lehetünk, t. képviselőtársaim, politikai ellenfelek, más párton lévők, de ellenségek semmi esetre sem. Ha ilyen értelemben értelmezik a képviselői kollegialitást, abban az esetben igazán nem tudom megérteni, hogyan volt lehetséges az, hogy túloldalon ülő képviselőtársaim közül azok, akik a mezőkeresztesi választáson részt vettek, akik ott jelen voltak és tudomással bírtak arról, hogy minket, ellenzéki képviselőket úton-útfélen állandóan zaklatnak s utunk folytatásában megakadályoznak, nem emelték fel saját reputációjuk érdekében is tiltakozó szavukat? (Meskó Zoltán: Hihetetlen, bajtársi szempontból!) Egészen furcsa dolgokat kellett tapasztalnunk azokról az emberekről, akikről azt hittük, hogy mint képviselőtársaink velünk együtt éreznek. Hiszen nekünk tulajdonképpen semmi más célunk nem volt, mint őnekik, csakhogy egyenes fegyvereket képzeltünk, tisztességes formában, olyan formában, amilyen formában valamikor a választások lefolytak. A t. miniszterelnök úrnak töbszörös kijelentései, hogy ő nem kíván csendőrszuronyokra támaszkodva kormányozni, igazán nem váltak be a mezőkeresztesi választáson, (Simon András: Mi egy társaságban voltunk az ellenzéki képviselő urakkal!) mert egyenesen azt kellett tapasztalnunk, hogy igenis a csendőrszuronyok erejével akadályoztak meg bennünket abban, hogy egyenes utakon, országutakon, megyei és községi utakon utunkat akadálytalanul folytathassuk. (Dinnyés Lajos: Egyik képviselőtársunk gyalogolni volt
