Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-142

Az országgyűlés képviselőházának 1U2 sem adják ingyen a szenet!) így tehát egyetlen érve van a t. képviselő úrnak és mindazoknak, akik ebben a tekintetben a délutáni ülések ellen állást foglalnak és ez a takarékossági érv, amellyel különösen a mai viszonyok között foglalkoznunk kell. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy takarékossági szempontból nem lehet áttérni a délutáni ülésekre, és pedig azért, mert ez olyan többkiadással jár, amely sókkal jobban felülmúlja azokat az előnyöket, amelyek a délutáni ülések mellett egyébként felmerülnek. Az igen t. képviselő úr a számításokat illetőleg mindenekelőtt tévedésben van. Már a múltkori • felszólalása alkalmával is egy nagyobb összeget mondott, (Petrovácz Gyula: Ötszázezer pengőt!) mai felszólalása alkalmával pedig ő maga leszállította ezt az ötszázezer pengő többletkiadást kétszázezer pengőre. (Petrovácz Gyula: Dehogy! Azt mondottam, hogy az elnökség számítása szerint kétszázezer pengő!) Azonban az igen t. képviselő úrnak ez a számítása és ez az információja is téves, ha már a számszerűségről beszélünk, amennyiben az elnökség számítása szerint ez a többletkiadás évenkint nem kétszázezer pengőt, hanem körülbelül 50—60.000 pengőt tenne ki. A fűtésnél 16.000 pengőt, a világításnál 25.000 pengőt tenne ki a többletkiadás ^ a délutáni ülések mellett. (Zaj.) Ezek a számítások hivatalosak, méltóztassék e tekintetben megnyugodni. (Homonnay Tivadar: A túlóradíjak tesznek ki ötvenezer pengőt!) Ha tehát kizárólag és egyedül anyagi szempontból fogjuk fel a dolgot, az igen t. képviselő úr számítása akkor is önmagában véve tévedés. Azonban a takarékosság

1 nem csupán a filléreket, nemcsak az anyagiakat illeti. Az igen t. képviselő úr nagyon jól fogja tudni, hogy a világ egyik leganyagiasabban gondolkozó nemzetének van meg az a mondása, hogy az idő pénz. Ennekfolytán ha azt mondjuk, hogy takarékosságról van-e szó, vagy nincs szó ... (Zaj a balközépen.) A képviselő úr sokkal többet beszélt, mint én. Ezt tehát méltóztassék először önmagához intézni! (Zaj. — Elnök csenget.) Ha számítjuk azt, hogy fennáll az anyagi takarékosság szempontja, nevezetesen az, hogy az idő pénz, akkor teljesen nyugodtak lehetünk atekintetben, hogy ezzel az 50—60.000 pengős többletkiadással szemben időben és munkában annyit fogunk megtakarítani, amennyi bőven fog bennünket kárpótolni azért az összegért, amellyel a képviselőház budgetje e tekintetben meg lesz terhelve. Minálunk a délelőtti időszak az. amely az egyeseknek általában rendelkezésére áll rendes, kereseti foglalkozásra. Kétségtelen, hogy a törvényhozókat sem lehet elütni ezektől a foglalkozásoktól. Teljesen igaza van Petrovácz képviselő úrnak, hogy etekintetben az elsőség mindenesetre a köztekintetet és a törvényhozói működést illeti meg. De ha össze lehet egyeztetni azt, hogy a tör-. vényhozói működésnek is meg lehet felelni és egyúttal meg lehet felelni a rendes foglalkozásnak is, akkor nem értem, miért ne lehetne e kettő összeegyeztetésével egy olyan napirendet kihozni, amely mellett mindkettőnek eleget tudunk tenni és meg tudunk felelni. Ezt célozza, t. Képviselőház, az elnök úrnak ez az indítványa, amelynek elfogadása mellett az igen t, képviselő úrnak és a többi ülése 1933 január 25-én, szerdán. 13 képviselő uraknak módjukban lesz a délutáni üléseken itt pontosan megjelenni. Hogy a társadalmi kötelezettségek ennek folytán — elismerem — háttérbe szorulnak, erre azt válaszolóim, hogy — mert ezt az érvet is felhozták, ha nem is a képviselő úr, de mások — igazán a társadalmi és egyéb kötelezettségek felett állanak a köztekintetek és az országgal szemben vállalt kötelezettségek. A t. képviselő urak a jövőben nem fognak tudni azzal védekezhetni, mint ahogy most a délelőtti üléseken azzal védekezhettek, hogy rendes foglalkozásukban voltak elfoglalva. (Homonnay Tivadar: Es a fővárosi elfoglaltság, az semmi?) A fővárosi elfoglaltság bizonyítja azt, — a fővárosnál mindig délután és, este vannak az ülések — hogy ime, az esti ülésezésnek mégis van bizonyos értelme és teteje. (Petrováez Gyula: Az nobile officium!) Annál inkább! Ilyen körülmények között Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársamnak egyetlen olyan érvelését, sem látom, amely alapul szolgálhatna arra — még a takarékossági érvelése sem, amely még a legjobbnak és legelfogadhatóbbnak látszik — hogy az elnök úrnak ezt az indítványát el ne fogadjam. Erősen bízom abban, hogy a délutáni ülések mellett a Ház határozat- és tanácskozóképessége többször lesz biztosítva a kormány tagjai és a képviselők is jobban tudják felhasználni a délelőttöt eredményes közmunkára és ilyen körülmények között az elnök úrnak ezt az indítványát helyesnek és jónak tartom, a magam részéről ahhoz hozzájárulok és elfogadásra, ajánlom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: T. Képviselőház! A vitát bezárom, és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. r Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e az elnöki javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház az elnöki javaslatot elfogadja. (Ellenmondások a baloldalon. — Rassay Károly: Tessék szavazni!) T. képviselő urak, én szívesen szavazás alá bocsátom az indítványt, azonban meg kell jegyeznem, hogy Petrovácz képviselő úr házszabályszerű ellenindítványt nem adott be. Ha a képviselő urak megnyugtatására szolgál, akkor kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják az elnöki javaslatot, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Tessék állva maradni. Kérem a jegyző urakat, hogy számlálják meg a szavazatokat. (Frey Vilmos és Herczegh Béla jegyzők megszámlálják a szavazatokat.) Frey Vilmos jegyző: Ötvenkilenc! Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik nem fogadják el az elnöki indítványt, méltóztassank felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek megszámlálni a szavazatokat. (Frey Vilmos és Herczegh Béla jegyzők megszámlálják a szavazatokat.) Frey Vilmos jegyző: Harminchét! Elnök: A jegyző úr jelentése szerint a többség az elnöki indítványt elfogadja és így azt a Képviselőház határozataként jelentem ki. Most pedig áttérünk napirendünk harmadik pontjára, vagyis a Képviselőház egyes bizottságai tagjainak megválasztására, továbbá a 33-as országos bizottságban megüresedett^egy tagsági helynek és az Erzsébet Emlék Országos Bizottságban megüresedett két tagsági helynek választás útján való betöltésére. A névsor olvasására felkérem Herczegh