Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-148

Az országgyűlés képviselőházának 14-8. ülése 1933 február 15-én, szerdán. 191 egész sor olyan ember nevét, akik, úgy látszik, mind most jelentkeznek és be akarják nyújtani a számlát azért a tevékenységért, amelyet ennek a szerencsétlen országnak kárára akkori magatartá­sukkal kifejtettek. Ezért tartottam szükségesnek, hogy ez ellen a rendszer ellen felemeljem tiltakozó szavamat, ezt a kérdést idehozzam a Képviselőház elé és megkérdezzem a miniszterelnök úrtól, hoyy váj­jon folytatni kívánja-e az állásoknak ilyen ka­landos Természetű emberekkel való betöltését, összeegyeztethetőnek tartja- e politikájával azt, hogy alkalmatlan, s az^ ország szempontjából is káros embert ültessen és tartson meg a külügy­miniszteri székben és helyesnek tartja e azt a politikát, hogy akkor, amikor ezer és tízezer em­ber itt nem tud álláshoz jutni, akkor ezeket a frankhamisításban résztvett kalandorokat igyek­szik elhelyezni. Ezeket tartottam szükségesnek interpellá­ciómmal kapcsolatban megemlíteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök : T. Ház ! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselő úr megint egy olyan mesgyére lépett, amely eljárást én a magam részéről erélyesen visszautasítok és elítélek. (Jánossy Gábor : Nagyon helyes! — Esztergályos János : Csak nyugodtan Gábor bácsi!) Elnök : Csendet kérek Esztergályos kép­viselő úr. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök : Igaza van a képviselő úrnak, hogy a magyar külügy­miniszter pozíciója rendkívül fontos és kényes. És itt rögtön bejelentem, éppen azért, mert ez a pozíció rendkívül fontos és rendkívül kényes, javasoltam az ő kineveztetését. Itt nem lehet arról beszélni, hogy Kánya Kálmán őexcellen­ciája nem alkalmas a külügy miniszterségre, mert nézetem szerint és mások véleménye szerint is ő a legkiválóbb diplomatáink egyike (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven.) és nagyon különösnek tartom azt, hogy az igen t. képviselő úr még meg sem várja az ő működését, máris előre bírálatot mond róla és quasi óv engem attól, hogy egy ilyen «veszedelmes embert» ültes­sek a külügyminiszteri székbe. (Malasits Géza : Majd csalódni fog benne!) Sőt annyira megy az igen t. képviselő úr, hogy intaktságát is kétségbe akarja vonni őexcellenciájának, akinek a karak­tere pedig tisztán áll mindenki előtt. Azt is kifogásolja a képviselő úr, hogy Kánya Kálmán külügyminiszter úr külügyi vonatkozás­ban nem állta meg a helyét. Bárhol működik is egy magyar férfiú hiva­talos állásban, az ő elbírálása tekintetében egy szempont vezet engem és azt hiszem minden felelősséggel dolgozó férfit, és ez az, hogy az illető masryar szempontból állja meg a helyét. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Kifogásolja az igen t. képviselő úr, hogy Kánya külügy­miniszter úr mint berlini követ nem teljesítette helyes irányban kötelességét. (Malasits Géza : Tessék megkérdezni Bethlen Istvánt!) Megvagyok róla győződve, hogy Bethlen István grófnak Kánya Kálmán követ úrról ugyanaz a véleménye, mint nekem. A képviselő úr ugyanis azt a kifogást emeli Kánya Kálmán külügyminiszter úrral szemben, hogy Berlinben, mint követ csak a jobboldallal tartott összeköttetést. Megvagyok róla győződve, hogy ez nem igaz. Egy követnek különben sem az a főhivatása, hogy belpolitikai tényezőkkel nexusokat keressen, és főleg nem hivatása, hogy a képviselő úrnak szimpatikus oldallal keressen nexusokat. (Helyeslés a jobboldalon,) . Azt a csodálatos kifogást is emeli az igen t. képviselő úr a külügyminiszter úrral szemben, hogy ő háborúsuszító, sőt ha jól értettem, hogy ő volt oka a világháborúnak. (Derültség.) A külügyminiszter úr annakidején a régi külügy­minisztérium sajtófőnöke volt. Mint sajtófőnök, egyszerűen alkalmazottja, tisztviselője lévén a külügyminisztériumnak, elöljárói utasítása szerint járt el. Furcsán hangzik azonban egy magyar képviselő ajkáról ma, amikor tele van a világsajtó háborús gyanúsításokkal, úgy állítani oda a magyar külügyminisztert, hogy háborúsuszító. