Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

Az országgyűlés képviselőházának 14.S. ülése 1933 február 15-én, szerdán. 197 Csak az igazságügyminiszteren és az igazságügyminiszter törvénykezdeményezésén keresztül lehet javítani ezeken a konszolidációval ellentétes állapotokon. Nyugalomnak és megnyugvásnak kell szállani a lelkekbe a jogszolgáltatás mezején, az pedig most nincs. Nincs meg, nyugtalanság uralkodik mindenütt és nincsenek megelégedett és megnyugtatott lelkek. Hát ha ön nem akar ezen a törvény útján segíteni, akkor én nagyon sajnálom a nézetkülönbséget, és tisztán annak méltóztassék tulajdonítani, hogy nem vehetem tudomásul a miniszter úr válaszát. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az igazságügyminsziter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a válasizt .tudomásulvette. Vázsonyi János képviselő úr a házszabályok 143. §-ának b) pontja alapján félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása címén kér szót. A képviselő úrnak a szót megadtam, így őt illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Tabódy Tibor képviselő úr egy közbeszólásommal kapcsolatban személyes kérdésben szólalt fel és megtámadott engem. Kötelességemnek tartom, hogy ezt a közbeszólásomat megismételjem, mert ez a közbeszólás nem volt azonos azzal, amit az igen t. képviselőtársam idézett. Igen t. képviselőtársam tudniillik úgy tüntette fel a dolgot, mintha azt mondottam volna az ő beszéde közben: «Ez többségi ostobaság». En nem ezt mondottam, hanem azt, hogy 1918-at is a többségi ostobaság csinálta. Ezt az állításomat fenntartom; 1918-ban azért történt az, ami történt, mert először a kommunizmussal Bresztlitovszkban különbékét kötöttek, ahelyett, hogy az antanttal kerestek volna különbékét, pacifikálták volna az országot és a magyar határokat védték volna meg, ezzel szemben beengedték a kommunista izgatást; másodszor, mert a többség konokul elzárkózott a titkos választójog behozatala, a jogegyenlőség kiterjesztése elől és megakadályozta azt, hogy a magyar munkásság pártja, a szociáldemokrata párt már akkor képviseletet kapjon a parlamentben. Ezt neveztem 18-as többségi ostobaságnak és miután ugyanezt a maradiságot és elzárkózást látom ma is, ezért használtam az «is» szót, mert a 18-as állapotok éppoly izgatóak voltak, mint a maiak és sohasem a szavak izgatnak és lázítanak, hanem izgatnak és lázítanak azok a tények, amelyek a tömegeket nyomorúságba kergetik. (Simon András: Ezt már hallottuk!) Elnök: Tabódy Tibor képviselő úr a házszabályok 143. §-ánaik b) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti! Tabódy Tibor: T. Képviselőház! Mindenekelőtt hálásan köszönöm ezt a felszólalását Vázsonyi János igen t. képviselőtársamnak, azonban meg méltóztatik engedni, lm felszólalásával, illetve indokolásával nem értek teljesen egyet. (Kabók Lajos: Ezt előre sejtettük!) Ugyanis, amidőn én azt mondottam, — s amire nézve a félreértés történt — hogy a mai helyzet tulajdonképpen hasonlatos az 1918. év végi, illetőleg a háború végi helyzethez, akkor én ez alatt azt értettem, hogy feltétlenül kitartásra, feltétlenül fegyelmezettségre van szükség. (Zaj. — Malasits Géza: Először a hatóságok gyakorolják. — Vázsonyi János: Megértésre is!) Elnök: Csendet kérek! Tabódy Tibor: Vázsonyi t. képviselőtársam sem fogja elvitatni, hogyha kitartás és fegyelKEPVISELöHÁZI NAPLÓ XIII. mezettség lett volna, akkor a forradalmak nem törtek volna ki. Ez egészen biztos. Az is egészen biztos, hogy akkor ma az országnak kétharmad részét nem bitorolnák idegenek. Ma a helyzet ugyancsak az, hogy gazdasági téren folytatódik a háború, a kiéheztetés politikája, tehát ma is feltétlen fegyelmezettségre, feltétlen engedelmességre van szükség, mert ha itt kihasználjuk éppen a gazdasági háború, a gazdasági válság által okozott nehéz helyzetet, a nép nélkülözését, a nép elkeseredését és ha ezt izgatásra használjuk fel, akkor ugyanaz következhetnék be, ami 1918-ban a háború végén bekövetkezett: a forradalom, azonban ma már tanult a magyar nemzet, ma már még egy 1918 bekövetkezni semmi körülmények között nem fog. (Kabók Lajos: Mit tudja azt a képviselő úr! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ismétlem, nagyon hálásan köszönöm Vázsonyi t. képviselőtársam felszólalását és azt tudomásul veszem. Elnök: Sorrend szerint következik Gál Jenő képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpela kereskedelmi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról a közgazdasági romboló tevékenységről, amelyet a Pók-áruház elnevezés alatt folytat egy budapesti cég? 2. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara megejtett vizsgálatának eredménye folytán hajlandó-e a. miniszter úr a detailkereskedelem tönkretételét jelentő e magatartás megszüntetését elrendelni? Budapest, 1933. február 6. Gál Jenő s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő : T. Képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Látszólag nem jelentékeny kérdés az, amelyet én demonstratíve a mélyen t. Képviselőház elé terjesztek, azonban olyan jelenség, amely kihatással van a magyar detailkereskedelem egész egzisztenciájára és annyira feltűnő a romboló hatása, hogy a mélyen t. miniszter úrnak külön kell a figyelmét erre az esetre felhívnom. Legyen szabad ismertetnem magát a tényállást. Budapesten egyszerre nagy áruházak emelkedtek, amelyekre azt a címet írták ki, hogy «Pók». Ez a cím sehol bejegyezve nincs. Ma sem bejegyzett cég. Inkább azt mondhatnám, hogy ez csak cégér, amely mögött olyan tevékenység húzódik meg, amelyet a mélyen t. miniszter úrnak, a kereskedelem igazi barátjának megtorlásban kell részesítenie. (Szilágyi Lajos: Tabódy meg Vázsonyi kibékültek. Helyes! — Derültség.) r Mi történt? Alakult itt egy gyár, amely azóta politikai szójátékok tárgyává is vált, mert G. P. B.-nek nevezik ezt a gyárat. Ez egy nagy harisnyagyár, amely kedvezménnyel behozott fonalból készít harisnyát. Külön behozatali engedélyeket adnak az ilyen gyárnak és az ember azt hinné, hogy örülnie kell az ilyen gyárak létesülésének, hogy azok a kereskedelmet ellássák olcsó, megfelelő áruval. Így is történt, hogy ez a gyár nagyszerű gyártmányokat állított elő és eladta ezeket Budapest és az ország kereskedővilágának. Ezek a kereskedők nagyszerűen bevezették ezt a portékát. Mindegyikkel úgy szerződött a gyár, — ezt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara megállapította — hogy köteles tőle vásárolni és hogy ha nem vásárol tőle, akkor szörnyű következmé29