Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-148
202 Az országgyűlés képviselőházának 14 Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Az igen t. képviselő úr felszólalása nem egészen világos előttem, mert ő maga is elismeri, hogy az adóhatóságok a szabályoknak megfelelően az amortizációs részleteket pengőre átszámítva elfogadják a levonás alapjául. A jogi helyzet az, hogy a jövedelem- és vagyonadóösszeállításnak, ha jól emlékszem, 13. §-ában van egy rendelkezés, amely kimondja, hogy az adóssági kamatok fejében lefizetett összegeket a jövedelemadó alapjából le lehet vonni, mert ezek a jövedelemnek tényleges csökkenését jelentik. Abban az esetben, ha a fizetés effektív idegen valutában történt, akkor a fizetés napján irányadó átszámítási árfolyam szerint történik a pengőre való átszámítás, ha pengőben történt a befizetés, akkor a tényleg fizetett pengőösszeg vétetik számításba. Azt hiszem tehát, itt a tényállásban van valami hiba vagy valami eltérés a felfogásunk között s ezért nem tudom megérteni a panasz lényegét. Készséggel rendelkezésére állok az igen t képviselő úrnak, ha konkrét eseteket említ ebben a vonatkozásban. Azt hiszem, hogy maga a jogi szabályozás teljesen kielégítő, mert hiszen arról van szó, hogy a tényleg kifizetett adóssági kamatok a jövedelemadó alapjából levonásba hozandók. Ezt az elvet leszögezi a jövedelem- és vagyonadóösszeállítás és ennek az elvnek érvényt is fogunk szerezni, ha egyes adóhatóságok ettől eltérően járnának el. Először azonban természetszerűleg a tényállást kell tisztáznunk. ; Tudnunk kell, hogy milyen tényállás állt elő és milyen okoknál fogva utasították vissza egyes adóhatóságok ezeknek a tételeknek levonását. Amennyiben beigazolódnék, hogy olyan prakszist folytatnak egyes adóhivatalok, amely nem felel meg a törvényes előírásnak, természetszerűleg ki fogom adni a megfelelő rendelkezést. Azt hiszem azonban, hogy erre nem lesz szükség, mert a kérdést egyéb úton is el fogjuk tudni intézni. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Dinnyés Lajos: Igen t. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr felszólalására válaszolva ki kell jelentenem, hogy a helyzet a következő. Annak a gazdának, aki angol fonttal tartozik, — különösen a debreceni adóhivatal körzetében történtek ilyen és ehhez hasonló esetek, amelyekről tudomásom van — az illető pénzintézet az angol fontot körülbelül 27 pengő 80 fillérrel számította, vagyis ennek megfelelő pengőösszegről adott neki nyugtát. Amikor az adóvallomásokat benyújtották és ennek igazolására került a sor, az adóhivatalok a fontot átszámították a Nemzeti Bank akkori hivatalos ármolyamán, amely 27 pengő 80 fillérnél kevesebb volt és így körülbelül 4—5 pengős spácium mutatkozott, ami természetesen az illető gazdának kárát jelentette, mert ennyivel kevesebb levonást engedtek meg a tehertétel címén. Erre vonatkozóan kértem a pénzügyminiszter úr válaszát, illetőleg elvi kijelentését, hogy az illető gazdáknál, akik ezeket az amortizációkat pengőben fizették ki, a pengőben valóban befizetett összeg vonassák le az adóalapból: A legnagyobb zavarban vagyok, hogy a 8. ülése 1933 február 15-én, szerdán* pénzügyminiszter űr válaszát tudomásul vegyem-e, vagy nem, (Mozgás. — F. Szabó Géza: Vegye tudomásul!) mert erre a kérdésre a pénzügyminiszter úr tulajdonképpen nem válaszolt. (Imrédy Béla pénzügyminiszter: Kendbe fogjuk hozni!) akkor tudomásul veszem. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, hogy a t. Ház méltóztatik-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vesizi. Következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. (Felkiáltások balfelől: Törli!) A képviselő úr törli az interpellációt 1 ? (Dinnyés Lajos: Igen!) Az interpelláció töröltetik. Következik sorrend szerint Kertész Miklós képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a pénzügyminiszterhez. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról a mérhetetlen elkeseredésről, amelyet a kormány legújabb adóemelő intézkedései a magánalkalmazottak körében keltettek? Tudja-e a pénzügyminiszter úr, hogy az alkalmazotti kereseti adónak immár 250:%-os pótlékolása a jövedelemadó nagyarányú felemelésével együtt oly mértékben rontja le ennek a rétegnek életszínvonalát, hogy ez nemcsak szociális, de közgazdasági szempontból is súlyosan aggályos? Összeegyeztethetőnek tartja-e a pénzügyminiszter úr a közteherviselés elvével, hogy a túlnyomóan agrárjellegű Magyarországon a magánalkalmazottak aránylag vékony rétege viselje^ úgy összegszerűen, mint fejkvóta tekintetében minden más társadalmi osztályt messze túlhaladó módon, a legsúlyosabb adóterheket? Hajlandó-e a miniszter úr a jelenleg érvényben lévő adóügyi rendeleteket akként megváltoztatni, hogy a nagy vagy on és nagyjövedelem viselje az őt megillető terheket, a dolgozó munkások és alkalmazottak viszont megfelelő kíméletben részesüljenek? Hajlandó-e a miniszter úr az alkalmazottakat sújtó, hatféle egyenesadó sürgős megreformálására olymódon, hogy e reform a létminimumot az egész vonalon hathatós védelemben részesítse és igazságos progressziót állapítson meg? Hajlandó-e a miniszter úr olyan intézkedést kiadni, amely különös védelemben részesíti az elbocsátott alkalmazottak felmondási és végkielégítési járandóságait?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kertész Miklós: T. Képviselőház! Amikor a múlt hó vége felé a kormány új adóemelési szándékainak híre terjedt a városban, egyetlen dermedt rémület fogta el az emberek tömegét, mert mindenre számítottak, csak arra nem, hogy a hosszú hónapokon keresztül az ország nyilvánossága előtt únos-úntig hangoztatott szólamoknak újabb adóemelés lesz a vége. A különböző érdekeltségek között, amelyek ezek ellen az adóemeléseik ellen tiltakoztak és joggal tiltakoztak, a legelsők sorában