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és középen. Jánossy Gábor : Hol a lelkiismeret ?) A kép­viselő úr ezzel akarva, nem akarva, annak az ellenséges sajtónak tett szolgálatot, (Úgy van! Úgy van ! a jobbotdalon és a középen.), amely rá akarja bizonyítani Magyarországra, hogy fegy­verkezik és hogy agent provokatőrszerepet játszik itt Kelet-Európában. Nem magyar érdek egy magyar államférfiúról és annak politikájáról ilyen szellemben beszélni. (Jánossy Gábor : De nem ám!) De mivel azt hiszem, hogy mindenki tisztában van a felszólalás tendenciájával, ezért napirendre is térek felette. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen,) T. Ház! Ami Mészáros Gyula alkalmazását illeti, ez ugyan a kultuszminiszter úr hatás­körébe tartozik, de bejelentem, hogy az előző kor­mánynak abban a minisztertanácsi határozatában, amely őt kinevezte, én is részt vettem, azt én is megszavaztam, mert Mészáros Gyulát tisztességes magyar embernek tartom. (Egy hang a szélső­baloldalon : Ezt is meg fogja irni a külföldi sajtó !) Hagyják már egyszer abba a külföldre való örökös hivatkozást ! Magyarországon vagyunk; (Éljenzés a jobboldalon és középen. — Pakots József közbeszól. — Esztergályos János : Nem méltó a magyar miniszterelnökhöz a padverdesés !) Elnök: Esztergályos képviselő urat figyelmez­tetem, maradjon csöndben, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök; Ez magyar képviselőház! Eszter­gályos János: Ezt a kaszinóban lehet csinálni, de nem a parlamentben! — Zaj.) Csendet kérek, kép­viselő urak. (Egy hang a jobboldalon: Mi van eladó elvtárs! — Buchinger Manó: Cselekedni kell a magyar érdekekért és nem beszélni!) Bu­chinger képviselő urat rendreutasítom. (Buchin­ger Manó: Nem szavalni!) Kérem az interpelláló képviselő urat, szíves­kedjék vi szón válaszát megkezdeni. (Kuna P. András: Buchinger menjen Bécsbe! — Buchinger Manó: András bácsi vigyázzon a villamosra!) Györki Imre: T. Képviselőház! Azt hiszem, az igen t. miniszterelnök úr ma nagyon rossz passzban van. Rossz passzban van azért, mert elragadta a heve akkor, amikor Eckhardt t. kép­viselőtársamnak válaszolt és elragadta indulata most is* amikor Mészáros Gyula részére itt az ország színe előtt erkölcsi bizonyítványt állított ki. (Farkas Elemér: Jól tette!) Én nem tudom, hogyan lehetett összeegyez­tetni, hogy olyan emberről, aki ellen bűnvádi el­járás indult súlyos bűncselekmények miatt, akiről bírói ítélet állapította meg, hogy az ország szem­pontjából rettenetes, súlyos és sokáig helyrehoz­hatatlan kárt okozott magatartásával, kalandos természetével, itt a miniszterelnöki székből álla­pítsa meg a miniszterelnök úr, hogy becsületes és jó magyar ember. (Kabók Lajos : Ha ez becsü­letes, milyen lehet a többi!) Ebben az országban ezer és tízezer becsületes jó magyar ember van, akik intaktak, akik állásra várnak, akik senki­nek ebben az országban semmiféle kárt nem okoz­tak hazájuknak és ezeket nem tudja elhelyezni, ezekről nem gondoskodik úgy, ahogy Mészáros 28*

Next

/
Thumbnails
Contents