Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-151

280 Az országgyűlés képviselőházának 151. ülése 1933 február 22-én, szerdán. tesz úgy, hogy a román kormánynak ez azi eljárása megnehezíti a magyar területeken az árvíz elleni védekezést és sok olyan akadályt gördít elénk, amelyek csak igen nagy költséggel háríthatók el. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szükségesnek tartom, hogy rövid pár szóval felhívjam a t. Ház figyelmét arra a heroikus küzdelemre és arra a nagy munkára, amelyet az ármentesítő társulatok végeznek. Az ármentesítő társulatok kevés kivétellel be vannak csoportosulva a tiszavölgyi társulathoz. 30 tiszai társulat és 23 dunai társulat fejt ki működést, majdnem négymillió katasztrális holdon. Pontosan 3,891.054 katasztrális holdat mentenek meg működésükkel ezek a társulatok. Ezek az ármentesítő társulatok, amelyek már évtizedekkel ezelőtt igazán mintaszerű működést fejtettek ki, sajnos, a mai nehéz pénzügyi viszonyok között igazán nehezen fejthetik ki tevékenységüket. Es ha az ember figyelemmel kíséri egyéb nyugati államok ilyen irányú működését, elsősorban például Ausztria működését, akkor láthatja, hogy mennyire komolyan veszik ezekben az államokban az ármentesítést, a vizierők felhasználását és hogy milyen nagy áldozatokat fordít például az osztrák kormány is ezeknek a céloknak minél tökéletesebb megvalósítására. A magyar ármentesítő társulatok által védett területek összesen mintegy kétmilliárd értéket tesznek ki. Ez is mutatja, milyen nagy jelentősége van az ármentesítő társulatok működésének. E tekintetben igaza van Dinnyés Lajos t- képviselőtársamnak, aki a vita során felszólalt és azt mondotta: hogy a pestmegyei Dunalecsapoló társulatnál bizonyos nehézségek vannak, mely nehézségek — remélhetőleg csak átmenetiek — az ottani érdekeltséget súlyo? helyzet elé állítják. Ügy vagyok azonban informálva, hogy ezek a víziművek fokozatos elzárás útján kiépíthetők s ezáltal céljuknak és rendeltetésüknek jobban meg fognak felelni. Ezek után fel akarom hívni a t. kormány figyelmét a vizitársulatok anyagi helyzetére, amiről Szabóky Jenő t. képviselőtársam is megemlékezett már a vita során. Első helyen kell megemlítenem azt, hogy ezek az ármentesítő társulatok az 1919-es magas vízállás tanulságainak következtében, kénytelenek voltak a háború alatt elhanyagolt védműveket kijavítani, illetőleg megerősíteni s általában tervszerű magasítást keresztülvinni, ami természetszerűleg igen nagy költséggel járt. Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Erődi-Harrach Tihamér: Ezeket a költségeket azirtán egyoldalúan annak a védett területnek közönsége viselte és így az ország egyéb területéhez, képest aránytalanul súlyos helyzetbe kerül, annál az adottságánál fogva, hogy ez a terület folyók mellett fekszik s így kénytelenek voltak itt védekezés céljából nagyobb költségkülönbözetet vállalni. A közönség azonban mégis szívesen vállalja ezt azért, mert az emberek tudják, hogy az ármentesítő társulatok égisze alatt s a földmívelésügyi minisztériummal egyetértve, a minisztérium kitűnő vezetés alatt álló vízosztályának közreműködésével ezek a munkálatok olyan nagyszerűen vitetnek keresztül, hogy legutóbb is ennek volt köszönhető, hogy a tavalyi magas vízállást is ki tudták parírozni egy-két kivétellel; utalok tudniillik a borsodi nyílt ártérre és Szolnok alatt egy kisebb területre, amelyet elborított a magas vízállás. Hogy nagyobb bajok nem történtek, az éppen a tíz esztendő alatt véghezvitt hatalmas beruházásóknak tulajdonítható, mert eme gátmagasítások folytán volt lehetséges, hogy ennek az 1919. évinél is jóval magasabb vízállásnak ellen tudtak állni és megóvták az ország lakosságát a nehéz gazdasági viszonyok között még súlyosabban fenyegető veszedelemtől. Meg kell említenem, hogy ezeket az ármentesítő társulatokat igen magas összegű kölcsönök terhelik, amennyiben a Duna-TiszavÖlgyi Társulat kimutatása szerint 1931 december 31-én a társulatoknak az állammal szemben fennálló kölcsöntartozása összesen 50,890.583 pengőt tett ki, amely összeg az előző év végén fennállott tartozáshoz képest időközi törlesztések következtében bizonyos apadást mutat. E nagy összegű kölcsönök fennállása folytán ez az érdekeltség kénytelen ezeknek ugyancsak nagyösszegű kamatterhet viselni. Szabóky Jenő t. képviselőtársam már megemlékezett ezekről a magas kamatternekröl, amelyek a népszövetségi kölcsönből nyújtott kölcsönök alapján terhelik az ármentesítő társulatokat, de magam is kötelességemnek tartom, hogy mint a vízi érdekeltség egyik reprezentánsa arra kérjem a földmívelésügyi kormányt, legyen kegyes foglalkozni ezzel a problémával és támogassa a pénzügyi kormányzatnál az e kamatterhek enyhítésére irányuló kérelmeket, hiszen ima, amikor az általános kívánságnak megfelelően mindenütt mérséklik a kölcsönkamatokat, méltánytalan lenne, hogy az ármentesítő társulatok továbhra is ilyen magaskamatozású kölcsönök terhével kínlódjanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Tudom, hogy ez nehéz profoléma, mert ezeket a kölcsönöket a kormány a népszövetségi kölcsönből folyósította és így a vízitársulatok által fizetett kamat összefügg annak kamatozásával, de 'mégis kérem, hogy addig is, amíg cék a nemzetközi nénzügyi problémák megoldhatók lesznek, jöjjön a konmiany valamiképpen, segítségére a vízitársulatoknak és tegye lehetővé a már úgyis elviselhetetlennek látszó terhek könnyítését. Itt utalok arra, amiről ugyancsak megemlékezett már Szabóky t. képviselőtársam, hogy az ármentesítési járulékok igen nagy részben nem folynak be, Tudjuk, hogy ezek egységes kezelésben vannak az egyéb köztartozásokkal és azok arányában itt is magas a hátralékok összege. 1930. év végén az volt a helyzet, hogy 50%-a nem folyt be a kirovásoknak, ezzel szemben az 1932. évre kivetett járulékok 56%-a maradt hátralékban. Látjuk tehát, hogy évről-évre hogyan emelkedett a hátralékos járulékok összege, úgyhogy ezzel azután komoly veszedelem fenyegeti az ármentesítési társulatokat. T. Ház! Tudjuk azt, hogy ezeknek a nehéz gazdasági viszonyoknak ellenére is az ármentesítő társulatok éppen a földmívelésügyi kormányzat megértő támogatása mellett 1931. évben is jelentős beruházást teljesítettek, ezeknek a beruházásoknak összege ugyanis 4,278.000 pengőt tesz ki. Ha azonban azt nézzük, hogy iaz előző évben 7 millió pengő értékű beruházást teljesítettek ezek a társulatok, akkor látjuk, hogy jelentős visszaesés mutatkozik. Kernéijük azonban, hogy a földmívelésügyi kormányzat tovább is ugyanazzal az ügyszeretettel, pártfogással és támogatással veszi körül ezeket az ármentesítési társulatokat, megértve ennek a problémának az egész területre vonatkozó fontosságát és